Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6-7. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 Nagy Lajos: A püspöki naplóból EGYHÁZKERÜLETI LELKÉSZÉRTEKEZLET Egyházi törvényeink szerint minden két évben egy­házkerületi közgyűlést kell tartani, egyházkerületi lelkészi értekezletet pedig minden évben. A lelkészi értekezlet célja: a lelkipásztorok Istennel való találkozása, tovább­képzése, független öntudatunk erősítése, Amerikai Ma­gyar Református Egyházunk önálló létéért való küzde­lemre felkészülés, problémáink, gondjaink megtárgya­lása, az egyházak, egyházmegyék és egyházkerület elé kerülő' dolgok kiválogatása és egymással való megismer­kedés. A régebbi időkről nem tudok, de az elmúlt 16 év­nek aktiv szereplője lévén, Isten előtti hálával állapít­juk meg, hogy az elmúlt 16 év alatt nem volt ilyen lelkészi értekezletünk, mint most, május 22-én és 23-án tartott gyűlésünk, ahol 2 napot töltöttünk együtt. Az Úr­isten közénk vezérelte Buthi Sándor nagyváradi lelki­­pásztort, a 300 ezer lelkes királyhágói egyházkerület püs­pökét és Kozma Tibor kolozsvári teológiai professzort. Kozma Tibor gyakorlati teológiát és liturgikát tanít, ami minket ezen a lelkészértekezleten különösen érdekelt. Buthi Sándor püspök ismertette a Romániában lévő református egyház életét. Két egyházkerületben 750 ezer református él. (A másik egyházkerület püs­pöke Nagy Gyula Kolozsvár székhellyel.) Buthi Sándor elmondotta előttünk az ottani egyház életéről mindazt, ami elmondható. Nem festett rózsaszínű képet a helyzet­ről, de sötét színeket sem használt. Aki megszerette Buthi Sándort, annak az az érzése, hogy leírása tárgyilagos volt. Felelős vezető, akire igen drága értéket, 300 ezer magyar református testvérünket bízta az Úristen. Sem többet, sem kevesebbet nem mondhatok, mint amit mon­dott. Kedves testvéri szavakkal adta át az erdélyi refor­mátusok ajándékát, egy bronz tányért, amely kézzel ki­verve, a kolozsvári Farkas-utcai és a nagyváradi nagy református templom képét ábrázolja, ezzel a felírással: “Az erdélyi reformátusok az Amerikai Magyar Reformá­tus Egyháznak.” Az ajándékot az Amerikai Magyar Re­formátus Egyház püspöke köszönettel átvette és megőr­zésre átadta a Bethlen Otthon múzeumának. Buthi Sán­dor kedves közvetlenségével, alázatosságával, és szerete­­tével igen kedves testvérünk lett, s rajta keresztül kül­döttük szeretetünket és minden jó kívánságunkat erdélyi véreinknek. Kozma Tibor teológiai professzor a János evangélio­­ma 17:20 versét olvasta fel. Az Ige felolvasása mintegy lángra gyújtotta az igehirdetőt. Ez az aszkéta ember el­lobog a saját hite tüzében. Igehirdetése mély vallomás volt az egyház egységéről, amely Krisztusban érthető meg. Rég hallottunk ilyen áldott igehirdetést. Kozma Tibornak készen van egy hatalmas liturgiái munkája, amelyre igen nagy szüksége volna a magyar teológiai irodalomnak. Értékes előadást tartott az isten­­tiszteletről. Buthi püspöknek és neki is vallomása volt, hogy égetően szükség volna egy egységes, az Ige alap­ján felépített magyar református istentiszteleti rendre, liturgiára, amelyben sákramentomainkra, esketésiinkre, temetésünkre, konfirmációnkra és az összes szolgálati al­kalmakra megállapítanánk a helyes és a jó rendet. Konferenciánk második napján Dömötör Tibor ak­­roni lelkész igehirdetésén épültünk. De nemcsak igehir­detéséből, hanem teológiai tudománya vallatásánál is ki­derült, hogy jól felkészült ember. Ez alkalommal tett Dömötör Tibor különbözeti vizsgát dogmatikából, egy­házjogból, liturgiából, hitvallásainkból és magyar refor­mátus ökuménikából. Hogy kik vagyunk, mi a létezésünk értelme, van-e jövője az Amerikai Magyar Református Egyháznak s mit jelent a nevünk, erre felelt Daróczy Sándor igazga­tó előadása. A tengerentúlra szakadt magyar református ember legszebb hitvallása volt, amit az Urnák 1966-ik évében el kell mondani annak az embernek, aki magát itt ezen a földön magyar reformátusnak tartja. Szőke István Miami-i lelkészünk több gyakorlati pél­da után rámutatott arra, hogy törvénykönyvünk terén gyökeres reformokra van szükség. Mi itt élünk Amerika földjén, s az élet különös körülményeket teremtett szá­munkra. Törvényeink legyenek modernek, amerikai éle­tünknek megfelelőek, de láttassék meg rajta a magyar reformátusság hitvallási és történelmi felfogása is. Konferenciánk második fő témája egyházi liturgiánk volt. A püspök rámutatott arra, hogy majdnem minden egyházunkban más szokás és énekeskönyv van az an­gol istentiszteleten. Szerinte megmaradásunk egyik hat­hatós eszköze lesz az egységes liturgia is. Dr. Komjáthy Aladár elmondotta, hogy egyháza hogyan őrzi a magyar református hagyományokat liturgiájában, s milyen szol­gálatokat tesz éppen most az amerikai magyar reformá­tusoknak az istentiszteleti, urvacsorai, stb. sorrendek publikálásával. A lelkészértekezlet nem akarta ismételni a már régebben megállapított tényt, hogy át kell Írni törvénykönyvünket és meg kell csinálni uj liturgiánkat, hanem bizottságokat nevezett ki, amelyeknek feladata lesz ezt a munkát a közeljövőben elvégezni. A lelkészi értekezlet bizonyságot tett arról, hogy a testvéregyházakkal együtt akar munkálkodni. Konferenciánkon sok probléma felmerült, amiknek megoldása az egyházmegyék és az egyházkerület közgyű­lése elé tartozik. Ez a konferencia ablaknyitás volt, s megláttatta ve­lünk, hogy kik lehetnénk. Alkalom volt arra is, hogy meglássuk a magunk gyengeségeit és azt, hogy mennyi alázatra van szükség, hogy még hivebben szolgáljuk Krisztusunk egyházát, ahová minket vigyázókká és pász­torokká álitott. A konferencia áldásaiért és az ott nyert önismeretért Isten neve legyen áldott. DETROITI JUBILEUM Junius 5-én ünnepeltük detroiti egyházunk 25 éves ju­bileumát. Azokért az áldásokért adtunk hálát Istennek, amikkel azoknak az életét hintette tele, akiknek 25 év­vel ezelőtt volt bátorságuk kivonulni egy olyan hivata­los egyházból, ahol nem akartak meghallgatni egy sereg népet. Egyik magyar református testvérünk, aki nem tartozik hozzánk, ezt mondotta hivatalosainak: “Miért van az, hogy ha a függetlenek kivonulnak egy nagyobb egyházból, egy bizonyos idő múlva túlnövik azt a kap­tárt, ahonnan kirajzottak?” A legszebb példa erre a detroiti egyház 25 éves története. Azt a bizodalmát, ami­vel mennyei Atyánkba fogóztunk, Isten gazdagon meg­áldja. Azt a magyar református hitet, amely Istenben bízott, s a maga áldozatkészségéből akart élni, Isten gaz­dagon megáldja. Ebből a hitből nőtt ki először a Dear­­born-utcai templom, s ebből a hitből született meg az Al­len Park-i magyar református templom, amelynek hely­ségei, nagyterme, felszerelése a magyar reformátusok büszkesége az egész világon. Óh, Istenem, milyen kézzelfogható csoda a detroiti egyház 25 éve. A 300 lélekből majdnem 3,000 lélekre nö-

Next

/
Thumbnails
Contents