Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11. szám

MAGYAR EGYHÁZ

9

Nagy Lajos:

UPPSALA—1968

Svédország, az ökumenikus mozgalom hazája

Merész állításnak látszik talán ez a mondat. De az ökumené bölcsőjénél ott állott Svédország nagy fia Söderblom Náthán uppsalai érsek is. Az ő látomása és szolgálata nélkül elképzelhetetlen az ökumenikus mozgalom. Már 1925-ben megmutatták Stockholmban, hogy a svédeknek nagyon is szívügye a mozgalom. Az Egyházak Világtanácsa felnőve, megizmosodva visszatért Svédországba, abba a városba, ahol Söderblom szíve pihen, akinek emléke előtt e nyáron tisztelgett a keresztyén világ.

Svédország Európa negyedik országa területét illetve. 1648-ban világhatalom volt. Királyság, de a királynak nincs politikai hatalma, s a 20-as évektől a Munkáspárt irányítja a majdnem 8 millió lakosságú országot. 1930-ig 80 év alatt egy millió svéd vándorolt ki Amerikába. Ma a világ legelső állama szociális gondoskodást és népjóléti inztézményeket illetőleg. Amit mi magyarok mindannyian irigyeltünk a svédektől, az hogy 150 éve nem voltak háborúban. Mi lenne Magyarországon, ha 150 évig békében építhette volna hazáját? Svédország politikája a semlegesség politikája, ezzel védi féltékenyen szabadságát és függetlenségét.

A meleg tenger áram mérsékelt éghajlatot ad, kivéve az ország északi részét. Nemzeti jövedelmük ércből, erdőből, iparból, exportból van. Az élet magas színvonalon áll. Nekünk amerikaiaknak is igen drága ország volt, a dollár könnyen gurult. Svédországban csak a svédek élhetnek meg, akik magas fizetést és nyugdíjat kapnak.

Svédország államvallása a luteránus vallás. A lakosság 80 százaléka az államvallásba tartozik. Minden született svéd állampolgár beleszületik az államvallásba, hacsak a szülők külön nem kérik, hogy töröljék őket. Vannak szabad egyházak is, de ezeknek egy része hivatalosan nem szakadt el az államvallástól. A második világháború előtt 8,000 római katolikus volt, akiknek száma 22 ezerrel szaporodott a menekültek táborából. Voltak zsidó menekültek is, de ezek mind elköltöztek Svédországból.

Az államegyház és a szabad egyházak nagyon aktív missziói munkát folytatnak s meggyőződéses hívei a keresztyén együttmunkálkodásnak ebben a gyorsan változó és átalakuló világban. A svédek reálisan gondolkodó emberek s tudják, hogy ennek a modern kornak ateizmusa, szekularizációja óriási ellensége az egyháznak. Az egyházi élet mindenütt hanyatlóban van, s lassan az egyházi élet a keresztelésre, esketésre és temetésre redukálódik. A keresztyénség hanyatlását, a hitetlenség térhódítását csak összefogva, megújulva tudjuk megakadályozni.

Az Egyházak Világtanácsának gyűlését sehol a világon nem lehetett volna olyan szépen megrendezni, mint itt, ahol államegyház van, ahol a nép elemi iskolában tanulja az ökumené nyelvét, az angolt. Ebben az országban hisznek a keresztyénség összefogásában, ahol Söderblom Náthán szobra naponként hirdeti nekik, hogy csak egy egyetemes (közönséges) egyház van. A svédek büszkék arra, hogy a tudományt és a békéért való küzdelmet ők jutalmazzák a Nóbel-díjjal, Büszkék arra, hogy ők adták az Egyesült Nemzetek Szövetségének egyik legnagyobb titkárát, Dag Hammarskjöldöt, aki steward volt az 1925. évi stockholmi gyűlésen és aki a béke szolgálata közben vesztette életét. Csak itt lehet ilyen gyűlést rendezni, ahol az állam rendelkezésre bocsátja egyik egyetemét és városát. Autóbuszokat állít be, angolul beszélő udvarias, szép szőke nőket ültet fel autóbuszvezetőknek. Stockholm városával olyan fogadtatást rendeztetett és ellátást adott a gyűlés tagjainak, amit a jelenvoltak sohasem felejtenek el. Idős királyuk megtisztelte kormányuk kiküldöttével a konferenciát. Rendőrségük mindent elkövetett, hogy a résztvevőknek semmi hajuk ne legyen és a gyűlést avatatlanok ne zavarják. Középeurópából jött atyánkfiái meg is jegyezték, hogy mit írnának a nyugati lapok, ha rendőreikkel ők így őriznék a delegátusokat. Egyesek kérték is a rendőrség eltávolítását. Az uppsalai érsek az egyházak vezetőit meghívta fogadtatásra és Svédország minden kedvességét nekünk akarta adni az érseki pár. Az örökké mosolygó nagyváradi püspökkel megmosolyogtuk, hogy nekem egy adaggal több jutott a kedvességből. Tudtuk, hogy nem személyünket különbözteti meg, hanem a kihajtókámon lévő Amerikát.

Amint a kiindulásnál, 1925-ben, Stockholm nagyon fontos hely volt az ökumené történetében, Uppsala határozottan még fontosabb állomás, ahol egy kis, de lélekben hatalmas nemzet, a svéd egyház, egy egyetemi város azt hirdeti a világnak, hogyha mindenki annyival járul hozzá az ökumenikus mozgalomhoz, mint Svédország, akkor az ökumenének a jövőben könnyebb lesz a dolga.

A stockholmi repülőtérről ingyen vittek lakhelyeinkre és míg ott voltunk, nem kellett fizetni utazásainkért. Soha az udvariasságba bele nem fáradlak a mi kedves szőke soffőrjeink. A zárógyűlésen tapsfergeteg próbálta elmondani nekik, hogy menynyire hálásak voltunk. Reggel 7-től éjjel 2 óráig hordtak bennünket a Djaknegatan és Kantorgatan egyetemi diákok modern kényelemmel berendezett lakásaira, melyeknek fali képei kissé szokatlanok voltak öregedő egyházi férfiaknak. Igen gyakran volt eső. Hirtelen jött, hirtelen ment. Valahányszor a Green Schoolba mentem a sajtókiadványokért, mindig nyakamba zúdult. Mig idehaza zúgolódtak a nagy