Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 Áldottuk Istent, hogy adta nekünk a Bethlen Otthont, mint egy arany búza kévekötőt, amely az amerikai magyar reformátusságot kötötte össze egymással. Ha nem lett volna Református Egyesület és Bethlen Otthon, nem találkoznánk egymással, különböző csoportokban élő magyar reformátusok. Ligonier szent hellyé lett az amerikai magyar reformátusok számára, s a magyar sziv kibeszélhetetlen nosztalgiával minden ősszel elindul a Bethlen Otthon felé, mint a költöző madár melegebb tájak felé. A vénülő főnixmadár, a bujdosó magyar lélek, a saját hite, fajtája iránti szeretet tüzében megújul és kitart magános őrhelyén a következő őszig. A magyar lélek Ligonierba jár keresni a testvért, s az emberek vagy angyalok nyelvén próbálja rábeszélni egymást: jöjj velem, együtt tovább érünk, külön hamarabb elpusztulunk. Annyi sok szép terv, annyi sok fájdalom és annyi sok leverő csalódás sehol sem született az örök magyar református történelemben, mint e helyen. A 45 éves Bethlen Otthon az amerikai magyar református lelki egység diadalmas jelképe lett. Addig beszélhetünk lelki egységről, amig a Bethlen Otthon fennáll. Ha szeretetintézményünket feladjuk, akkor méltatlanok leszünk a magyar református névre. Az ünnepség alatt idéztük azoknak arcát, akiknek hűsége, hite, élete beleépült ebbe a szeretetintézménybe. Igazgatók, felügyelők és élettársaik, elnökök, felügyelő bizottság, s minden felelős közös munkája tette virágzóvá ezt a hatalmas intézetet. Emlékeztünk Kalassay Sándorra, aki a magvető volt, Dr. Nánássy Lajosra, aki a megpróbáltatás éveit legyőzte s a próbák éveit hűséggel kiállotta, Kecskeméthy Józsefre, aki alatt a nagyszabású építkezések megindultak. Daróczy Sándornak köszöntük, hogy az amerikai magyar reformátusság legmerészebb álmát segített valóra váltani s a Bethlen Otthont a világ összes magyar reformátusainak székhelyévé tette. Szolgálata által Ligonier belekerült a magyar református történelembe, a nagy történelmi helyek mellé. Ebben a 45 éves jubileumi időben született meg a magyar református nyomda felállítása, s az ifjúsági tábor létesítésének történelmet formáló határozata. Köszöntük a felügyelők és élettársaiknak hűségét, Mircse Sándornak, Varga Lajosnak és Csia Kálmánnak hűséges szolgálatát, amit megfáradt öregjeink közt teljesítettek. Köszöntük dr. Újlaki Ferencnek, Borshy Kerekes Györgynek és dr. Béky Zoltánnak Egyesületünk elnökeinek hűséges szolgálatát. A későbbi kor történetírója külön kiemeli majd azoknak szolgálatát, akik mertek nagyokat álmodni és legyőztek minden kicsinyeskedést és akadályt. Egyesületünkben és Bethlen Otthonunkban hervadhatatlan érdemeket szereztek Borshy Kerekes György, Király Imre és néhai Molnár István. Sok köszönni valónk van Eszenyi Lászlónak is. Hisszük, hogy az utódok nagy elődök példáját követik, s adja Isten, hogy túlszárnyalják. Amerikai Magyar Református Egyházunk szivéhez nagyon közel áll a Bethlen Otthon és a Református Egyesület. Papjainknak biztosítása túlszárnyalja a többi csoportokban lévő lelkipásztorok biztosítását, csak könnyedén számítva lelkészcsaládainknak egy millióhoz közel jár a biztosítása. Vezető embereink szolgálatukkal, építő kritikájukkal számarányukon messze túlmenően résztvettek népünkkel együtt szeretetintézményeink és Egyesületünk felvirágoztatásában. Mind a két intézményünket jubileumuk alkalmával az Amerikai Magyar Református Egyház szeretettel köszönti, munkájukra Isten áldását kéri. A mi hitünknek, a Krisztus bennünk élő szeretetének arany pecsétje legyen pedig az a szeretetszolgálat, amelyet a Bethlen Otthonban és az Egyesületben hü szívvel elvégzünk. "1:0" A JAVUNKRA Az óhazai labdarúgás világából veszem a címet. Kedves testvérem öngólt rúgott a saját hálójába. Egyik diákcimborámat, akivel 43 éve vagyunk barátságban, idecsaltam a pittsburghi teológiára. Ismertem jellemét, kiváló diákja volt szeretett Kollégiumunknak. Ősei közt több pap volt, sokat fordult meg diákkorában szószéken. Másnak csak két nagyapja szokott lenni, neki három nagyapja volt s mindhárom pap volt. (A harmadik mostohanagyapa volt.) Hűséggel hallgatta pesti lakos korában Ravasz Lászlót és amikor sorsa idekergette, rögtön egyik kis küzdő egyháznak presbitere, a másiknak pedig gondnoka volt. Akkor is egyik független egyházunk gondnoka volt, amikor elindult a teológiára. Az első évet kiváló eredménnyel elvégezte s a magyar névnek becsületet szerzett. E sorok írójának ez a teológia második Alma Matere s gyakran hallotta volt professzorai elismerését a barátról. Egy kis fény e sorok Írójára is hullott, hogy olyan rendes embert küldött oda, felesége pedig a magyar szakácsmüvészet remekeivel hódította meg a teológiát s nagyon megbecsült lady lett a teológia menzáján. Sokszor a lelkipásztor helyettesítésének kérdése szinte megoldhatatlan számunkra. Mint harapás kenyér úgy kell legyen valaki, aki a beteg, vagy távollevő lelkipásztort helyettesítse. Miután meggyőződtem, hogy barátom elvégzi a teológiát, belső elhívása felől is bizonyságot nyertem, szivét ismerem mint a magamét, elhatároztam, hogy ideiglenes felszentelést, a jó hazai szóval exmittálást adok neki. Az exmittálást az Amerikai Magyar Református Egyház nekem adott felhatalmazása és régi hazai szokások szerint elvégeztem. Kérte az exmittálást, megadtam neki, hogy a sákramentomokat kiszolgálhatja, a lelkipásztorokat helyettesítheti magyar reformátusok között. Erről Írásban adtam felhatalmazást, ahol le van Írva, ki adta, milyen egyház szertartása szerint, és hogy a felhatalmazást mint egyháztestünkhöz valónak adtam neki. Történetesen a Kálvin Egyházkerülethez tartozó Mc- Keesport-i egyházba beszolgált. Ottan levő barátaimtól kértem számára a jóakaratot, s 34 év tapasztalatát szívesen megosztottam vele. Teljes szívvel kívántam, akartam a sikerét és imádkoztam is érte. Az egyház hivatalosai között kijelentettem, hogy barátomat nem trójai falóként építem be oda, hanem hálás vagyok, hogy közöttük szerzi meg a tapasztalatot. Exmittálásommal a szomszéd testvéregyházat is segítettem. Jóakaratomban nem is kételkedtek, sőt hálásak voltak érte. Végtelen meglepő volt, hogy az egyháztanács előtt az a megjegyzés hangzott el, hogy az Amerikai Magyar Református Egyház püspökének exmittálása, ideiglenes felszentelése nem jó abban az egyházban, amelyik magát szintén magyar reformátusnak tartja. Mióta nem jó a mi felszentelésünk? Vannak egynéhányan más egyháztestekben, akik a mi felszentelésünkkel szolgáltatják ki a sákramentomokat. Furcsa volna egy hosszú élet után azt állítani, hogy valakinek a Független, mostan immár az Amerikai Magyar Református Egyház papi felszentelése nem érvényes. Éppen az elismerést megtagadó is bajba kerülne, mert hát egy életet végigpaposkodott a független főesperes felszentelésével. Még egyet: nem nehéz egy még tapasztalatlan embert zavarba hozni. Én nem tettem volna neki olyan kérdést, hogy hová tartozik, mert a kérdezőnek tudnia kellett, hogy barátom valamelyik egyháztest ajánlata alapján vétetett fel a teológiára. Elismerem, hogy itt győzni tetszett. De csak a barátom felett. A közvélemény máskép gondolkozik. Szerintük
