Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Kiss Sándor: A keresztről való beszéd bolondság... Husvét előtt két héttel már megkezdődött a nagytakarítás odahaza a magyar falukban. Kimeszelték a házat kiviil-belül, ujratapasztották a földjét és tornácát. Valamirevaló gazda rendbeszedte a házatáját, istállót, ólat és kerítést. Mifelénk Beregben és Szabolcsban uj friss homokkal fel is szórták az udvart és az utat. így készültek külsőleg is a nagy ünnepre. Feketevasárnap, Virágvasárnap . . . Számolgattuk a napokat, mennyi van még hátra az ünnep előtt. Nagyhéten már minden este megszólalt a harang, bűnbánati istentiszteletre hívogatva a falu apraját és nagyját. Nagycsütörtökön már alábbhagyott a készülődés, ezen az esten a lelkek már az Olajfák hegyét járták. A kis magyar falu maga is Gecsemáné kertjévé változott. Olyan élővé vált az ünnep hangulata, lelke, hogy az utolsó vacsorát nemcsak gyermekfővel, hanem később ifjúkorban is úgy éltem át mintha magam is egyik szereplője lennék. Szinte hallottam a Megváltó szavát: Vegyétek és egyétek, ez az én testem . . . Később ezért is szerettem meg Juhász Gyulának “Az utolsó vacsora” cimü versét, mert a költő szavain keresztül az átélt élmény eleven ereje lüktetett: János a Mester nagy szivén pihen, E tiszta szivén, e csendes szivén. Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon Az olajfák felől a fuvalom Häsen, szomorún a szobába téved . . . Befúj ma a szél. .. az éj ... és az élet! Tamás révedezve néz a mécsvilágra, Péter zokog, és árvább, mint az árva. Judás se szól, csak apró szeme villan: Remegve érzi: az ő órája itt van! Nagypéntek volt a mi magyar református népünk legnagyobb ünnepe. Ezen a napon még azok is bőjtöltek, akik különben a böjtöt csak amolyan katolikus szokásnak bélyegezték. Még a gyerekek és betegek is csak pattogatott kukoricát és aszalt szilváslét ettek. Hiszen az Ur a Kereszten szenved ... Sok meglepetés közül, amit nekem Amerika mint bevándorlónak jelentett máig is a legnagyobb, hogy itt nem ünnep a Nagypéntek. A legnagyobb protestáns országban a reformáció népe nem tudta kiharcolni, hogy ez a nap hivatalos munkaszüneti nap legyen és minden hivő teljes idejével elmerülhessen a keresztrefeszités és megváltás mély titkában. Láthatólag nincs is erre törekvés. Gondolom, hogy velem együtt a mi népünk nagy része fájlalja ezt. Mert a mi hitünk középpontjában a nagypénteki kereszt van. Nincs erősebb hitvallás annál, mintha valaki Pál apostol szavával vallja, hogy “a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, kik megtartatunk, az Istennek ereje.” A mi református népünk ellene volt annak, hogy a keresztet utón útfélen kiábrázolják. Nem tette fel még templomának a tornyára sem, nem vitte be otthonába. Sokan azt mondták, hogy azért, mert még mindig pogány, az Ur Istenen kívül nincs más Istene. Mások azt mondták, hogy az üldözések korából maradt rá ez a hagyomány, amikor a kereszt használatával akarták vele megtagadtatni a hitét. Én azt hiszem, hogy a hivő reformátusnak minden időben csak két keresztje volt és többet nem is engedett meg. Az egyik a történeti kereszt, ami ott emelkedett a Golgotán, a másik a szivében keletkezett élő kereszt, ami nagypénteki ünnepének a mélységét is adta. Ez a szivében keletkezett élő kereszt jelentette a számára, hogy érette és helyette is meghalt Istennek a Fia amott a golgotái kereszten. De jelentette azt is, hogy érettem és helyettem hal meg minden nap, hogy elkövetett bűneimért kiengesztelje a bűnt nem tűrő, tökéletes Istent és eleget tegyen országa igazságának. Mert a bűn zsoldja a halál és ez alól az abszolút tökéletesség nem adhat feloldást. Csak Fia engesztelő halála által. Kegyelemből. Titok ez és érthetetlen? — Az. “Józan” ésszel fel nem fogható, nem foglalható filozófiai rendszerbe? — Nem. Akkor hár bolondság? — Az. De aki már eljutott emberi, véges élete gyarlóságainak felismeréséhez, aki már felfogta a bűn iszonyatos hatalmát, a kárhozat mélységét, annak a számára ez a Kereszt az egyedüli igazság. Az megérezte, hogy a Kereszten keresztül Isten hajolt le hozzá, hogy magához emelje és porhüvely életét átvigye az örökkévalóságba. Az megérezte, hogy van üdvösség és nincs annál nagyobb boldogság, mintha a hozzám hajló örök szeretetet elfogadom. Ebben a században sokat Írtak és beszéltek a történeti Jézusról. Olyan volt-e, amilyennek az evangéliumok leírták? Úgy halt-e meg, ott halt-e meg? Azok voltak-e mellette, akiket Írnak? A hivő ember számára azonban teljességgel mindegy, hogy a történetkutatók, archeológusok, antropológusok milyen uj felfedezésekkel közelitik meg a történelmi igazságot, hogy változtatják Jézus alakját, mert számukra a történelem Jézusa hitük élő Krisztusán keresztül él. Azért van, mert minden idegszálukkal, teljes szivükkel és teljes lelkűkkel megtapasztalták, hogy él. Sőt ők is csak Benne élnek. Mit törődik azzal a halálos rákbetegségből kigyógyult beteg, akiről már az orvosok is lemondtak, hogy miért gyógyult meg, milyen orvosi elmélettel igazolható a gyógyulása, ennek vagy annak a teóriának van-e igaza, hogy is ment végbe az a gyógyulási folyamat. Őt csak az érdekli, hogy él, hogy megmenekült. A mi földi életünk a halálba torkollik. A haláltól való megmenekülés útja Jézus keresztjén keresztül vezet. Husvéthoz csak Nagypénteken keresztül lehet elérkezni. A keresztről való beszéd bolondság annak, aki nem fogadja el a Megváltó szeretetét. Aki igen, az elérkezik a Husvéthoz és annak szivéből didalmasan szárnyal fel az ének: Nincs már szivem félelmére, Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából. A Krisztus keresztjét elfogadó lélek már hazatalált. Lehet, hogy sokat botladozik még földi életében, lehet, hogy sokszor elbukik a harcban, de voltaképpen már otthon van. A Halál számára nemcsak befejezés, de kezdet is. Az üdvösséget talált lélek uj életének kezdete. EGYHÁZMEGYEI KÖZGYŰLÉS A New Yorki Egyházmegye évi közgyűlését vasárnap, április 24-én délután 2 órakor tartja a Poughkeepsie, New York-i templomban Csordás Gábor esperes és Kiss István egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. A hivatalos kiküldötteken kivül érdeklődőket és vendégeket is szívesen látnak mind a közgyűlésre, mind az este 6 órakor kezdődő vacsorára.
