Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1966-05-01 / 5. szám

4

MAGYAR EGYHÁZ

talanná szivem, mindaddig, mig Istenben el nem nyugszik. Ott van minden igehirdetésnél, amikor eltűnik az igehirdető alakja és Isten szava szól hozzánk. Ha nem szólt hozzánk az Ige, akkor az igehirdető a maga bölcsességét mondta, vagy a Szentlélek nem nyitotta meg szivemet. A Szentlélek száj és szivnyitogató hatalom, megnyitja a szájat Krisztusról való bizonyságtételre, a szivet a vigasztalás, az örömüzenet elfogadására. Ott van a Szentlélek a keresztelésnél, amikor a pásztor a vizet önti a megkeresztelendő fejére, ő Krisztus vérét önti, és eljegyzi Krisztus népévé, az Újszövetség népévé a megkeresztetet.

Urvacsoraosztáskor a Szentlélek adja a bocsánatot, O érteti meg velünk, hogy milyen nagy áldozatot hoztak értünk. Ő mutatja meg bűneink nagyságát, Ő fogadtatja el velünk az örömhirt, hogy Isten a bűnbánónak megbocsát s kész számára az örök élet.

Látomásokat, álmokat láttat velünk, elmondja, hogy ki az Isten és mit akar velünk? A keresztyén embert vezérli, tanácsolja, megmutatja, hogy mi az Isten akarata. Ez a lélek tanit meg szeretni embertársaimat, vezet el egyházamba s küld ki Krisztus missziói munkájára. Vigasztal bánatban, amikor földi orvosság nem használ, csendesen beszélni kezd arról az Istenről, aki kezében tartja életünket, halálunkat, kedvesünket. Újra és újra rámutat a golgotái áldozatra, amely érettem történt s arra a nagy szeretetre, amely érettem ezt az áldozatot adta. Erőt ad az élet harcai megharcolására, bátorrá tesz, mint a tanítványokat, örömet, békességet ad a szivedbe. Ez a Szentlélek őrködik egyházad, atyáid hite felett s a következő nemzedéket Ő készíti el az atyai örökség átvételére.

A Szentlélek imádkozó, várakozó tanítványokra szállott alá. Ott voltak a jeruzsálemi felházban, ahol az első úrvacsorát vették, ahol a feltámadott Krisztussal találkoztak.

A Szentlélekre várni kell, imádkozni kell érte, ott adja Isten Szendéikét ahol egy akarattal együtt vannak, az írást tanulmányozzák. Az egyházba adja. Ha külön kaptad, akkor is vissszavisz az egyházba, mert Isten Szentleikét azoknak adja, akiket a Lélek el pecsételt, elhívott a Krisztus egyházába.

Szentlélek nélkül nem lehet élni, mert a Szentlélek nélkül élő embernek kővé válik a lelke. Ezért a Szentlélek hivó szavát visszautasító emberek, a Szentlélek ellen vétő emberek számára nem terem bocsánat.

Istenem, a Te Szentlelkedet ne vedd el tőlem! Amen.

LEVÉL A NŐI KONFERENCIÁRÓL

Május első vasárnap délután 1 órakor már kezdett népes lenni a 82-ik utca New Yorkban, amikor gyülekezni kezdtek az Egyesült Nőszövetség tagjai a 7-ik Évi Konferenciára.

Nagyon szép idő volt, de még szebb volt az a női sereg, amely templomunkat megtöltötte. Talán nem túlzók, amikor azt mondom, hogy még ilyen népes konferenciánk nem volt; 174-en regisztráltak! Tiz lelkész volt jelen, köztük Daróczy Sándor Ligonierből. Férfi vendégeink is voltak, vagy 6-an.

Hitünk nagyasszonyairól Kovács István trentoni lelkész tartott magyar nyelven előadást. Mindenki figyelemmel és élvezettel hallgatta. Sokat tanulhattunk belőle, igazán szivreható volt minden szava. Ezt bizonyította a sok felszólalás, amikor a nőtestvérek könnyes szemmel tettek bizonyságot szent hitünkről és meggyőződésünkről. Angol nyelven a trentoni lelkész felesége, Kovács Istvánná beszélt ugyanarról a tárgyról, a népes hallgatóságnak

egyaránt megragadva szivét és figyelmét.

Kedves testvéreim, bármennyit dolgozunk is egyházainkért, még mindig nem teszünk eleget. Még odaadóbban és hivebben kell munkálkodni. Akárhol vagyunk, a mi Megváltónkról bizonyságot kell tennünk és hitünk zászlóját magasan kell lobogtatni.

Hálás köszönet a passaici énekkarnak, a karvezető Dr. Kormann Frigyesnének és Axin Józsefnének gyönyörű énekükért.

Tisztviselők lettek 1966-1967. évre: elnök Mrs. Margaret Kertis (Carteret), alelnök Mrs. Helen Beke (Trenton), angol jegyző Mrs. Betty Varga (Perth Amboy), magyar jegyző Miss Elza Petró (New York), pénztárnok Mrs. Mary Kitchen (Trenton).

Szivem melegével hálásan köszönöm mindenkinek a megjelenését és azt a kiváltságot, hogy elnökük lehettem. Köszönöm a Női Körnek az Ízletes vacsora elkészítését, a felszolgálóknak a szép kiszolgálást.

Ha a jó Isten életünknek kedvez, jövő évre ismét találkozunk Cartereten. Addig is az Isten áldása legyen mindnyájunkon.

Varga Mária

Kiss Sándor:

ITT ÉS MA

Trombitás Dezső könyve a győzelmes Igéről

“Igehirdető az emigrációban”, ez az alcíme Trombitás Dezső uj könyvének, amely hollywoodi egyházunk lelkipásztorának 22 prédikációját foglalja kötetbe. Predikációs kötetet kiadni ma? Valószínűleg ez a kérdés merül fel rögtön az olvasóban. Méghozzá magyarul itt Amerikában? Micsoda merész vállalkozás! Kinek? Hiszen a szerző nem építhet arra a százegynéhány lelkészre, aki szerte a szabad világban él. Hányán veszik meg és különösen hányán olvassák el közülök?

Akkor hát kinek szánja kötetét? A magyar református egyháztagoknak?

Valljuk be őszintén, híveink elszoktak már a prédikációk olvasásától. Az otthoni predikációs köteteket, amig megjelenhettek, nem a híveknek, hanem a lelkészeknek szánta a szerző vagy a kiadó. A hívek között nem is nagyon terjesztették. Még akkor sem, amikor a két háború között az egyházban már a lelki ébredés jelei mutatkoztak. A belmissziós mozgalmak inkább “hitmélyitő”, evangelizációs iratokat adtak ki, gondolva és mondva is, hogy ez a modernebb forma. Ki kell vinni az Igét az életbe, a mindennapokba, hangoztatták. így fejlődött ki a vallásos irodalom, amely egyre nőtt, terjedt, mindaddig amig a kommunista hatalomátvétel egyszerűen jóformán teljesen megszüntette.

Nem akarok én most abba belemenni, hogy e vallásos irodalomnak hány százaléka volt komoly, igazi érték. Nagyon sok értékes könyv, hitvalló, bizonyságtevő munka látott igy napvilágot. De sok vallásos szemét is. Olcsó, szentimentális hatásokra pályázó, felszínes, együgyü, stílustalan, magyartalan munka, amit ha az Ige és az Igén alapuló református hitvallásaink rostájára állítottunk, nagyrészét, mint pelyvát fújta el a szél, vagy értéktelen pozdorja maradt vissza csak belőle.

Különösen akkor mutatkozott meg a nagy különbség, ha elővettük a reformáció prédikátorainak predikációs könyveit. Micsoda forróság, tűz csapott ki az avatag papírlapokról! Milyen erő áradt a nemsveretü, ódon magyar mondatokból! Isten ügyének mekkora szeretete, a Megváltóba vetett hitnek mindenek felett való nagy értékéről tett hitvallás nyűgözte le az embert. Ezekben a prediká-