Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 ISTEN TITKA : KARÁCSONY Krisztus születése idejében a pogány vallásokat általában valami “titokzatosság’’ jellemezte, olyan tanok és gyakorlatok, melyeket csak a beavatottak ismertek. Pál apostol Timóteushoz küldött első levele, 3-ik része 16-ik versében arra utal, hogy a kegyességnek is van titka és pedig az, hogy Isten megjelent testben. Vagyis, másképpen Krisztus Urunk születése, Isten egyszülött Fiának testet öltése az a nagy titok, ami eltöltötte az apostolok szívét és az első keresztyének lelkét és ez a misztérium az, ami ma is betölti az istenfélő emberek érzését. Krisztus megszületett, karácsony Krisztus születésének a napja, Isten kijelentette magát Szent Fiának erre a földre való alászállásával: örvendezzünk azért, mert született nékiink a Megtartó, a mi Urunk Jézus Krisztus. Pál azt írta, hogy versengés, vagyis minden kétség nélkül nagy az Istennek ez a karácsonyi titka, hogy egyetlen egyszülött Fia megjelent testben. De ha megvizsgáljuk az akkori és a mai időket, akkor egyaránt azt látjuk, hogy voltak és ma is vannak olyanok, akik kételkedtek és nem hisznek sem Krisztus szűztől való születésében, sem tanításában, sem halála, feltámadása és mennybemenetele csodáiban. Éppen ezért ezekben a mai modern időkben is bátran kell, hogy szóljon az evangéliumról való bizonyságtevés, hirdetni kell ma is mindenkinek, hogy Isten csodálatos titka, Fiának e földre való jövetele, születése, a karácsonyi csoda valóság. Krisztus megszületett és mi ezért örvendezünk! A keresztyénség nem kis áldozatot követel azoktól, akik az Úr Istenben bíznak és Krisztust elfogadják életük Megváltójának. Jézus nem elégszik meg sem az egyéni, sem az egyházi vagy nemzeti életben a második hellyel: Ő az első, és Őt illeti meg minden helyen az elsőség. Krisztus születése, a karácsonyi öröm éppen ezért kimondhatatlan boldogsággal tölti meg minden istenfélő ember szívét. Karácsonyt váró magyarok itt Amerikában, vagy az óhazában, vagy szerte széjjel az egész világon, ahol csak magyar szív dobban, hirdessétek messze a szeretetlenség elvadult korában, hogy megszületett a Megváltó, földreszállott a tökéletes szeretet. Ebben a hitehagyott és reménységét vesztett korban, amikor félelem uralkodik embermilliók szívében, magyarok a világ minden részén kiáltsuk bele a sötét éjszakába, hogy felragyogott a bethlehemi fényes hajnalcsillag, megszületett Krisztus, elhozta erre a földre a békességet, hitet, reményt és szeretetet. Első karácsonykor megtalálták a szívbéli igazi örömöt a messze távolról Krisztus jászol-bölcsőjéhez jövő keleti bölcsek, megtalálták lelkűk boldogságát a nyájukat az éjszakában hátrahagyó és az angyali parancsnak engedelmekedő pásztorok, ott ragyogott az igazi boldogság az anyának az arcán, ott kelt ez az öröm később mindazok szívében, akik csak találkoztak vele, hallották szavát, érezték gyógyító keze áldását. Valóban öröm és boldogság a karácsonyi ünnep és most is az lesz, ha igaz hittel várod Ót, akit az Atya elküldött, hogy titkát felfedje az idők teljességében. Ezt a misztériumot eltakarni, véka alá rejteni nem lehetett. Erről Írja Pál, hogy hirdettetett a pogányok között. Ez az a karácsonyi evangélium, melyet elvittek az apostolok előbb csak Jeruzsálemben, majd Samáriában, onnan pedig a föld végső hátáráig. Erről szól ma is, most is, a karácsonyi időben a föld minden részén, ahol csak istenfélő emberek élnek, a boldog örömüzenet. Szállt az ige szájról szájra, szállt a karácsonyi örömüzenet nemzedékről nemzedékre. Ezt hirdetik egyházaink templomaiban, ezt zengi a sok karácsonyi ének, erről tegyetek bizonyságot nehéz körülmények között: Krisztus megszületett, ezért örvendezzünk. De nemcsak, hogy megjelent az Isten titka, az Ő Szent Fia e földi testben, nemcsak hirdették Őt a pogányok között, hanem azt is írta Pál Timóteusnak, hogy hittek benne. Igen, mert enélkül a belé vetett hit nélkül a karácsony olyan, mint a sok csillogás és a külső dísz fénye, amelyik hamar elmúlik. Aki azonban hisz az Úrban, örök élete van annak. Aki bizodalmát Krisztusba veti, annak öröme megmarad. Adjon a Mindenható Isten Krisztusba vetett élő hitet gyülekezeteink tagjainak, barátainak, árva magyar népünknek a világ minden táján, hogy a karácsonyi öröm maradandó legyen minden szívben! A mindenható Istentől gazdagon megáldott karácsonyi örömünnepeket kíván mindenkinek Ábrahám Dezső püspök Mohácsy Endre: TOMPA MIHÁLY Halálának századik évére “Végórámban, az élet határánál... Fogadd búcsúra lankadt jobbomat. Kifáradtam, pihenek. A lélek él: találkozunk”—írja Arany Jánosnak. Önéletrajzi levelében pedig ezt: “Tompa Mihály született 1817-ben . . . Gömör megyének Rimaszombat nevű városában. Gyermekkorát a Tisza vidékén, Borsod alsó részében tölté, hol az Alföld sajátságaival s népével megösmerkedék. Iskolai pályáját kitűnőleg végzé Sárospatakon. 1840-ben kezdett írogatni s kedvező fogadtatás közt folytatta írói pályáját. . . Dalai közül többeket országszerte dalol a nép . . . 1847-ben a papi pályára lépett, de kollégáitól oly szűkkeblűleg fogadtatott s annyira üldöztetett, hogy csaknem vissza kellett lépnie... Falusi elvonultságban él, mint pap, családja és a természet kebelében .. Magamagának az élettől csak csendet és békét
