Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
KI MAGYAR EGYHÁZ hőség miatt, mi élveztük a tiszta, üdítő, kellemes levegőt. Ha nem volt borús idő. akkor nem akart éjszaka lenni. Addig piroslott az ég Nyugat felé, míg cgv pár óra múlva kelet felől még erősebben bíborosodott fel a hajnal. Az északi fény az éjszaka felét alkonyatfelé járó estévé szelídítette. McKeesporti svéd barátaimtól megtanultam egy néhány szót s külön előnyöket mosolyogtam ki magamnak egy néhány svéd mondattal. Reggelit szállásainkon kaptunk stewardokká vedlett egyetemi hallgatóktól. Ezek a stewardok a világ minden részéről összejött egyetemisták voltak, akik felejthetetlenül szép időt töltöttek együtt nemcsak ökumenizmus, hanem inkább az ifjúság minden korlátot letörő egységében. Reggeli asztalunknál ezek voltak: egy philadelphiai luteránus nő, egy norvégiai luteránus nő, egy finn evangélikus lelkész, Dr. Ottlyk magyar evangélikus püspök, Palotay Sándor, a magyarországi Szabad Egyházak igazgatója, egy kvéker teológiai tanár, egy genfi református tanárnő, egy holland református pap, egy afrikai, Indiából való lelkész és jó magam. A magyar képzelet ezerszínü kertjéből minden reggel friss virágot hoztam asztalunkhoz, ha kint borongott, szívünkből kibuggyant a mosoly napsugara. Három hét alatt testvérekké lettünk s hiszem, hogy asztaltársaságunk a magyar népre nagyobb szeretettel gondol ezután. Ebédünk, vacsoránk a Fyris Hallban volt. Jó volt minden, csak a magyar gyomor tiltakozott néha s megállapítottuk, hogy nem sok ökumenikus tisztesség van gyomrunkban. Mi tagadás, gyakran mentünk el a méregdrága vendéglőkbe. Magyarok Vppsalában Valamikor, lassan a legendákba tűnő múltban, Sárospatakon, Dr. Marton János, az egyháztörténelem professzora azt kérdezte egyik vizsgázó diáktól: “Kik és hányán voltak jelen Magyarországról a konstanzi zsinaton?” A szegény diák megnevezte a magyar királyt és azután hallgatott. A professzor megjegyezte, hogy 35-en voltak jelen és egy néhányat ismernie kellene. Uppsalában hallgattam egy unalmas beszédet és gondolataim messze Magyarországra szálltak s eszembe jutott Marton professzor. Elszáll egy néhány század s az egyháztörténelem professzorának egyik kései utódja megkérdi majd: “Hány magyar volt az 1968-as uppsalai nagygyűlésen?” A késői diák kedvéért ide Írom a feleletet: A Magyarországi Református Egyházat a következők képviselték: Dr. Bartha Tibor zsinati lelkészi elnök, tiszántúli püspök, Dr. Bakos Lajos dunántúli püspök, Dr. Tóth Károly zsinati külügyi előadó, Dr. Huszti Kálmán pesti teológiai tanár, Dr. Varga Zsigmond debreceni teológiai tanár. A Romániában lévő Magyar Református Egyházat Papp László nagyváradi püspök képviselte, a Jugoszláviában élő magyar reformátusokat Csete István püspök, a Csehszlovákiában lévő református testvéreink pedig Dr. Varga Imre püspököt küldték ki. Az Amerikai Magyar Református Egyházat az e sorokat író Nagy Lajos volt püspök képviselte. A magyar evangélikusok delegátusai Dr. Káldy Zoltán és Dr. Ottlyk Ernő püspök voltak, az erdélyi magyar evangélikusoké Argay György püspök. A magyarországi baptistáknak is volt képviselőjük Laczkovszky János, a Magyar Baptista Egyház elnöke személyében. A felsorolt 13 magyarnak volt szavazati joga a nagygyűlésen. Dr. Pálfi Miklós evangélikus teológiai professzor, a magyar Ökumenikus Tanács főtitkára szavazati jog nélkül, mint fraternal (testvéri) delegátus, Palotay Sándor, a magyarországi Szabadegyházak Tanácsának igazgatója pedig megfigyelőként volt jelen. Berecz Árpád és Hamza András amerikai magyar református lelkészek sajtómegbizottakként voltak Uppsalában. Látogatóként ott volt a gyűlés egész ideje alatt Berecz Árpádné, aki kedvességével sok barátot szerzett a magyarságnak. Néhány napra ellátogatott Dr. Biitösi János, a Kálvin Kerület elnöke, aki a magyarországi református egyházi vezetőkkel akart találkozni; erre a gyűlésre magán emberként e sorok írója is elment. A bibliafordítás munkájában való részvétel volt a tanácskozás témája. Ott volt a Németországban katonai szolgálatot teljesítő ifj. Nagy Lajos is 10 napig. Sajnálom, hogy előre nem voltam biztos jövetelében, mert egyházunk ifjúságát képviselhette volna. Dr. Lévay Balázs, az amerikai Biblia Társaság lelkésze is ott volt pár napig. Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész, a B.B.C. rádió magyar ripetore és Dr. Varga svájci magyar jogász vendégként megfordultak a delegátusok között. Az eddig felsorolt 23 magyarhoz hozzátehetnénk Dr. Michalkó pozsonyi evangélikus teológiai tanár magyar feleségét. Magyarul beszéltek velünk Ziák pozsonyi professzor, Dr. Katina Lajos szlovákiai evangélikus püspök, (aki otthon a magyar evangélikusoknak magyarul prédikál) , Struharik jugoszláviai szlovák püspök, Romániáitól a szász evangélikus Dr. Binder és Liviu Stan romániai orthodox professzor. A cseheknek, szlovákoknak sok kedves szava volt hozzánk. Ott az uppsalai gyűlésen lelke mélyén a Dunamedence és Középcurópa egyházi kiküldöttei érezték, hogy mennyire egy a sorsuk, mennyire egymásra vannak utalva. A cselt református egyházi vezetők megváltják, hogy a magyar reformátusok nélkül nem lett volna egyházuk, de a magyar reformátusok is hálával emlegetik, amit a csehek nagy fia, Comenius adott a magyar református egyháznak. A középeurópai viharok szelei elfújtak Uppsaláig és nagy megértő szeretettel figyelte őket az ember, amikor csehek, szlo
