Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Ha felszakad a köd ... ÉRTÉKES ELŐADÁSOK, JELENTŐS HATÁROZATOK TETTÉK ELEVENEKKÉ A LIGONIERI NAPOKAT ORSZÁGOS PRESBITERSZÖVETSÉG A II. Helvét Hitvallás magyarországi elfogadásának 400. évfordulójának évében történelmi nevezetességű közgyűlésre sereglettek egybe szeptember 3-án és 4-én Ligonierba amerikai magyar református egyházaink világi vezetői. A tanácskozásokat bevezető istentiszteleten Csia Kálmán, az Öreg Otthon felügyelője, a hétfői urvacsorai istentiszteleten Dr. Harsányi András, a Lelkészegyesület elnöke végezte a szolgálatot. A gyűlést bevezető hivatalos beszámolók sorából Nemesnyik János elnök, angol nyelvű megnyitó beszédében rámutatott egyházi életünk jövendőjét fenyegenő két veszedelemre: a fokozatosan növekedő lelkészhiányra és a világi vezetők felkészületlenségére. A Presbiterszövetség legfőbb feladatát épen abban látja, hogy a lelkészek ritkuló sorait feladatuk tökéletes elvégzésére alaposan felkészült presbiterek töltsék ki mindaddig, amíg a lelkészképzés és utánpótlás égető problémája valamilyen formában megoldhatóvá válik. A közgyűlés első napjának középpontjában Nagy Lajos püspök “A magyarországi 400. éves jubileum és annak jelentősége számunkra” cimen tartott előadása állott. A Debrecenben tartott idei évfordulói ünnepségek lefolyásáról csak nagy vonalakban emlékezett meg, előadásának súlyát a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás elfogadásának egyháztörténeti hátterére és teológiai jelentőségére helyezte. Kifejtette, hogy a két káté az Anyaszentegyház vallomása a hitről. Emeberi visszhang az isteni szóra, közösen megállapított hitismeret. Irányt mutató a tévelygések idején, kalauz és felvilágosító szó, hogyan értsük Isten igéjét. A két hitvallás mind a mai napig az igaz keresztyén hit legklasszikusabb kifejezője. Nagy örömmel üdvözölte azt a tényt, hogy az egyik hatalmas amerikai egyháztest legutóbbi gyűlésén a II. Helvét Hitvallást magáévá tette. Az idei magyarországi ünnepségek kifejezésre juttatták azt, hogy még mindig a két hitvallás foglalja egybe a világ minden tájára szétszóródott magyar reformátusságot. Debrecenben ismét felzugott a “Te Benned bíztunk eleitől fogva” megrázó erejű dallama mint a hit diadalának éneke egy ateista világ közepén. “Debrecenben uj pünkösdöt éltünk.” Számos hozzászólás után Eszenyi László azzal az indítvánnyal állott fel, hogy a Ligonierban közelesen meginduló Bethlen Nyomda első kiadványa a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás kétnyelvű szövege legyen, mint a 400. évforduló legméltóbb és maradandó mértföldköve. A közgyűlés a történelminek mondott javaslatot egyhangúan tette magáévá. A konferencia második napján az előadás tárgya a “Jól forgolódó presbiter” volt, melyről Dr. Biitösi János, a Kálvin Egyházkerület ujonan megválasztott elnöke beszélt. Páratlanul dinamikus előadásmodora mindvégig leblincselte a presbitereket. Az írásból vett és papírlapokon szemléltető formában is eléjüktárt idézetek alapján festette meg a “jól forgolódó”, azaz egyházi munkáját az Ige alapján kifogástalanul végző világi vezetők portréját. Az előadás után valemennyi hozzászóló úgy vélekedett, hogy Dr. Bütösi János nagyszerű előadását diapozitiveken és hangszalagon meg kell örökiteni. A közgyűlés ezt a javaslatot egyhangúlag határozattá emelte. Magyar Amerika református világi vezetői azzal a fenkölt tudattal térhettek meg otthonaikba, hogy a négyszázéves évfordulót nem külsőséges pompával, hanem belső tartalommal, a Lélek indította maradandó alkotásokkal ülték meg. Hámos Ottó AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS LELKÉSZEGYESÜLET Közel 60 amerikai és kanadai magyar református lelkész jött el idén Ligonierbe a hagyományos konferenciára és testvéri találkozóra, szeptember 5-én és 6-án. A konferencia előestéjén “Isten és ember sorsa, ne fájj!” címmel Hamza András mai magyar költőkből olvasott, köztük megemlékezvén a közelmúltban elhunyt Áprily Lajosról. Az első napot, Dr. Harsányi András elnöki megnyitója után a májusi Debreceni Zsinat által elfogadott “Zsinati Tanítás” elemzése töltötte be. Hat előadó és számos hozzászóló megjegyzései nyomán készült el az a szöveg, amely a Lelkészegyesület konferenciájának “látását” fejezi ki és amelyet a magyarországi Zsinat elnökségének is megküldték. A szöveget alább teljes egészében lenyomtatjuk. A második nap első előadása újdonság volt a lelkészegyesületi konferenciák történetében: egy presbiter, Boros Lajos (New Brunswick, N.J.) “A gyülekezet szól a lelkipásztorhoz” összefoglaló cim alatt gyülekezeteink értelmi színvonalának emeléséről szólt, a második előadó, Dr. Tunyogi Csapó András, az Old Dominion College (Norfolk, Va.) tanáraa az uj magyar bibliafordítás ószövetségi szövegével kapcsolatban arravonatkozólag tett megjegyzéseket, hogy a Magyarországon kívül élő magar reformátusság miképpen kapcsolódhatnék bele ebbe a munkába. Az utolsó előadó a legidősebb amerikai magyar református lelkész, Dr. Fazakas Sándor volt, aki lelkes felhívást intézett a gyülekezetekhez a magyar nyelv megtartásáért. A Lelkészegyesület elnökévé a következő két évre Csutoros Istvánt (Cleveland, Ohio) választották; alelnök Hartó András (Toledo, Ohio), titkár Novák Miklós (Welland, Ont., Canada), jegyző Király Zoltán (Manville, N.J.), pénztáros Adorján Kálmán (Youngstown, Ohio) lett. DR. HARSÁNYI ANDRÁS ELNÖKI MEGNYITÓJÁBÓL Sok gyülekezetünkben nem veszik figyelembe az idők hangos és sürgető kiáltását, hogy az egyháznak újra kell megkeresnie és megtalálnia azt az uj területet — t.i. az egész világot — és azt az uj módot — t.i. a sokrétű és sokágú szolgálatot —, amelyhez a lelkipásztor, a vasárnapi istentisztelet erőforrás, kiindulópont, kiképzőhely, de többé nem cél és a lelki igények befejezett kielégítője. Magyar híveink is ebben a világban élnek, a ma forradalmi átalakulásának társadalmában és ha a nyugdíjas nagyapák nem viselnek is hosszú hajat és a nagymamák miniszoknyát, de gyermekeik és unokáik igen és a generációs kommunikáció-hiány okozta lelki szomorúság éppúgy gyülekezeteink általában elhanyagolt lelkigondozásába tartoznék, mint az ifjabb nemzedék útkeresésének keserves bizonytalansága. Sem a gyülekezeti rendezvényekkel való erőlködés, sem a dolgokról való hallgatás, legkevésbbé pedig az energiáknak belső egyházpolitizálással való levezetése nem pótlék. Magyar reformátusságunkat csak uj dinamika kialakításával őrizhetjük meg . . . Töprengve kérdem, magamtól is, tőletek is: miért nem szeretjük egymást jobban? Sokszor elkívánom,
