Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Jézus a bűnösök barátja ... “Ne Ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” (Lukács 15:10; Máté 7:1-5) Az Ur Jézust ellenségei és támadói többek között azért is támadták, viselt dolgain azért botránkoztak meg és Őt azért Ítélték el, mert a bűnösöket, a megvetetteket, a sokak által utáltakat is magához fogadta, azokat otthonaikban felkereste és velük együtt evett. Ezekért a cselekedeteiért itélői álszenteskedéssel azt próbálták bizonyítani és az emberekkel elhitetni, hogy Jézus nem lehet az Isten fia. Hiszen az Írások világosan tanítják —mondották az Ítélkező farizeusok,— hogy az, aki magát Isten választottjának és küldöttjének adja ki és mégis a bűnösök és általuk megvetettek közé vegyül s velük együtt eszik, az azt bizonyítja, hogy a bűnösökkel belső életközösségre lépett . . . Hiábavalók hát a jelek, a csodák, a szeretetről és annak gyakorlásáról szóló tanítások, az ezekből fakadó testi és lelki gyógyítások, és hiábavaló a tisztelet, a hűség és szolgálat elismerése, amelyek Őt általában körülveszik, mert az ítélkezők szerint az nem lehet Istentől való s követésre méltó, hanem inkább megvetést és kiközösítést érdemel, mert a “sátánnal cimborái.” Az Ur Jézus ezt a nem keresztyéni, álszenteskedő okoskodást megcáfolja és az életből vett példázatokkal rámutat először arra, hogy több, kevesebb bűn minden emberben van, de azért mégis ember, mégis Isten teremtménye, akit nem lehet nemlétezőnek tekinteni. Másodszor pedig arra mutat az Ur Jézus, hogy Isten igazságos, kegyelmes és irgalmas Isten, aki nem a bűnösök megbüntetésének és elvesztésének örül, hanem minden teremtett gyermekét meg akarja menteni és meg akarja magának tartani. Ezért, mint jó pásztor időt és fáradságot nem kiméivé, minden alkalmat és lehetőséget megragadva, igyekszik megkeresni az elveszett “századik juhot” is. Egyformán keresi az Övéit, a veszendőbe lévőket, az eltévelyedetteket éppúgy mint a megtérteket és örül, ha vissza tudja vezérelni az atyai házat elhagyókat is. Isten ezért küldötte az Ő Fiát erre a bűnös világra és Jézus ezért vegyül a bűnösök közé. Az Atyától kapott hivatást teljesítve nem a bűnösök bűneiben akar részt venni, hanem azokat magához akarja emelni. Mint az Atya megbízottja ezt azonban csak úgy teheti meg, ha előbb maga is elmegy közéjük és ha kell, leszáll hozzájuk. Hasztalan ostorozza az eltévelyedettek bűneit, vétkes életét és cselekedeteit és hiába hívogatja őket magához akár szépszóval, akár dorgálással, ha nem nyújt nekik segitőkezet a felemelkedésre, a megtérésre, a hibák jóvátételére, Isten gyermekeit megillető türelmességgel, testvéri szeretettel. Ez az a szeretet, amely a Jézus korabeli bűnösök és eltévelyedettek életében sok áldott gyümölcsöt termett és közöttük sok megtért bizonyságtevőt állított a Krisztus és az Ö országa szolgálatába. Ez az a szeretet, amely korunk bűnösei életében is áldott és az egyetemes emberiség számára is hasznos gyümölcsöket teremhet. Ez végül az a szeretet, amelyikről Pál apostol úgy ir, mint az egyéni, családi egyházi, társadalmi, nemzeti, sőt nemzetközi életnek is legértékesebb és legmaradandóbb ajándékáról, amely mindenek felett a legnagyobb, amely dicshimnuszt érdemel, mert: “hosszútürő, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel; nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rój ja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr és . . . soha el nem fogy .. . !” A fenti rövid elmélkedés és annak alapjául vett példázatok böjti tanítások minden ember, de különösen a könnyen Ítélkezők, a magukat igaznak tartók, de másokat könnyen kárhoztatok és mások felett joggal, vagy jog nélkül pálcát törők számára. Böjti tanítás és figyelmeztetés az önkritikát nagy-előszeretettel mellőző Ítélkezők, Jézust és követőit támadók részére, akik az Ige fényébe talán sohase néznek bele s éppen ezért elhomályosodik előttük a szeretetlen itélgetésről szóló, nemcsak a böjtben, de életünk minden napján mindenkire alkalmazandó és minden gyarló és esendő embert figyelmeztető tanítás: “Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mimódon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott imé a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből . . . !” Böjt, a magunkbaszállásnak, az önvizsgálatnak, mások mellett az önmagunk megítélésének áldott időszaka, amikor jó mélyen a szivünkbe és lelkűnkbe nézni és a látottak után mélyen emlékezetünkbe vésni Jézusnak, Mesterünk jóakaratu figyelmeztetését: “Ne Ítéljetek, hogy ne Ítéltessetek..!” Isten az, aki igazán Ítélhet s csak Ő! Mert ki az közülünk, aki Isten itélöszéke előtt hiba nélkül, bűnök és vétkek nélkül megállhat . . . ? Ki az az ember, aki joggal megvetheti felebarátját, mégha ellenség is az... ? Vagy nem hallottátok, hogy “megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. . . Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket, hogy legyetek a ti Menynyei Atyátok fiai.” Ennek a krisztusi parancsnak az elfogadása, követése és gyakorlása még ha emberileg úgy látszanék is, nem a bűnösökkel, nem a gonoszság és sátán fiaival, nem is az “ellenséggel” való benső életközösségre lépés; nem is behódolás; nem is az ellenséges táborba való átrándulás; nem is kölcsönös előnyökre vezethető eszmék csereberéje, hanem Krisztus követésében, hivatástudattal hivatás és az Ö parancsának megalkuvásnélküli teljesítése! Továbbá, Jézus Krisztus követőjéhez és szolgájához illő engedelmesség és mindenkor, mindenütt és mindenekben, Isten dicsőségének szégyennélküli szolgálata és embertársainknak személy válogatásnélküli szeretése. Ez a mi emberi hivatásunk, bárkik és bárhol vagyunk. Ez a keresztyén főtörvény képmutatásnélküli betöltése! Ez volt mindig, ez ma is az igazi böjt! Kecskeméthy József
