Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6-7. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ aratásnak . . . Nagy villanás borzán végi a hátán, ahogy Lajos bácsi kaszástul beledől nagyszéles rendjébe. De lomha mozdulása egyszeriben átváltja magát a jeszülös tempózás ütemére. S akkurátusra mérödött elmerülése a kalászrengetegbe: akár az úszóé, olyan az ő alábukása az izzó hőség tengerébe, minek se mélyét, se magosát nem lehetne mérni sem: az ember áll, él, tempózik benne s ha olykor valami csoda halk szellőcskét suhant messzi ákác poros levélkéjére, sóhajos mosollyal mondja itten magamagának: “kunsági eső,” merthogy annak számit . . . Arató kaszás sarkig is érzi kaszája rendbevágós hersenését, buzaszálak rezzenös, zizzenős, suhogós rendrekidiilését. Kisujja hegyében is ott él a penge éle fogásahúzása; pendülése hangja-szine cseng a fülében. Ez a legszebb lélekmozdulása, élete legtisztább melódiája. Minden magát kell odaadni érette, mindegyik izomrostja, idegszála nagyérzékenységét, vigyázós-szabályozó agya minden gondolatját ... az egész embert. S mire Lajos bácsira ráfeketedik a bőre, s arca bronzába mély barázdákat ötvözött a puszta: egész akaratja lett buzaszemben az acél . . . Életet kell adni érte, hogy életet adjon. Ezért is itten a búza neve “élet”, mázsája meg csak: “mag,” mivelhogy sziki szántó holdja legfeljebb ha “négyöt magot ád...” De a lisztje: lángos erő! A legislegelső főhelye lenne a világ ilyen listájában . . . Sziki magyar lélek éled újra benne . . . * Ssötétedéskor a nagy tanyaudvarban, gémeskutkörülti hatalmas karéjban, különegyen sok kicsike szalmatüzecske veti a lángját. Messzéről: fényestüzes, feketéspiros, meg sárgabarna koszorú vakít bele a vaksötétbe. Fellobbanó nagyakarások világbaszóló jeladása. Nagyélet diadalmak koszorúja. A szikpuszta tüzes koronája . . . S földbetüzött gallyakon csüngő kicsike bográcsban hunyókás szalmatüz sistergeti a szalonnakockákat. Pirul a lebbencs. Csak sziki kaszás érti a módját, az alápiritás hogyanját, a betésztázás mikorját, a forgatás meddigjét. hogy széppirossá pirulják: a “betyáros.” Beválik az pecsenyének is, meg süteménynek . . . Parázsba hulló lángnyelvecskékre emberarcok rásötétitnek. Elmélyedök a csöndbe, tüzbe, magányosságba... Gyűjtik az uj erőt is. Holnapra, a holnapokra. Magukból, Kicsoda másbul? Nincs szólásuk. Nincs kinek. Régtül fogyást nincsen. Majd kétszáz éve annak, hogy ideszorultak-maradkoztak sokféle nagy pusztulások nagy pusztájába . . . Éppen ide, honnét még az ősi tengervíz is messzire szételfutott. Halálukra, temetőjüknek szánták. De nem pusztultak bele a pusztába. Élnek. Nem a szikból. Akarásból. Ez a “betyárságuk.” Csak annyi, hogy: élnek . . . Dr. Bütösi János a Kálvin Egyházkerület uj elnöke A Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin Egyházkerület dr. Bütösi Jánost választotta meg elnökének. Szívből gratulálunk dr. Bütösi Jánosnak és szeretettel köszöntjük abból az alkalomból, hogy az Egyházkerület elnöke lett. Néhány évig együtt szolgáltunk McKeesporton, félreértés, békétlenség közöttünk sohasem volt, mindketten nagyon vigyáztunk arra, hogy az ilyen kényes szolgálati helyen a határvonalakat át ne lépjük. Hisszük, hogy a mckeesporti tapasztalatunkat átvihetjük a mostani közegyházi szolgálati helyünkre is. Mind a ketten reálisan látjuk feladatainkat, az én feladatom esküm szerint az, hogy amink van, tartsuk meg, s nincs hatalmam semmit sem feladni abból, amit megőrzésre átadtak nekem. Tudom, hogy dr. Bütösi János is érzi azt, hogy mi a kötelessége Kerületével, egyháztestével szemben. Szívesen kooperálunk vele minden egyetems magyar református érdekben. Jó volna, ha az egységes magyar nyelvű liturgiát megcsinálhatnánk, jó volna, ha az amerikai magyar református ökumenicitást valahogyan megteremtenénk. Önállóságunkat, lapunkat fel nem adjuk, egyháztestünk érdekeit védjük, de minden más ügyben szívesen, testvéri szeretettel kooperálunk. Nagyon sok magyar református probléma van, amit szeretettel el lehetne intézni és jó is volna elintézni. Vannak közös kincseink, aminek megtartására közösen kell igyekeznünk. Isten áldását kérjük dr. Bütösi János elnök minden nemes munkájára. Nagy Lajos püspök CSORDÁS GÁBOR EGYHÁZKERÜLETI FŐJEGYZŐ KÖZLEMÉNYE Ezúton értesitjük egyházunk köz- és tanácsos rendjeit, hogy az Amerikai Magyar Református Egyház háromtagú hivatalos kiküldöttségének két tagja, Kiss Sándor egyházkerületi főgondnok és Csordás Gábor new yorki esperes, egyházkerületi főjegyző nem kapták meg a Magyarországra szóló beutazási engedélyt és igy közegyházunk kijelölt háromtagú küldöttsége nem vehetett részt a magyarországi Református Egyház 400 éves jubilumát ünneplő debreceni zsinaton. Mint ismeretes lapunk olvasói előtt, az Egyesült Államokban járt magyar református egyházi küldöttség januárban szóban, ezt megelőzően tavaly novemberben Írásban meghívta egyházunk képviseletét a május 19-20. napjain Debrecenben tartandó zsinatra. Püspöki Tanácsunk ezév február 6-án tartott gyűlésén a meghívást elfogadta és úgy határozott, hogy amennyiben a küldöttség minden tagja megkapja a beutazási engedélyt Magyarországra, egyházunk képviselteti magát a debreceni zsinaton. Püspöki Tanácsunk határozatát közöltük a magyarországi Református Egyház zsinati irodájával és bejelentettük a háromtagú hivatalos küldöttség részvételét, amely a püspökből, a főgondnokból és a főjegyzőből állott. Annak ellenére, hogy a tervezett indulás előtt tiz nappal minden Amerikából résztvenni szándékozó vendég megkapta a kéthetes, vagy hosszabb időre szóló beutazási engedélyt Magyarországra, két kiküldöttünk engedélye nem érkezett meg. Indulás előtt négy nappal táviratoztunk Bartha Tibor püspöknek Magyarországra, aki választáviratában közbenjárását jelezte és eredménnyel biztatott. Az indulás reggelén jött is egy levél Budapestről, amelyben az Állami Egyházügyi Hivatal egyházkerületi főjegyzőnk részére ötnapos tartózkodást engedélyezett Magyarországon (Kiss Sándor főgondnokunk még ezt se kapta meg), a washingtoni magyar követség azonban erről úgy látszik, semmit sem tudott, mert telefonérdeklődésünkre azt válaszolta, hogy vízumról szó sem lehet és a már előzőleg beküldött útlevelet, okmányokat a következő szövegű kisérő levéllel küldte vissza: “Konzulátusunkra beküldött kérelmére értesítem, hogy vízumkérelme ezidőszerint nem teljesíthető.” A Budapestről érkezett ötnapos beutazási engedély postán beküldött példányát megtartotta és a mai napig se küldte vissza a washingtoni magyar követség. Tekintettel arra, hogy egyházunk két vezetőjének a magyarországi jubileumi ünnepségekről való távolmaradásával kapcsolatban mind Magyarországon, mind az Egyesült Államokban téves és valótlan híresztelések is vannak, szükségesnek láttuk a fentiekről egyházunk népét röviden tájékoztatni.
