Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8-9. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ nép nem kapta meg azt a támogatást, amit joggal remélt a világ szabad nemzeteitől és hatalmaitól. így nem győzhetett a 200 milliós nagyhatalommal szemben. Mintegy 30,000 hősi halottal, 2,000 körüli halálra Ítélt és kivégzettel, 200,000 elmenekülttel fizetett azért, mert felkelt szabadságáért. A magyar parasztságot kiverték évszázados életformájából és kolhozokba terelték. Ez nagymértékben hozzájárult a magyar nép biológiai erejének megtöréséhez. A fiatalok elmenekülnek a faluból. A felduzzadt városok csak alvóhelyet nyújtanak nekik, nem gyermektermő családi fészkeket. A magyar szaporodás a legrosszabb a világon. A veszélyt legjobban érző Írók és költők már nemzethalálról beszélnek. Egyidőre elbukott az Egyházban a hitvalló mozgalom is. A forradalom után néhány hónapig megkísérelte, hogy elfogadtassa az államhatalommal a “szabad egyház szabad államban” eszméjét. Az állam azonban maga sem szabad, idegen hatalom gyarmata: nem tűr el olyan egyházat, amely nem áll ellenőrzése és irányítása alatt. A forradalom azonban nem volt hiábavaló. 1956 magvetése lassankint beérik. A dikatórikus államhatalom lazul, engedményekre kényszerül. A kelet-európai népek egyre több olyan lépést tesznek, amelyet saját nemzeti érdekük és nem a leigázó idegen hatalom diktál. Bebizonyul magában a Szovjetunióban is, hogy 4-5 évtized sem elegendő olyan rendszer kiépítésére, amely megsemmisíti az emberi szabadságot és a lelkek, elmék feletti abszolút hatalomra törekszik. Az emberi szabadságvágy, amely 56 fiataljait a mártiromságig vezette, erősebb mint a legerősebb fegyver. Magyarországon is történtek kedvező változások, amelyek a társadalmi, gazdasági és az egyházi élet terén is viszonylag nagyobb szabadságot jelentenek. Mindezek ellenére az ország ma sem független: 80,000 főnyi jól felszerelt szovjet haderő tartja ellenőrzése alatt. A nemzet ma sem gyakorolhatja önrendelkezési jogát: szavazhat az idegen fegyverekkel hatalomba ültetett rendre, de nem választhat. Eltűnt ugyan a mindent átfogó terror, de ma sincs vélemény-, szólás- és sajtószabadság. A vallásszabadság is csak papíron van meg. Közvetlen felelősség alá nem vonják ugyan a vallásukat és hitüket gyakorlókat, de a gazdasági, társadalmi büntetés sokrétű “finom” formáját alkalmazzák velük szemben. Az Egyház nem evangelizálhat, szinte hermetikusan távoltartja a rendszer a fiatalságtól, nem élhet a maga régi zsinat-presbiteri rendjében. Az Amerikai Magyar Református Egyház a forradalom tizedik évfordulóján kinyilvánítja, hogy felelősséget érezve a magyar nemzet sorsáért, jelenéért és jövőjéért, nem szűnik meg dolgozni és harcolni azokért az elvekért, amelyért 1956 mártírjai az életüket adták: a magyar nemzet függetlenségéért és önrendelkezési jogáért. Felelősséget érezve az egyetemes magyar református egyházért, amelyhez közös múltban, sorsban, hagyományban és örökségben tartozik, nem szűnik meg harcolni azokért az elvekért, amelyeket 1956 magyar református hitvallói kinyilvánítottak. Az Ur Isten kegyelmét és áldását kéri, hogy ebben a harcban fegyverei tiszták maradjanak és hogy ez a harc elérkezzék végcéljához, amikor Magyarországon szabad egyház lesz szabad államban. 1966 október. Nagy Lajos: A püspöki naplóból PECSÉT A SZOLGÁLATUNKON A Bethlen Otthon és a Református Egyesület jubileumára Hisszük és valljuk, hogy az Amerikában lévő magyar református egyházakat is Krisztus Szent Lelke és igéje által alapította. Érdekes volna leírni, hogy a Szent Lélek hogyan terelgette a magyar sziveket, mig azok hitéből, hálájából, bánatából, öröméből és árvaságából egyház született. Érdekes volna leírni az utat, amit egyházaink megtettek a honvágy egyházától addig az egyházig, amely már lelki otthonra talált Amerikában. A Református Egyesület megalakítása 70 évvel ezelőtt már édes nógatása a Szent Léleknek, hogy senki sem élhet önmagának és senki sem halhat önmagának, egymásért felelősek vagyunk. A Református Egyesület akkor nőtt fel, amikor hirdetni kezdte, hogy hitünknek meg kell látszania cselekedeteinkből. A Református Egyesület és az egyház az első három évtizedben egy volt, szétválasztani egymástól nem lehetett. Az egyesületi munka egyházaink hitének szeretetszolgálata lett, ha még öntudatosan nem vallották is ezt. Az Amerikai Magyar Református Egyesület akkor kezdett el nőni és lett naggyá, amikor merte kenyerét a viz színére vetni és elindult az áldozathozatal utján. Minél több és minél nagyobb áldozatot hozott, annál inkább erősebb, nagyobb és tekintélyesebb lett. Ugyanazok az emberek vezették az Egyesületet, akik egyházaink papjai, vezető emberei voltak, s ezért nehéz néha megállapítani, hogy az egyház a maga álmait az Egyesületen keresztül, vagy pedig az Egyesület a maga terveit az egyházakon keresztül valósította meg. Negyvenöt évvel ezelőtt Ligonierben megszületett az amerikai magyar reformátusság szeretetintézménye. Az Egyesület kebelében bujdosott ez a gondolat néhány évig. Kétségtelen, hogy az egyház vitte oda, imádsága, gondja és látomása virrasztón amerikai életünk legszebb gondolata és álma felett. A már darabokra tört egyházi élet érzi, hogy mindannyiunk közös kincse földjén: az Egyesületben kell kimondani az árvaház megalapítását, nemcsak azért mert az Egyesületnek pénze van, hanem azért is, mert az Egyesület a még egységes amerikai magyar református életnek alkotása s megmaradt a lelkek mélyén élő magyar református egység szimbólumának. Amikor kimondották, hogy megalakítják amerikai magyar református életünk szeretetintézményét, akkor lett az egyházunk igazán egyházzá. Igen, mert egyház ott van, ahol az Igét tisztán és elegyitetlenül hirdetik, a sákramentomokat helyesen kiszolgálják, ahol igeszerü egyházi fegyelem van és ahol az egyház hitét tettekben megvalósuló szeretetszolgálatot teljesít. A 45 éves Bethlen Otthon pecsét az amerikai magyar református életünkön, édes bizonyság arról, hogy Krisztus köztünk jár, és hogy Isten imádságokat meghallgató Isten. Most szeptember 5-én, a Munka Napján, az Ige mérlegére tettük, hogy mennyiben volt az amerikai magyar reformátusság élete sebkötöző, könnytörlő jóság, árvaságban, elesettségben jó szó és testvér. Amelyik egyház életében a szeretet szolgálata megvolt hitük cselédei iránt, azok az egyházak élnek, virulnak. Amelyik egyház a Krisztus szeretetét nem adta tovább, annak gyertyatartóját kimozdította helyéről, az aki Első és Utolsó a mindenségijén, Megvallottuk ezen a jubileumi ünnepségen, hogy annyiban voltunk, vagyunk és leszünk egyház, amennyiben szeretetszolgálatot gyakorlunk.
