Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 Végrendelet Tompa Mihály halálának 100. évfordulóján, megszállt területre eső sírjának felbontása alkalmából. Legenda szállt a Felvidéken, apa fiának adta át: “Tompa Mihállyal eltemették az utókornak írt dalát. Amit a költő hitt és látott, de élve el nem mondhatott, Elmondja száz esztendő múlva a néma sir és a halott.” Történelmünknek zord óráján, a század pergett mint homok, Országhatárok cserélődtek, várakból lettek várromok, Hódítók jöttek s tovatűntek, régit követtek új korok. Magyarokból koldusok lettek, földönfutók és vándorok. Végre letelt a száz esztendő, tízezrek várták a csodát: Mit írt vájjon a halott költő, kinek lelke jövőbe lát? Mit üzenhet a rab nemzetnek, mely elvesztette a Hazát Es mit Ígér a megkínzottnak, kinek szétszedték otthonát? Izmos karok feszítették le a rozsdás kripta-vasalást, Húszezer fül feszülten várta a sírból jövő híradást. A történelmi pillanatban — ki írhatná le a hatást? A feltáruló koporsóból előtűnt a papi palást. A nyitott sír csodája láttán, öreg és ifjú együtt sírt; Száz év ezer vérző sebére e szent palást hozott gyógyírt. A tudósok és hitetlenek tovább keresték a papírt, Nem értve meg, hogy a nagy költő ezúttal a palástra írt. Magyar szivek összedobbantak, hozzájuk szólt az üzenet, Mit nem érthet meg soha senki, csak kinek szíve vérezett. A síri csendben mennydörgésként hangzott fel a Végrendelet, Melyet nem hallhatott meg egy sem, ki Hazánk ellen /vétkezett. A Végrendelet ítélet volt, irtózatos és pusztító Hasonló Isten igéjéhez, mely mindig élő és ható. A Végrendelet ígéret volt, a jövendőre mutató Népünknek holnapot jelentő, reményt keltő és bíztató. “Porból vagyunk és porrá leszünk, az életünk agyagcserép; Isten nélkül az ember semmi, lélek nélkül csupán csak gép, A hatalomnak megszállottja, ki az Isten helyére lép, Holnap csúfosan hullik porba, ha majd a Nemzet láncot tép. De megmarad majd mindörökre, ha el is veszti mindenét Az ember, aki Istenébe oltotta bele életét, És megmarad majd az a nemzet, mely megtartotta a hitét S bár földjét mások bitorolták, nem tagadta meg Istenét! Megmaradásunknak jelképe legyen mostantól a gólya. Történelmünknek hirdetője, igazunknak tanítója, Szabadságvágyunk álomképe, ifjúságunk megtartója, Egekbe szálló lelkünk őre, jövendőnk szent hordozója. Mert a gólya a mi madarunk, túlélt ármányt, gyászt és bitót. És vele mi is megmaradunk, túlélve minden hódítót. A gólyamadár visszatér majd és övé lesz mit itt hagyott. Üj fészket rak régi helyére, melyben ezer évig lakott.” Legenda száll a Felvidéken, magyar magyarnak adja át Tompa Mihálynak lelket gyújtó, jövőt Ígérő szózatát. Amit a költő hitt és látott, de élve el nem mondhatott Elmondja most az utódoknak a szent palást és a halott! Dömötör Tibor MIAMIBA UTAZÓK FIGYELMÉBE A floridai Miamiba “téli nyaralásra” utazó atyánkfiáit szíves szeretettel hívja és várja ottani egyházunk. A vasárnapi istentisztelet 11 órakor kezdődik, utána ebédet, majd este vacsorát szolgálnak fel a Kossuth Teremben. Zene és tánc. Ugyanott minden csütörtökön társasösszejövetel van 12 órától. Cím: 2230 N.W. 14th Street, telefon: 634- 3151. Lelkipásztor: Szőke István. 75 ÉVES JUBILEUM NEW BRUNSWICKON A két new brunswicki magyar református gyülekezet — a Reformed Church in America keheléhe tartozó Magyar Református Egyház és az Egyesült Presbiteriánusok keretében élő Bayard Street Presbyterian Church — november 10-én ünnepelte a New Brunswick városában megindult magyar református gyülekezeti munka 75 éves fordulóját. A két gyülekezet templomában közös hálaadó istentiszteletek voltak, melyeken Dr. Csikesz Tibor washingtoni teológiai tanár és György Árpád, a Református Egyesület országos titkára hirdették az igét. Este 500-nál több személy részvételével közös ünnepi bankett volt, melyen a tósztmesteri tisztet Dr. Kosa András, a Magyar Református Egyház közel négy évtizeden át volt lelkipásztora töltötte be. A bankett műsorának kiemelkedő része volt a gyülekezettörténeti képsorozat, melyet az ifjúság adott elő. Az ünneplés különös jelentősége abban van, hogy a két gyülekezet többszöri újraegyesülésnek és szétválásnak eredménye. Az együtt ünneplés az amerikai magyar református életnek olyan ökumenikus jelensége, amely útat mutathat a jövőbeni közös szolgálatnak. Bertalan Imre és Rásky József a két gyülekezet jelenlegi lelkipásztora. Ima új palást szentelésekor és átvételekor Én Uram és én Istenem! Köszönöm, hogy egykor papi szolgálatodba elhívtál. Tudom, hogy egyetlen és örök Főpap csak Te vagy, Űr Jézus Krisztus, s én és paptársaim múlandók vagyunk. Ma még szolgálunk s holnap talán elszólítasz. Csak Te vagy a tiszta és tökéletes Főpap, Jézus Krisztus, s mi, mindannyian tökéletesség nélkül valók vagyunk. Csak a Te papi áldozatod igazi, a miénkben mindig van hamisság. Mégis arra kérünk újra: fogadj el bennünket. Köszönöm papi szolgálatom új öltözetét. A szeretet és ragaszkodás kifejezése ez e kis gyülekezet részéről. Segíts, hogy a szeretetet mindig szeretettel viszonozhassam. Segíts Szentlelked által, hogy szolgálatom közben e megszentelt öltözetre sohase ejtsek foltot. Mindig tudjam, hogy láthatatlan betűkkel bár, de az van rá felírva: “Az Úrnak szentelve.” Az Úrnak szentelve: palást s az alatta lévő szív egyaránt. És ha mégis, felöltözve is, mezítelennek és bűnös szolgádnak találtatnék, Te öltöztess fel én Uram és én Istenem Jézus Krisztus drága vérének érdemébe, abba a fehér ruhába, amely igazán tiszta és folttalan s amelyben egykor az örök üdvösség szent körébe is beléphetek. Addig pedig hordozz napról-napra bűnbocsátó irgalmadban. Ámen.* * Elmondotta Dienes László windsori lelkipásztor október 27-én.
