Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4-5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 KÖSZÖNTJÜK A Magyarországi Református Egyház Atyánkfiái az Ur Jézus Krisztusban! A Magyarországi Református Egyházat jubileumi ünepségén az Amerikai Magyar Református Egyház népe, lelkipásztorai és vezetői testvéri szeretettel köszöntik. Az Amerikai Magyar Református Egyház magát a Magyarországi Református Egyház Amerikába került lelki gyermekének tartja. Életünkre az amerkai élet reányomta bélyegét, s az idő formált rajtunk, de itt is ugyanazt a Jézus Krisztust szolgáljuk, ugyanazt az Igét hallgatjuk és hirdetjük és ugyanazok a hitvallásank, törvénykönyvünk, örökségünk, hagyományunk, szokásaink, mint a Magyarországi Református Egyháznak. Híveink, lelkpásztoraink jó részét a Magyarországi Református Egyház nevelte s teljes őszinteséggel mondhatjuk, hogy gyermeke, vagy ha úgy tetszik, legkisebb testvére vagyunk a Magyarországi Református Egyháznak. A Második Helvét Hitvallás nagy szerepet játszott a mi Amerkai Magyar Református Egyházunk életében, segitett megtartani önállóságunkat és hitvallásunkhoz való ragaszkodásunkkal igazoltuk magyar református voltunkat itt Amerkában. Mi nékünk is nagy köszönni valónk van Istennek a Második Helvét Hitvallás áldásaiért. Amkor a Magyarországi Református Egyház számbaveszi azokat a kincseket, amiket a Második Helvét Hitvalláson át kapott, mi is számláljuk Isten hozzánk való szeretetének ezen jeleit, Veletek együtt áldjuk Istent és nem feledkezünk el jótéteményeiről. Ez a visszanézés kötelezzen még nagyobb hűségre, hálára és engedelmes sozlgálatra a mi Urunk iránt, Akinek legyen dicsőség mind örökké. 1967. május hó KISS SÁNDOR egyházkerületi főgondnok KISS ISTVÁN egyházmegyei gondnok KISS KÁROLY egyházmegyei gondnok NEMES JÁNOS egyházmegyei gondnok NAGY LAJOS püspök CSORDÁS GÁBOR esperes TÓTH TIBOR esperes DR. HARSÁNYI ANDRÁS esperes Nagy Lajos: ÉNEK IDEGEN FÖLDÖN A Magyarországi Református Egyház ünnepségére (137. zsoltár 4 verse) Babilon folyóvizeinél, a hazát, templomot és szabadságot vesztett fogoly zsidó, amikor énekre nógatták, igy sir bele a történelembe: “Hogyan énekelnék az Urnák énekét idegen földön?” A fogságból az emlékezet szárnyain visszaszálltak atyáik földjére s gondolatban ottjártak Jeruzsálemben, a szent Sionban, ahol imádkozni lehetett; mély bánat szállt a szivükre és sirástól remegő ajkukon nem zendült az Urnák éneke. Bánatuk szomorú füze ráhajlott Babilon vizeire s nekik suttogták el bánatukat, hárfák húrjait nem pengették ökölbe szoruló kezek, csak futó szellők. Úgy hitték, hogy szentségtörés Sión énekét énekelni idegen földön s imádságaikat csak Jeruzsálemben hallgatja meg az Isten. Meddő bánat, magvetés nélküli élet, amelynek egyetlen gyümölcse a néma hárfák szomorú füzeken a végzet folyóinak partján. Elnémult hárfák, hallgatag nép, tétlen bánat, amelyik csak emlékezni és sírni akar. Száműzik szivükből Sión édes énekét, amely az idegen földet is elviselhetővé tenné s emlékeztetné őket arra, hogy Jeruzsálem is, Babilon is az Űré, mert “az Űré a föld és annak teljessége.” A múlt század 80-as éveitől kezdve sok-sok ok miatt majdnem egy millió magyart vitt a végzet, vagy ahogy mi valljuk, Isten eleve elrendelő akarata, uj Babilonok folyóvizei mellé. Az a magyar lett a bujdosó, kinél jobban kevesen szerették azt a földet, hol bölcsőjük ringott, ahová ezer édes emlék fűzte őket. Oh, csak az Isten tudná elmondani, hogy milyen bánat szállt a magyar szívre, ha emlékezni kezzdett idegen földön otthonára, templomára, népére és hazájára. Lelkében megkondult az emlékek harangja, tele lett a szeme könnyel. A honvágy elkezdett zokogni szivében s a bánat megzenditette ajkán a Sión énekét. Valahányszor a szive fájt, mindig énekbe kezdett s idegen földön csak azért lett elviselhetővé az élet, mert az Ur éneke otthonná tette az idegen földet is. Modern Babilonba került magyarok, jó magyarok, akik nemzetiségüket templomaikon és őseik énekén keresztül tartották meg. A magyar református ember emlékezett arra, amit Megváltó Ura Samáriában, a Jákob kutjánál mondott, hogy az Ur énekét mindenütt lehet énekelni. Nincs talpalatnyi hely ezen a világon, ahol Krisztus ne lenne Ur, Vele lehet énekelni Gecsemáné kerti éjszaakákban, reánk váró keresztek előtt, filippii börtönökben, bárhol ezen a világon. Lehet és kell énekelni az Ur énekét idegen földön. Bánat vizeinél csak ez a vigasztalásunk, hogy az Ur énekét mindenütt lehet énekelni. Mi, amerikai magyarok, ezen a földön azért maradtunk meg jó magyaroknak, mert az Ur éneke több, mint 77 éve van az ajkunkon. Semmit sem hoztunk ide magunkkal, csak emlékeinket, hitünket, imádságainkat, ősi énekeinket és hűségűnket atyáink földje és hite iránt. Amikor a szivünk fájni kezdett s minél fájóbb volt az emlékezés az elhagyott templomokra, békességes, régi szép vasárnapokra, annál inkább nógatott a Lélek, hogy az idegen földet tegyük otthonunkká azzal, hogy megépítjük drága templomok mását és bujdosó testvéreinkkel énekeljük az Ur énekét, úgy, mint századokon át atyáink tették. Az Ur énekéből itt templomok születtek, az idegen földből második hazánk lett. Otthonról hozott imakönyvekbe préselt virágok szirma letört, sok mindenre ráhullt a feledés pora, drága arcok eltűnnek a kékló' messzeségben, csak atyáink földje iránti szerelmünk s ajkukon a Sión éneke marad meg, mig szivünk utolsót nem dobban. A történelem vihara egy mustármagot a tengeren túlra sodort az ősi földről. íme, csoda történt, a mag kikelt s a tengeren túl is van Magyar Református Egyház. Amerikainak hívjuk, mert ez a hazánk, ennek az országnak vagyunk tisztességes és hü polgárai, már nagyon sok sir ideköt és gyermekeink bölcsője itt ringott, de szülőföldünkre, lelki édesanyánkra mindig gyermeki szeretettel emlékezünk. Mi tesszük egyedül a világon vallásunk elé a magyar elnevezést s bemutatkozásnál mondjuk, hogy mi magyar reformátusok vagyunk. Mi addig énekeltük idegen földön az Ur nevét, mig nekünk a magyar nevezet nemcsak nemzetiséget, hanem lelkiséget, vallásos értelmet is jelent. Azt jelenti, hogy olyan református vallásu vagyok, amelyet a Szent Lélek Isten a magyar lélekből, kálvinista történelméből, életéből a magyar földön kitermelt. Különös az ize, zamata, ereje és illata. Református, mint a
