Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4-5. szám

4

MAGYAR EGYHÁZ

többi testvére, mégis egészen más, mert magyar református. Az ibolyának itt is, ott is egy a színe, de ha kezedbe veszed a magyar kiskertek ibolyáját és élvezed illatát, akkor tudod, hogy óriási a különbség a kettő között. Szakíts a magyar föld gyümölcseiből, ízleld izét, kóstold hegyoldalainak borát s talán megérted, hogy mit jelent a magyar szó a református nevünk előtt. Egyházunk sorsát Amerikában formálja a Szent Lélek Isten, illatát a magyar földről hoztuk, atyáink 400 éves hagyománya, ezerszer szent történelme Ízesítette. Ezt a drága hitet adjuk át gyermekeinknek. Valami hihetetlen dolgot csinálunk a hozzánk jövő angol, ir, német, lengyel, szlovák, román és ki tudja milyen nemzetiségűvel, nem tesszük magyarokká, de szívből megszerettetjük velük a magyar református vallást. Mi idegeneket magyar reformátusokká teszünk a Lélek segítségével.

Magyarországi Református Testvéreink! Mi, a magyar reformátusok Benjáminja, akik Amerika földjén élünk, most Veletek együtt borulunk le a Mindenható Isten előtt s köszönjük meg ezt a véres, dicső, sok próbát és küzdelmet adó 400 éves magyar református egyháztörténelmet. Veletek együtt valljuk, hogy csak Istennek köszönhetjük azt, hogy élünk és vagyunk. Köszönjük Neki, hogy kijelentett élő Igéje mellé kezünkbe adta az Írott Igét s köszönjük Istennek, hogy sok ezer áramlat és tévelygés között adta az Ige helyes értelmezőjéül, Útmutatójául a Második Helvét Hitvallást. Veletek együtt valljuk, hogy az Isten nagyon szeretett minket, amikor Szent Lelke Bullingerrel megiratta és atyáinkkal elfogadtatta 400 évvel ezelőtt ezt a hitvallást. Örömmel valljuk meg, hogy nekünk, amerikai magyar reformátusoknak is Krisztusra vezérlő, a Szent írásra mutató, tanácsadó, megtartó ajándék volt. Mosolyogni, vagy siratni való tény, hogy darabokra törettetésünk idején a testvér testvér ellen használta ezt a hitvallást, s az akkor még Független, ma Amerikai Magyar Református Egyház az amerikai bíróság előtt éppen a Második Helvét Hitvallással bizonyította, hogy ő az igazi magyar református. Magyar református csak az lehetett, aki a Második Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét fogadta el hitvallásnak, Szentirásból merített hitismeretnek. Lelkészeink, mint otthon, itt is esküvel fogadják, hogy atyáink hitvallását megtartják s hitvallásainkkal ellentétes tanokat nem tanítanak. Köszönjük Istennek, hogy a kanadai és most már az Amerikai Egyesült Presbiteriánus Egyház is elfogadja egyik hitvallásának. Amikor együtt örülünk magyarországi Református Egyházunk, lelki édesanyánk jubileumi ünnepén s magasztaljuk Isten szent nevét, hogy a Második Helvét Hitvallást drága eszközül adta és használta fel arra, hogy mint egy arany káva tartsa össze a Református Egyházat a Kárpátok alatt, kérjük az Istent, hogy őrizze meg anyaszentegyházunkat egységesnek, engedelmesnek, hívőnek. Időn felül álló igazságai vezessenek az élő Igéhez, fogyatkozásait, hiányait pedig pótolja ki ennek a nemzedéknek tűzben próbált és engedelmes hite. A Magyarországi Református Egyház iránt való szeretetünket nem szünteti meg az idő, a távolság és a változás. Itt drága magyarok, mint költöző darvak roppant ékalakban húznak hazafelé. Az Ur éneke magyar nyelven mind halkabb és halkabb lesz. De, ime, csoda történik, az atyák helyére fiák állanak, a régi szokás szerint, s ők már nem idegen földön, hanem szülőföldjükön, magyar református módra, de angolul éneklik az Ur énekét.

Valójában az atyák földje is, ez a föld is, idegen az ember számára, a Lélek csak arra vágyik, hogy igazi otthonában, a mennyei Jeruzsálemben énekelje az Ur énekét, a Bárány diadalmas énekét.

Magyarországi Református Egyház, lelki édesanyánk, a Második Helvét Hitvallás elfogadásának 400 éves évfordulója ünnepén gyermeki szeretettel köszöntünk! Isten minden áldását kérjük a felelős vezetőkre, szolgákra és az anyaszentegyház népére. Ezen az ünnepen fogadjuk meg, hogy mindhalálig hűek és engedelmesek leszünk egyházunk Urához, hogy sem Titeket, sem minket semmi sem szakíthasson el az Isten szerelmétől, mely vagyon a Jézus Krisztusban. Áldás a tűnő századokért, hála a jelen alkalomért és üdv a hittel és imádsággal a jövő felé indulóknak.

Az Amerikai Magyar Református Egyház new yorki egyházmegyéje 1967 április hó 9.-én a Cliffside Park, N.J.-i Független Magyar Református Egyház templomában megtartott évi rendes közgyűlésén egyhangú határozattal a következő nyilatkozatot fogadta el:

NYILATKOZAT.

Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy ezekben az esztendőkben egyre több lehetőséget nyújt számunkra származásunk földjének népével, a magyarországi reformátussággal való kapcsolatok fölvételére és kiépítésére. Egyházaink tagjai közül egyre többen látogatják meg azt a földet, amelyből mint bibliai Józsefek kivétettünk, és amerikai magyar gyülekezeteinkben is gyakorta fordulnak meg magyarországi látogatók. Az egyéni és személyes kapcsolatokon kívül vannak, Istennek hála, egyre növekvő mértékű hivatalos kapcsolataink is a Magyarországi Református Egyház vezető köreivel. Ha az Ur akarja és élünk, a világon szétszórt református magyarság képviselői, köztük Amerikai Magyar Református Egyházunk kiküldöttei résztvesznek az első debreceni zsinat és a II. Helvét Hitvallás elfogadásának 400-ik évfordulója alkalmából május 19-én Debrecenben rendezendő egyházi ünnepségeken.

Egyházmegyénk kezdettől fogva szívesen fogadta a találkozásnak ezeket az alkalmait. Minden kapcsolatot arra igyekezett fölhasználni, hogy szolgáljon velük magyarországi hittestvéreinknek. Minden lehető alkalommal elmondottuk azt, amit Amerikai Magyar Református Egyházunk 1963-ban és 1966 októberében olyan világosan és félreérthetetlenül leszögezett és hivatalos lapunkban is leközölt, hogy Magyarországon a vallásoktatás, a konfirmáció, az ifjúsággal való foglalkozás, az evangélizáció és a keresztyén misszió lehetsége annyira korlátok közé szorított, hogy vallásszabadságról beszélni sem lehet. Az az egyezmény, amelyet a magyar állam a református egyházzal 1948-ban megkötött, csak papíron van meg. Mindezeket elmondtuk és elmondjuk ezután is, mert Istentől kapott feladatunknak tekintjük, hogy szót emeljünk azokért, akik magukért nem tudnak, vagy nem mernek szót emelni és elmondjuk azt, amit óhazai hittestvéreink nem mondhatnak el. Gondosan ügyeltünk mindig arra, nehogy olyan látszat adódjék, ami esetleg arra engedne következtetni, hogy az egyház és állam viszonyát Magyarországon mi kielégítőnek tekintjük és annak a kormányzatnak az egyházpolitikáját, amely nem is burkoltan, de nyíltan a vallásos hit megsemmisítésére törekszik, a legkisebb mértékben is helyeseljük. Ezért helytelenítjük, ha amerikai magyar református vezetők megjelenek olyan fogadásokon, amivel a magarországi politikai propaganda eszközeivé válnak és alkalmat adnak annak hirdetésére, hogy az Amerikában élő magyar református nép is belátta, hogy az egész és állam viszonya Magyarországon jó.

Egyházmegyénk éppen úgy, mint egész Amerikai Magyar Református Egyházunk továbbra is az 1963-ban és 1966 októberében meghozott határozatok alapján áll, amely határozatokat Püspöki Tanácsunk ezév február 6-án New York-ban megtartott ülésén egyhangú döntéssel megerősített. Reméljük hogy az illetékesek, Magyaror-