Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Nagy Lajos: Szentlélek Isten és mi Nem tagadom, nagyon szeretem az Amerikai Magyar Református Egyházat. Egy volt pataki diáknak, kurucok sasfészkében tanult embernek, majd a Felvidéken kisebbségi élet nyomorúságában szolgált lelkipásztornak, nein lehet nagyobi) öröme, mint Független Egyházunkban Isten szolgájaként élni. Valamikor azt mondtam, bogy a Szentlélek Isten éppen nekem alkotta a Független Egyházat. Négy évszázad magyar református népének álma itt valósult meg: szabad egyház szabad államban. Valamikor azt hittem, hogy nincs alkalmasabb hely a világon, mint a Független, mostan immár Amerikai Magyar Református Egyház, ahol a honfiúi bánat felzokoghat és az újra és újra kiújuló magyar sebeket a világ elé tárhatjuk. Az árva magyar lélek Rodostójának és Turinjának álmodtam drága egyházamat, ahol nappal imáját sóhajtja el a bujdosó magyar és kenyerét keresi, este pedig Kelet felé néz, s otthona halovány csillagát kutatja. Még olyan merész magyar teológiát is kitaláltam, hogy a Szentlélek Isten édes vigasztalóul alapította a magyarok számára a Független Egyházat. Még írtam is egy olyan beszédet, amelynek címe ez volt: A Szentlélek Úristen és a Független Egyház. Ma is vallom 18 év után, hogy a Szentlélek Isten nélkül nem lett volna, nem lenne, és nem lesz Amerikai Magyar Református Egyház. Vallom, hogy ha a Szentlélek Isten nem tart össze, darabokra hullunk, s az Amerikai Magyar Református Egyház addig marad lenn, amíg Szentlélek által érintett lelkipásztorai, vezetői és tagjai lesznek. Most, amikor halkabb kezd lenni a magyar zsoltár és koporsók mellett egyre többször jövünk össze a “Tebenned bíztunk. . .” eléneklésére, amikor mind gyakrabban lebbenti szárnyát indulásra Isten paradicsomkertjének legszínesebb madara: a magyar nyelv, akkor döbbenünk reá, hogy a Szentlélek Isten mégis csak többet akar, mint hogy a magyar bánatnak és hazaszeretetnek egyházi keretet teremtsen. A Szentlélek Isten megengedte az Amerikai Magyar Református Egyház megalakulását, hogy magyar református módra imádjuk és megismerjük Istent, és lelkünk reátaláljon Krisztusra. Sok-sok év tapasztalata után reájövünk arra, hogy a Szentlélek nem szervez felekezeteket, csak egyet, "a közönséges keresztyén anyaszentegyházat.” A Szentlélek nem felelős a felekezetekre való szakadásért, azt az emberi hűn tette. Az egyház egységét a Szentlélek Isten munkálja, a darabokra való törést az emberi szív gyarlósága végzi el. A Szentlélek Isten majd, amikor jónak látja, megteremti az egyházak egységét, a látható közönséges keresztyén anyaszentegyházban. Most nekünk végtelen kegyelemből megengedi, hogy magyar református módra, magyarul, vagy angolul az egyetemes keresztyén egyház egy nekünk nagyon drága töredékében imádjuk Istent, keressük akaratát, és halljuk kijelentett Igéjét. A Szentlélek Isten munkája az Amerikai Magyar Református Egyházban is ugyanaz, mint más egyházakban: bűneink felismerésére, az elkövetkezendő ítéletre, a Krisztus ismeretére és az Általa hozott üdvösségre mutat reá, elhív és eljegyez az Isten számára, azaz megszentel minket. A Szentlélek Isten megállíthat magános életútunkon, de kedvenc találkozóhelye templomainkban, az istentiszteleteken van. Ha Ő nem volna, nem születnének imádságok, nem szárnyalnának az énekek, hallgatna az igehirdetés és némák lennének a harangok. Ha a Szentlélek Isten nem volna, nem virradna reánk vasárnap, s a inustármagnyi hit és hála nem nógatna a templomba. Milyen clkárhozott világ volna az a hely, ahol nem imádkoznának! A Szentlélek Isten élő Isten, személy, aki erőt ad, vigasztal, akar, átformál, igazságra vezet, emlékeztet, imádkozni tanít és Isten országa koronaőreivé tesz. Nem galamb, de néha úgy száll le békessége szívünkre, mint galamb a fészkére. Nem tűz, de olyan tüzet gyújthat szívünkben, aminek fénye nemcsak Zebulon és Naftali földjét, de a semmiségbe hulló századok világát is megvilágosítja. Nem sebesen zúgó szél, de a lelkek birodalmában olyan viharokat támaszthat, amely halott hitek katedrálisait elsepri s helyette millió élő hittől átmelegedő kis templomokkal tűzdeli tele a világot. Nem tüzes nyelv, de akinek ajkát megérinti, csodálatos vallomást tesz Isten szeretet érői, amely Jézus Krisztusban testet öltött. Nem halk hang, de roppant hatalmú, aki vad, rakoncátlan embereket csendesít le és tesz szentekké és hősökké. A Szentlélek nem dolog, nem hatás, nem személytelen valami, hanem élő Isten, aki köztünk jár, akibe naponként beleütközünk, a világ végéig velünk maradó Isten, aki Krisztus megváltó halálának ajándékait szüntelenül osztogatja az üdvösségre eljegyzett léleknek. Nélküle sohasem ismerjük meg Krisztust, porosodó bibliánkat felnyitja előttünk, s belőle Isten kezd beszélni hozzánk. Ha hála önti el szivemet, ha kigyúl bennem a hit, ha olyan jó szeretni Krisztust, akkor Ő érintette meg lelkemet. Néha akkor ragad meg, amikor a damaszkuszi útra elindulunk, néha akaratunk ellenére, érthetetlenül, “távoli országokból” indít el az atyai hajlék felé. A Szentleiket a Szentírás szerint kérni kell, várni reá imádsággal, egy akarattal a hívők seregével. Mindig idejében jön meg, s félénk, gyáva emberekből hívő, bátor bizonyságtevőket formál, s folyton reámutat az atyai szívre,
