Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8-9. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÉN VELED LESZEK! II. Mózes 3 : 12 v. Mózos második könyve harmadik része azt az elhivatását írja le Isten emberének, amikor mint egyszerű pásztor őrizte ipának, Jethrónak a juhait és e közben a Hóreb hegyéhez ért. Az égő, de meg nem emésztődő csipkebokorban megejelenik néki az Ur és szól hozzá. Elvonul szemei előtt az idő, amikor Isten látván látta Izrael népének nyomorúságát és az Egyiptomban való sanyargattatását s tudtára adja Mózesnek, hogy meghallgatta a nép kiáltását és kivezeti őket a szolgaság földjéről az “Ígéretnek hazájába”, a tejjel és mézzel folyó Kánaánba. így szól azután az Ur: “most pedig eredj, elküldelek téged a Fáraóhoz, és hozd ki az én népemet Egyiptomból!” A biblia történetével ismerős ember tudja, hogy mit jelentett Mózesnek arra gondolni, hogy menjen viszsza a Fáraó udvarába és álljon oda azok elé, akik elől a pusztába menekült! Tudjuk, hogy milyen érzések járhatták át szivét, amikor hallotta az isteni felhívást, mert azt válaszolja: “Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz?!” Eszébe vette kicsinységét, személyének jelentéktelen voltát és nem tudta hirtelen felfogni, hogy miként is lehet az, amit néki Isten mond. Ekkor szólal meg az Ur és mondja: “Én veled leszek!” És itt fordult meg Mózes élete amikor rádöbben arra, hogy Isten jelenléte elégséges minden akadály ledöntésére. Nem habozik ezután, hanem hittel neki indul a megvivhatatlannak látszó küzdelemnek. Milyen változás előtt állott Mózes ekkor? A csendes, békés vidéki pásztor életet felváltotta a zaklatott királyi udvarral való harc, az eleddig való ismeretlenséget a népe élén való élethalál küzdelem. S mindez miért, kérdezheti valaki? Azért mert az Ur elhívta és elküldte s Ígéretet adott néki, hogy vele lesz! Ilyenkor ősszel, amikor az egyházi szervezetek újra élénkebb ütemben indulnak el tevékenységük munkaterén, a lelkipásztorokat és az egyházi vezető embereket eltölti a kétség, hogy vájjon mi lesz és hogyan lesz minden a gyülekezetek életében? Milyen jó ilyenkor figyelni az igére: “én veled leszek!” Bármilyen nehézségek elé álljon is valaki, jó tudni azt, hogy Isten a mi oltalmunk és segedelmünk. Kicsoda ez az Isten, hogy ilyen hatalommal és tekintéllyel szól? Ő a Mindenható és Örökkévaló Ur, Ő az, aki teremtette az eget és a földet, és Ő az, akié a hatalom égen és földön. Hogyne lenne akkor nyugodalma az Isten emberének, ha azt tudja, hogy ez az Ur Isten azt Ígéri, hogy vele lesz. Sokszor emberek nagyon sokat bíznak felebarátokban, országok más hatalmasabb és nagyobb népek Ígéretében, és hányszor kell csalódni az ilyen túlzásba vitt és emberekbe vetett bizodalom miatt. Isten Ígértei azonban mind “igenek és ámenek”, amiket Ő megmondott, azok mind beteljesedtek, és akik Őbenne bíztak azok még soha meg nem szégyenültek. Mózes félretette a szégyent, amit takargatott, félre az emberi gyarló érzést, és hittel és bátorsággal előretekintve elindul a nagy útra. Vájjon ti is, akik uj ut előtt álltok, vagy életetek fordulóponthoz érkezett, feltekintetek-é a nagykegyelmü Istenre, aki most is szól hozzátok és elindít benneteket azon az utón, amely tövises vagy göröngyös ugyan, de felfelé vezet. Halljátok-é szavát, amikor biztat: “‘én veletek vagyok!” Társra van szükségetek? Megértő lélekre vártok? Támasz után fordultok? Isten az, aki segedelmét Ígéri, Őbenne bízzatok. Egyéni és egyházi életeteknek csakis akkor lesz eredménye, ha Ővele indultok el és járjátok meg az élet útját! Másik igen fontos része az Igének a személyes üzenet jellege. Azt mondja ugyanis a vers: “én veled leszek!” Az Ur személyesen szólt Mózeshez és az Ígérete ma is ilyen személyesen szóló biztatás az Ő gyermekeinek. Mit segített volna Mózesen, ha Isten Ígéri oltalmát mindenki másnak, ismerősnek és ismeretlennek, barátnak vagy ellenségnek, csak neki nem? Éppen itt van az ige ereje, hogy az személyesen szól hozzád: az Ur veled lesz! Lehet, hogy sok minden emberi terved nem sikerül, sokszor ér majd csalódás, sok kiábránduláson kell átmenned, szived fog fájni és bánattól keseredik meg italod, de bármi történjék is életedben, Isten veled lesz. Lehet, hogy élet halál mesgyéjén jársz, hatalmasságok vetik ki hálójukat, hogy elpusztítsák életedet, ó milyen jó tudni akkor is, hogy az ige szól: “én veled leszek!” Isten Ígéri, hogy veled lesz, a kérdés azonba az, hogy Te vele maradsz-e? Ne tántorodj el, az utón el ne csüggedj és el ne fordulj tőle, mert csak azok aratnak diadalt, akik hitüket Istenbe vetik és csak vele járnak. Van valami bizonyosság is ezekben a szavakban. Csak néhány szó, de a parancs olyan elemi erővel hat, mintha tűzzel égetnék bele az ember szivébe: hogy könnyebb az égnek vagy a földnek elmúlni, vagy az egész világnak megsemmisülni, mintsem, hogy az Isten Ígéretéből egy pontocska is megváltozzék. Amiképpen az ég csillagai forognak a maguk pályáin évezredek óta és a sötétséget felváltja a világosság oly bizonyos, hogy Isten velünk van és velünk lesz. Megmutatta már számtalanszor az Ur, hogy velünk volt, életünket a bölcsőtől napjainkig vezérelte, sorsunkat sok bajok között irányította, ezer jelét adta annak, hogy velünk van, csak mi legyünk mindig vele és álljunk mindenkor az Ö ügye oldalára. Nem csak szóval, hanem cselekedettel is! Vajha igy áldaná meg az Ur a mi életünket, gyülekezeteinket az Ö áldott jelenlétével, s igy mutathatná meg minden igaz keresztyén szavával és tetteivel is, hogy mi is az Ő országáért élünk és halunk. Ábrahám Dezső MIT JELENT MÉLY LÉLEGZETET VENNI . . . Az egyik belgrádi klinikán történt, hogy egy csak magyarul tudó idősebb asszonyt kellett megvizsgálni. Az orvos hiába magyarázta a betegnek, hogy vegyen mély lélegzetet, az asszony nem értette. Az orvosnak ekkor eszébe jutott, hogy a klinikán van egy magyar kollégája, akit meg is kért, hogy a magyar nénit vizsgálja meg. A kivizsgálás megkezdődött újból, most már magyarul. — Néni kérem, vegyen mély lélegzetet — mondta az orvos. Az asszony nyilvánvalóan ezt sem értette, csak kétségbeesve nézett az orvosra. — Néni, sóhajtson egyet — találta fel magát az orvos. Ezt már megértette a beteg. Felsóhajtott: — Én Istenem! — Mélyebben sóhajtson, néni! — Én Uram, én Istenem — szakadt fel egészen a lélek mélyéről a magyar asszony sóhaja, amit az ügyes orvos arra használhatott fel, hogy betegének tüdejét megvizsgálja. De ezek szerint, hogy nemcsak a tüdő munkáját vette észre, hanem észrevette a fohászkodásban a lélek munkáját is, ez nyilvánvaló. Bállá Sándor ÍRÁS É S ÉLET . .
