Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6-7. szám

4 MAGYAR EGYHÁZ velte őket a Szent Lélek Isten. Egy év pereg le és 650,000 dolláros adósság 280,000-re csökkent és e mellé még egy uj parókiát építenek készpénzből. 14 egyesület végzi munkáját és egy sereg vasárnapi iskolai tanító tanítja a gyermekeket. A külső haladás mellett a belső épülés is csodálatosan megy. Néha megtörténik, hogy egy kis bányászvidék gyülekezetének a nagysága kéri felvé­telét ebbe az egyházba. Az Isten kibeszélhetetlenül meg­áldotta ezt az egyházat. Egy kis gyülekezetét kitevő egyháztanácsa (50 tagja van), amikor számbavette az elmúlt 25 év áldásait, meg­állapította azt is, hogy Isten ajándékul adta nekik lel­kipásztornak Tóth Tibor esperest és Kiss Károly főgond­nokot, aki a nyugati egyházmegyének is főgondnoka. A két hü szolgát jutalmazni akarván, a presbiterek a zsebükbe nyúltak és a saját pénzükön megfesttették Lé­­grády Sándor hires magyar művésszel a lelkipásztor és a főgondnok képét. A későbbi idők népe Kiss Károly olaj­­festményét látja ott, de a képében a hü magyar, a hivő ma­gyar, a templomokat építő magyar ember előtt tiszteleg. Tóth Tibor esperes képét a művész úgy festette, hogy egy tervrajzra néz. Tóth Tibor szive is egyszer megfá­rad, de a magyar református történelemnek ez a kép örökre beszél egy különös áldott lelkipásztori típusról, a templomot építő lelkészről. A banketten értékes beszédek hangzottak el. Dr. Ta­tai László mélyen szántó beszédet mondott Krisztus egy­házának építéséről; Asbóth Gyula evangélikus lelkész beszéde a második nemzedék tiszteletadása volt az áldo­zatot hozó atyáknak és anyáknak. Kiss Károly fögond­­nok lelkére rászálltak az emlékek, s mig beszélt, azért adtunk hálát Istennek, hogy ő még velünk van, s kép­viseli a hü elmenteket, s szivünk csendesen imádkozott drága gömöri feleségért. Szép beszédet mondottak még a város polgármestere, Nyárádi Tamás windsori lelkész, Simonfi Lajos és Veszprémi Géza, az Amerikai Magyar Református Egyesület alelnöke. A William Penn-t egy gyönyörű leány-tánccsoport és Dankó István igazgató kép­viselték. Felüdülés volt hallgatni a Szatmári Egyesület szónokát; most megtudtam, hogy Szatmár a legfontosabb vármegyénk. Minden jubileumnak annyiban van értelme, ha meg­látjuk múltúnkban Isten csodálatos kegyelmét és áldá­sait. A detroitiak bizony sokat láttak meg Isten áldásai­ból. AKRONI BEIKTATÁS Most már túl vagyunk rajta, s igy könnyebb meg­­vallani, hogy akroni egyházunk ügye a második legna­gyobb gondom volt. Sokat aggódtam, sokat kétségesked­­tem és sokat nyugtalankodntam Akrom miatt. Hogy a püspöki hivatal nem is olyan kívánatos, mint sokan hi­szik, azt a miamii ügy és az akroni ügy bizonyította. A jó Isten megoldotta a miamii ügyet és azóta szépen gyarapodnak lelkiekben és anyagiakban is. Az akroni ügyet is megoldotta Isten azzal, hogy odavezérelt egy talpig magyar embert, egy hivő, felkészült lelkipásztort, aki szereti népét. Életemben itt tapasztaltam meg először, hogy nemcsak a panaszokat Írják meg a lelkészre, hanem azt is, hogyha örülnek neki. Junius 26-án iktatta be Tóth Tibor esperes Dömötör Tibort az akroni lelkipásztori állásába. Az uj lelkipásztor és dr. Béky Zoltán, a Református Egyesület elnöke imád­kozott az istentiszteleten, Igét a püspök hirdetett és fel­avatta a Mrs. Márkus és barátai által adományozott ke­resztyén zászlót. A banketten közvetlenül és kedvesen be­széltek Béky elnök, Tóth Tibor esperes, Vitéz Bán, Barkó akroni plébános és dr. Kótai Zoltán ékesen tettek bi­zonyságot a magyar keresztyén testvéri szeretetről. A ven­dégek köztt bemutatták Benedek Józsefet, a Református Egyesület felügyelőjét, az Alliance-i küldöttséget Máté József vezetésével, Magyary Ferencet, a helyi William Penn elnökét, Kiss Pált és a clevelandi evangélikusokat, Takács Bélát, az Öreg Amerikások elnökét. Az evangélikus egyház nevében Turcsányi Gyula lelkész, a helyi magyar reformátusok nevében Bakay Árpád nyugalmazott lelkész beszélt. Dömötört Tibor szavaiban bizonyságot tett alázatosan Isten gondviselő szeretetéről, az édesanyjától örökölt hit­ről és kijelentette, hogy csak egyet szeretne cselekedni: Krisztus hűséges szolgája lenni az akroni magyarok és az angolul beszélő második és harmadik nemzedék kö­zött. Eddigi szolgálatát is megáldotta Isten, mert a temp­lomba járás és adakozás csodálatosan megnövekedett. Viruljon szolgálata nyomán akroni egyházunk és Isten nagy nevére térjen dicsőség. ESKETÉS YOUNGSTOWNBAN Ez legkedvesebb szolgálataim egyike volt. Az édes­apával és a helybeli lelkésszel eskettem meg egy ma­gyar papkisasszonyt, Márton Erzsikét. Óh, az nem olyan nagy egyház esemény, mondaná valaki. Ez igaz, de ilyen szertartásokból, kisebb és nagyobb szolgálatokból tevő­dik össze amerikai magyar református életünk. Nem Írok róla hosszan, csak egy pillanatfelvételt készítek. Az öreg, őszhaju, szolgálatban megfáradt Márton Sándor volt youngstowni lelkipásztor, anyaszentegyházunk tb. esperese vezette be sugárzó szépségű legkisebb gyer­mekét a templomba. Mit gondolt az öreg szolga, aki sze­retett népe sorfala között az Ur Asztalához vezette leá­nyát? A vőlegény ügyes, udvarias, szép amerikai fiatal ember, aki teljes szivével akarta érteni apósa angol ki­ejtését. Mennyire megszépült ez az angol esküvő, s mi­lyen kedvessé vált, amikor az édesapa magyaros ajkáról, az édesapját rajongásig szerető leány ajkára szállt az angol szó. Milyen szép volt, hogy a környék lelkészei nagy családként együtt örültek az örülőkkel. Én nem vagyok hálátlan, s mindig köszönöm Isten­nek, amit Amerika ád nékem. De néha néha az is eszem­be jut, hogy de sok mindent adunk mi is ennek a min­dennel biró Amerikának. Öreg szolgatársam, jó Sándor bátyám, örültem a gyönyörű fiatal párnak, akikről sugárzott a boldogság. Elgondolkozom rajta, hogy milyen édesen szomorú ez az amerikai magyar papi sors... Mi ismerjük egymás szi­vét, ugye? Már nyomás alatt volt a Magyar Egyháznak ez a száma, amikor — egyidőben — érkezett el hozzánk annak hire, hogy a Magyarországi Re­formátus Egyház két nyugalmazott püspöke meg­halt. D. Bereczky Albert, a Du­­namelléki Egyházkerület volt püspöke julius 4-én, 73 éves korában, Dr. Enyedy Andor, a Tiszáninneni Egyházkerület volt püspöke julius 11-én, 76 éves korában hunyt el, mindkettő Bu­dapesten. A korinthusi levél igéjével emlékezzünk ró­luk: “Tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csi­nált, örökkévaló házunk a mennyben.”

Next

/
Thumbnails
Contents