Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Nagy Lajos: .és a Szentlelkedet ne vedd el tőlem ” (Zsoltárok 51:13) A legszebb és a legmegrázóbb bűnbánati zsoltárból vettem alapigémet. A keresztyén világ pünkösdkor azért ad hálát, hogy a Szentlélek kitöltetett és a keresztyén Anyaszentegyház megalakult, én pedig Dávid király után újra elmondom imádságát: és a Te Szentlelkedet ne vedd el tőlem és tölünk. Amikor Dávid király megölette Uriást, hogy feleségét, Bethsabét megszerezze, akkor Náthán, az Isten prófétájának beszédére összetörik. Beismeri bűnös voltát, tudja, hogy méltó Isten igaz Ítéletére. Várja Isten Ítéletének bekövetkeztét. A haláltól sem fél, de beleremeg a lelke arra a gondolatra, hogy Isten elveheti orcája elől, elveheti Szendéikét tőle. Aki nem jelenhetik meg Isten orcája előtt, az elvetett, elkárhozott ember, attól a Szentlélek is elvétettett, mert a Szentlélek állít Isten színe elé. A kárhozatot, a poklot igy is lehet leírni: borzasztó lelki árvaság, reménység nélküli világ, ahol nincs többé lehetőség, hogy Isten orcája elé álljon az ember. Akitől Isten elvette a Szentleiket, az olyan messze került Istentől, hogy sem földi életében, sem az örökkévalóságon át nem tud hazatalálni az atyai hajlékba. A Szendétektől megfosztott ember olyan világba lépett be, ahol a reménység mindörökre meghalt. Dante ezt a reménység nélküli világot pokolnak nevezte. Ne csak pünkösd, hanem életünk minden idején legyen imádságunk a Dávid imádsága: “. . . és a Te Szentlelkedet ne vedd el tőlem.” Szentlélek nélkül nincs emberi, nincs egyházi élet, mert a Szentlélek nélküli embernek nincs Istene. Dávid király tudta jól, hogy Szentlélek nélkül nem lehet élni. Nem terem több zsoltár a szívben, nem száll imádság az ajakról, nem pendül a húr hárfáján, nincs vágy a szívben, hogy Istene elé álljon. Akitől a Szentleiket elveszik, annak nincs többé Istene, az az ember élve is halott. Akitől a Szentlélek elvétetett, az a legreménytelenebb ember a világon. Ne a szegényt, ne a nagy szenvedőt, ne a nagy bánat alatt roskadót, ne a fogságban lévőt sajnáld, hanem azt az embert, akitől a Szentleiket elvették. A Szentlélek megnyithatja a börtönök zárát és a foglyoknak szabadulást vihet. A nagy bánatban levőt megvigasztalja, a szenvedő kínját enyhíti s a kereszthordozásról elmondhatja, hogy ez az Isten gyermekeinek boldog kiváltsága. Láttál már szinvakot, akinek szeme előtt a színek csodálatos tavaszi szimfóniája egy üres fakó világba hervadt? Láttál-e már embert, aki Ízlését elvesztette s nincs étel, ital, gyümölcs, aminek izét érezné? Láttál már fákat, amik kővé váltak? Ha igen, akkor el tudod képzelni azt az embert, akitől a Szentlélek eltávozott, mert a lelke kővé lett, a szeme megvakult, élő érző emberi szive megfagyott. Az ilyen embernek csak mai napja van, de nincs holnapja. Dávid tudta nagyon jól, hogy Isten minden büntetését elszenvedheti, de ha Szendéikét elveszi tőle, ez a legszörnyübb kárhozat, mert akkor sohasem találkozik Istennek. * Amikor Pál apostol Efézusba érkezett, az ott talált kis gyülekezetnek ezt a kérdést tette fel először: “Vájjon vettétek-e a Szentleiket?” Amire az efézusiak becsületes és megdönbbentő őszinteséggel ezt felelték: “Sőt, inkább azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek?” (Csel. 19:2) Hogy ki a Szentlélek, magától a Szentiélektől tanulták meg, mert a Szentlélek rájuk szállt s józan ésszel érthetetlen dolgok véghezvitelére képesitette őket. Az életben sokat hallottunk a Szentiélekről, de még mindig nem tapasztaltuk meg erejét s mi is a legtöbbször az efézusiakkal valljuk: “Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek?” Hidd el, hogy van Szentlélek, sokszor beleszólt már az életedbe, csak nem tudtad, hogy Ő volt ott melletted. Hogy Te most ezt az igehirdetést olvasod, az is az Ő munkája. Jézus azt Ígérte tanítványainak, hogy velünk lesz a világ végéig. Alig mondotta el ezt, azonnal felhő takarta el őt a tanítványok szeme elől s felvitetett az égbe. Mielőtt elment, azt ígérte, hogy maga helyett elküldi a Szendéiket. Ezt az Ígéretet beváltotta és háromezer ember jelenlétében küldötte a megígért Szendéiket, úgy hogy Péter apostol azt mondja nekik, hogy “amint látjátok és halljátok”, kitöltötte ránk Szendéikét. Jézus Krisztus a Szentlélek személyében lesz velünk a világ végezetéig. Jézus Krisztus előzetes emberi formája eltűnik az Olajfák hegyén megjelent felhőkben, de látható jelentléte helyett eljön a Szentlélek Isten s a mindenütt jelenvaló Isten a Szentlélek személyében velünk van. Ez a mindenütt jelenvaló Szentlélek ott volt a teremtésnél, hősökké tett embereket s az Ótestamentum vezérei Szentiélektől vezetett emberek voltak. A próféták a Szentlélek által szóltak, az Ujtestamentum könyveinek Írói a Szentlélek vezetésével Írták le Isten igéjét. Jézus Ígéretét beváltotta, ott volt Szendéikével, tanítványaival és népével. Ha látod, ha nem látod, Jézus velünk van minden napon Szendéikével. Velünk volt tegnap és velünk van ma, s velünk lesz, amikor a szivünk utolsót dobban. A feltámadott és mennybe ment Krisztus Ígéretét a Szentlélek váltja valóra. A Szentlélek ott van mellettünk. Bár csak a szemünk hivő szem volna s mindjárt látnánk csodálatos jelenlétét! Szentlélek nélkül nincs egyházi élet. A mi atyáink azt mondták, hogy ott van Egyház, ahol az igét tisztán és elegyitetleniil hirdetik, a sákramentumokat kiszolgálják, ahol az ige alapján egyházi rendet tartanak és szeretetmunkát végeznek. Az egészet leegyszerűsíthetjük egy mondatban. Ott van egyház, ahol a Szentlélek munkálkodik. Szentlélek nélkül egyszerűen nincs egyházi élet. Nem kell-e, hogy minden imánk felsírja: “. . . és a Te Szentlelkedet ne vedd el tőlünk.” A Szentlélek ott van minden istentiszteleten. Ő visz oda a templomba, Ő ébreszt hitet szivemben s teszi nyugjárok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” És: “Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bízom, nem félek” (Zsolt. 56:4,5). János világosan Írja: “Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (I. János: 3:8). Jézus úgy győzött, hogy szeretett és szolgált. “A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (I. János 4:18). A győzelem, tehát a félelem elhárításának a titka, a szeretet. Nem az én szeretetem, hanem a Krisztusé. Az ő szeretetének az elkérése, megélése, tehát a ráhagyatkozás hitben és engedelmességben: kiűzi a félelmet. Addig, amig ki nem próbálod a Biblia tanácsát, hogy t.i. a félelmed tárgyát Jézus Krisztus kezébe tedd le, semmi hasznod abból, hogy elméletileg tudod a megoldást. A keresztyénség nem elmélet, hanem gyakorlat, annak aprópénzre váltása, amire az ige tanított. (A fenti elmélkedés Trombitás Dezső most megjelent "Itt és most" cimü kötetéből való.)
