Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ A DICSŐSÉG LELKE I. Péter 4:14. A legtöbb ember, mikor dicsőségről hall, dicsőséges földi pályát futott emberekre gondol. Egy szegény sorsból önmagát nagy gazdagságra, rangra felhüzdött Rockefellerre, Fordra, vagy népvezérekre: Napóleonra, Nagy Sándorra, hősökre, költőkre, írókra, világhíres emberekre. A dicsőséggel kapcsolatosan az Ige egészen másról beszél. S a dicsőség Lelkét, ha ismerni akarod csodás valóságában, ha bele akarsz tekinteni: ne itt keresd, hanem azoknak az életében, akik az Ő nevéért gyalázatot hordtak, szenvedtek, mártírok lettek. Krisztus dicsősége is a kereszten a legnagyobb. A legnagyobb fény a Golgotháról sugárzik. Tündöklő töviskoronája előtt a nap, hold és csillagok is bevonták fényüket. A dicsőség Lelke nem akkor nyugodott meg Húsz Jánoson, mikor harcolt, vitázott a római egyházzal, hanem amikor énekelt a máglya tüzében. A gályarabok is nem odahaza, a paróchiák nyugalmában, népük szeretetétől körülvéve voltak nagyok, dicsőségesek, hanem ott a gályákon, a padokhoz láncolva, véresen és meggyalázva. Isten úgy árasztotta ott rájuk a dicsőség Lelkét, hogy ez Európaszerte beragyogta a többi hivő szíveket is. Vagy nézzük meg Pál apostolt a római börtönben. Öreg, megfáradt, meggyötört, megbotolt a teste, mégis ott a legnagyobb. Ezek valóban boldogok voltak máglyán, gályán, börtönben is. Krisztusért szenvedni, az Ő nevéért gyuláztatni boldogság, dicső ség. Bonifáciuszról, a nagy német hittérítőről van feljegyezve, hogy szinte szomjúhozta a mártírhalált Krisztusért. És meg is adta neki Isten. Nézzünk magunkba s kérdezzük meg: tudnánk-e Krisztusért szenvedni, nevéért gyalázatot hordozni? Elhisszük-é, hogy akit az Úr Isten övéi közül nagyon fel akar magasztalni, éppen arra bocsájtja rá a kínt, nevéért való gyalázatot, esetleg éppen az erőszakos halált. Ezekre külön dicsőség vár (Jel. 20:4), az első feltámadásban csak nekik lesz részük. Ezek Krisztussal ezer esztendeig uralkodni fognak, amikor a Sátán megkötöztetik és a mélységbe vettetik, hogy el ne hitesse a népeket. A szenvedés azonban nem könnyű. Önként magunkra venni a kereszt gyalázatát, a testi embernek teljesen lehetetlen. Olyan nyelv ez, amelyet nem ért és fel nem foghat. Hogyan is tudná elhinni, amit Pál apostol ír a Filippibelieknek: “Néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak, hogy szenvedjetek is Őérette.” A testi embernek, a megtéretlen embernek minden porcikája tiltakozik a szenvedés ellen. Átok az és nem kegyelem. A gyalázat egy cseppet sem kívánatos állapot, nemhogy boldogság lenne. A mai ifjúság mennyire igyekszik ledobni magáról minden terhet! Milyen nagy az ördög hitetése: rázz le minden láncot! Hogy azután szinte széttörhetetlen béklyót tegyen a szegény áldozatra. Isten szavának higyjetek. Vállaljátok ennek a modern, okos világnak minden gúnyját az ige mutatta ósdi útért, felfogásért. Ne fájjon, ha hangzik felétek—ha manapság más változatban is,—a pünkösti csúfolkodás: “Édes bortól részegek ezek”. Hát az Úr Jézust nem csúfolták-é, nem gyalázták-é? Részeges, nagyétű, a bűnösök barátja. Kínjait az ég és föld szánta, siratta s csak az ember maradt érzéketlen. Tanítvány vagy, Krisztus követőjének vallód magad? Akkor miért akarsz más osztályos részt, kiváltságot? Tudd meg, hogy részed már kiméretetl, az út elédbe van adva, úgy lehel May, 1968 — Vol. 47, No. 5 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly, Editor-in-Chief: LOUIS NAGY, Bishop Editor: DR. ANDREW HARSÁNYI 175 Pershing Ave., Carteret, N. J. 07008 (201) 541-5051 Assistant Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR Business and Circulation Manager: REV. DEZSŐ ÁBRAHÁM 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. 08861 (201) 442-7799 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. 15658. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly csalódásokkal, fájdalmakkal, tövisekkel rakva. De vállald! Vállald örömmel, énekeld belső békességgel: “Óh, sok keresztje van, de ez az én útam, mert Hozzád visz Uram, mindig feléd”. Hidd el, mikor ezt hittel, örvendve vállalod, valóban megnyugszik rajtad a dicsőség Lelke s készülnek már az angyalok, hogy bevigyenek téged az örök dicsőségbe is, Isten királyi széke elébe, hogy szolgálj néki az Ő fenséges templomában éjjel és nappal szüntelen, ahol eltöröl Isten szemedről minden könnyet. Bárcsak a pünkösti Lelket, mint a dicsőség Lelkét is megismernék sokan ezen az ünnepen! Dienes László Kovács Pál montevideoi (Uruguay) református lelkipásztor és családja IRÄS ÉS ÉLET
