Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1968-12-01 / 12. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ ELÉG NÉKED AZ ÉN KEGYELMEM .. . “Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (XI. Korinthus 12:9) Szinte kivétel nélkül mindenkit érdekel a múlt. Legtöbben szeret­nek történelemkönyveket olvasni, azok segítségével a régmúlt időkbe visszaszállni, az emlékezés szárnya­in elmenekülni a jelen meg­próbáltatásai elöl a múlt kedves, szép emlékei közé és ott megpi­henni. Amennyit azonban a múlt­tal foglalkozik az ember, ugyan­annyit, vagy még többet foglalko­zik a jövendő kérdésével. A jövő század regényét nem egyetlen író írta meg. A világirodalom tele van olyan írásokkal, amelyek a jövő titokzatos fátyolét próbálják föl­­lebbenteni. Tény azonban az, hogy amennyire ismerős a múlt, annyira ismeretlen a jövő. Amennyi vilá­gosság ragyogja be a mögöttünk lévő útat, ugyanannyi homály fedi a jövendő felé vezető ösvényeket. Ki tudná megmondani, hogy mit hoz reánk az újesztendő, vagy ép­pen a következő óra? Isten el­rejtette a jövendőt az emberi sze­mek elől. És milyen jól van az így! Milyen csodálatos gondosko­dása az az Istennek, hogy a mában adagonként kapjuk a holnapot, a jelenben, mint valami kanalas or­vosságot, úgy adja be nékünk Isten a jövendőt. Összeroppan­nánk, ha egyszerre zuhanna reánk egy hónapnak, egy új esztendőnek, vagy az egész emberi életnek min­den terhe. Nem hiába mondotta az Űr, hogy “elég minden napnak a maga baja”. Nem hiába tanított minket a mi mennyei Mesterünk arra, hogy egyszerre csak egy nap gondját vegyük fel magunkra, és a holnap majd gondoskodik a maga dolgai felöl. Esztendő fordulásakor, szemtöl­­szemben 1969 számunkra ismeret­len útaival hadd kérdezzük meg: kinek a kezében van az újév, egész jövendőnk, egyéni és közösségi sorsunk és életünk? Az ilyenféle kérdésekre kezdettől fogva kétféle feleletet adott az ember. Egyesek szerint a jövendőt egyedül és kizá­rólagosan az ember formálja. Szabad akarata van, akár az em­beri élet ősjogán, ahogy ezt egye­sek hirdetik, akár Isten gondos­kodásából, amint ezt az Ő népe vallja, és szabad akaratából maga formálja, alakítja a maga jövendő­jét. Erre a gondolkozásmódra utal az ismert magyar közmondás is: “Kiki a maga szerencséjének ko­vácsa.” — A másik véglet szerint a jövendő a kérlelhetetlen vég­zet kezében van. A földön min­dennek rendelt útja, ideje van, “igy írták meg a sors könyvében”, mondogatják. Ne erőlködj, a dol­gokon úgysem változtathatsz. Ennek a feszültségnek a megol­dása a keresztyénségben jelentke­zik, amelynek a tanítása szerint a holnapot, a jövendőt Isten formál­ja ugyan, aki azonban nem kényúr. hanem Szeretet. Mai alap­­igénkben Ő maga szól hozzánk, bíztató újévi üzenetével éppen bennünket keres: “Elég néked az én kegyelmem. ..” Igénk világosan utal arra, hogy a kegyelmes Isten velünk van és velünk marad. Életünk nem gazdátlan jószág, nem céltalanul és elhagyottan hánykódó hajó a vég­telen tengeren. Valakinek gondja van reá. Nem alszik a mi Őrizőnk, kegyelmével megtart bennünket. Zúgnak, tajtékoznak körülöttünk és bennünk a hullámok, viharok tombolnak, recseg-ropog a világ al­kotmánya, Isten kegyelme velünk marad. “Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled?!” — Isten kegyel­me elégséges kegyelem. Nem kevés és nem sok. Éppen elég. Elég volt Saulus számára, hogy Pállá lehessen; elég volt Luther Márton­nak, hogy az ördög minden gonosz­ságával szemben megálljon; elég volt hitvalló őseinknek, hogy a kísértésekkel való harcban győzel­met győzelemre halmozzanak és szent örökség gyanánt reánk hagy­ják drága hitünket. Elég ez a kegyelem nékünk is, nem egyet­len napra, vagy hétre, de az egész előttünk álló esztendőre, egész éle­tünkre. Isten Igéje arra is megtanít min­ket, hogy ezt a kegyelmet Isten MAGYAR GGYRAZ Ijf) MAGYAR CRVECR December, 1968 — Vol. 47, No. 12 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly, Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: DR. ANDREW HARSANYI 175 Pershing Ave., Carteret, N. J. 07008 (201) 541-5051 Assistant Editor and Business Manager REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-9978 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. 15658. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly személyes viszonyban adja ne­künk : “Elég néked az én ke­gyelmem”. Ez a kegyelem nem közvetíthető, nem vehető meg és nem adható el. Nem lehet ezt a kegyelmet más háta mögé rejtőzve átvenni. Oda kell állanod Isten színe elé, ki kell nyújtanod lelked karjait, hogy magadhoz ölelhesd azt, amit neked, mindnyájunknak fölkínál: az elégséges kegyelmet. “Elég néked az én kegyelmem.” Alapígénk második része így hangzik: “az én erőm erőtlenség által végeztetik el”. Ha Isten mond­ja, bizonyosak lehetünk benne, hogy meg is teszi: elvégzi a maga erejét a mi erőtelenségünk által. Ereje benne van a naprendszerek­ben, ott ragyog a csillagok csodá­latos világában, a Himalaya csú­csain, az égbenyúló havasok or­mán, láthatóan tükröződik a ten­gerek mélységeiben, de legcsodá­latosabban a mi erőtelenségünk­­ben szemlélhető. “Az én erőm erőt­lenség által végeztetik el.” Adja Isten mindnyájunknak újév küszö­bén ezt a boldog megtapasztalást, a mindenre elégséges kegyelmet, és így áldjon meg minket az Úr a most következő 1969. esztendőben. Csordás Gábor IRAS ÉS ÉLET

Next

/
Thumbnails
Contents