Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4-5. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ MIT CSELEKEDJÜNK? Mikor pedig ezeket hallották, mintha szivén találták volna őket, igy szóltak Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Ap. Csel. 2:37 A keresztyén élet kezdete mindig az a pillanat, amikor az Isten igéje szivén találja az embert. Amikor meghalljuk az Isten igazságát, amikor megérint bennünket a Szentlélek ereje. A keresztyén élet első kérdése: Mit cselekedjem? Addig amig mi magunk tervezzük az életünket, addig amig a magunk erejéből, tehetségéből vagy pénzéből építjük a holnapot, addig nem szólhat bele az életünkbe a Szentlélek. Amig értelmesnek látjuk az emberi utat, addig értelmetlen lesz számunkra az isteni élet. Amig büszkeséggel tölt el bennünket önmagunk igazsága, addig nem láthatjuk meg Krisztusnak a bölcseségét! A keresztyén élet akkor kezdődik bennünk, amikor megállít bennünket az Isten — akaratunk ellenére! Amikor meg kell hallanunk az Ö szavát! El kell fogadnunk az Ő igazságát! Meg kell tanulnunk az Ő bölcseségét! Amikor összedül bennünk egy világ, önmagunk jól felépített világa! Amikor döntenünk kell és nem tudjuk, hogy mi lesz a következő lépés az életünkben! Amikor feltör szivünkből az útvesztőbe került ember örök kérdése: Mit cselekedjem? Ebben a reménytelen helyzetben mindig megszólal az Isten: Térj meg! Fordulj vissza hozzám! Értékeld újra az életet! Kezdj elölről mindent! Ne készíts emberi terveket, hanem légy az örökkévaló isteni tervnek végrehajtó eszköze! Ha meghalljuk az Isten hangját, az egyéni életből közösségi élet lesz! Az önző munkából önzetlen szolgálat! Az emberi okoskodásból isteni bölcseség! Rádöbbenünk arra, hogy a legtökéletesebb földi élet is vétek, ha nem az Istent szolgálja! A legnagyszerűbb gondolat is tékozlás, ha nem viszi előre Krisztusnak az ügyét a világban! A legragyogóbb földi alkotás is alá van vetve a múlandóság isteni Ítéletének, ha nem hirdeti a lélek győzelmét és az örök életnek a gondolatát! Ez az igazság! Az Istennek az igazsága! Ez az az igazság, amelyet olyan nehéz megérteni a földi hatalmasoknak, de amely érthetővé válik sokszor a rabszolgák számára! Ez az az igazság, amely erővé válik az erőtlenek szivében és talpraállítja a térdre roskadtakat. Ez az az igazság amely Krisztus kezében kegyelemmé változott és amely a Szentlélek ereje által áldássá válhat a mi életünkben! Isten nélkül senkik és semmik vagyunk. Istennel együtt részesei vagyunk az örök életnek! Krisztus nélkül nincsen reménységünk. Ö benne azonban mienk lett a jövendő! Szentlélek nélkül nem indulhatunk el a keresztyén életnek az utján. Csakis általa szentel meg bennünket az Isten! A pünkösdi gyülekezet sohasem született volna meg, ha az Isten igéje nem találta volna szivén Péter apostol hallgatóit. Az isteni egyház sohasem indult volna útjára, ha előzőleg nem záródott volna be az emberi ut. A krisztusi hit nem tudott volna győzni, ha nem került volna zsákutcába az emberi cselekedet vallásossága. A Szentirás arra tanít bennünket, hogy az isteni hatalom ott kezdődik, ahol az emberi erő véget ér. Nagypénteken vereséget szevedett az ember és győzött az Isten! Husvétkor legyőzetett a múlandó és feltámadt az örök! Pünkösdkor véget ért az emberi erő és megkezde munkáját az isteni hatalom! Amikor kitárt szívvel és őszinte lélekkel az Úristen felé fordulunk, a mi kérdésünk is ugyanaz kell legyen, mint volt az első gyülekezet tagjaié: Mit cselekedjünk? Az Úristen válasza ma is ugyanaz lesz, mint akkor volt: Térjetek hozzám! Kövessétek a Krisztust! Vegyétek a Szentlelket! Szükséges, hogy a mai keresztyén egyház Isten teremtő, megváltó és megszentelő szavának visszhangja legyen a világban! Szükséges, hogy a mai gyülekezet folytatója legyen Krisztus életének, hirdetője Krisztus tanításának és élője Krisztus szolgálatának! Szükséges, hogy a ma élő hivő naponta újra kezdje életét Istenben, naponta elnyerje a bünbocsánat áldását Krisztus által és naponta részesüljön a Szentlélek ajándékában! Ez a keresztyén életnek újra és újra megkezdődő és soha, de soha véget nem érő útja! Ezt cselekedjétek! Dömötör Tibor Imádkozzunk! Isten, ki hajdan az apostolokban nemes tüzet gyújtottál és Szentlelked titkos erejével ma is üdvösségre munkálkodói a hívők szivében, töltsd ki rám is áldott Szentlelkedet, s buzdíts általa a Krisztus szolgálatában való szép és jó lelkesülésre. Bármilyen legyen az a kör, melybe állítottál, Szentlelked nélkül azt be nem tölthetem, hivatásomnak meg nem felelhetek. Te gyújtod meg bennem a készséget és a jókedv lángját, melyek munkám elkezdéséhez s folytatásához kellenek, Te adsz erőt és folytonos kitartást, hogy mindezeket jól elvégezhessem. Lelked ajándéka a buzgóság, szilárdság, el nem csüggedés a jónak útjaiban. Szentlelked ereje s ihletése nélkül ellankadok minden munkámban, kifáradok, unalom és kedvetlenség kisér lépteimben. Kérlek azért, Istenem, áraszd rám Szentlelked kegyelmét. Szólj hozzám. Ne álljak ellene ihletésednek. Vezérelj teendőim ismeretére, hogy tudjam magam mihez tartani. Jelöld ki az irányt, melyen haladnom kell. Erősíts, ha erőtlenkedem; világosíts, ha kételkedem; vigasztalj bánatomban, bátoríts aggódásomban. Amihez nevedben kezdek, segélj azt jól bevégeznem. Akadályok el ne rettentsenek, testi-lelki bajok le ne verjenek. Segélj, hogy jól megfuthassam egész életpályámat. Ámen. (Fördös Lajos és Szívós Mihály imakönyvéböl, Kecskemét, 1846.) ÍRÁS i ÉS |! É L E T . . . \j
