Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Húsvéti imádság Áldás, dicsőség térjen nagy nevedre, óh felséges Isten, hogy feltámasztottad szent Fiadat, ki elvérzett értem is a Golgotán. Hiába zárták sziklasirba megroncsolt szent testét és hiába ütötte a sírjára hengeritett kő szélére zárópecsétjeit az ellenség, az élet győzött a halál felett és sírjából kikelt a Feltámadott. így adtad imádatra méltó bizonyságát annak, hogy szent Fiad váltsághalálát elfogadtad és igy bizonyítottad meg ezzel is Ígéreteidhez való hűségedet. Betelt hát az Ige, győzelmet nyert a halál felett az élet és feltámadásában Urunk megadta zálogát a mi feltámadásunknak is. Óh add, hogy igazán, igaz hittel tudjam lélekben átölelni feltámadott Uramat. Legyen kételkedés nélküli bennem a hit, mely Vele egykeköt! Add, hogy életem legyen hirdetője feltámadása erőinek, hogy uj emberem növekedése, melyre lelkeddel segítesz, magasztalja dicsőségedet, ki a Krisztusban hivő embert már a földön feltámadásra segíted. Adj áldott húsvéti ünnepet úgy nekem, mint szeretteimnek. Áldd meg gyülekezetünket, ebben szent Igéd hirdetését. Hozd át a halálból az életre a kegyelmed üzenetére figyelmező lelkeket, a Jézus Krisztus által, Ámen. (Nyáry Pál: Szivemet hozzád emelem!) ONE GREAT HOUR OF SHARING HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA Ne feledkezzünk el a világ számos részén élő, szükséget szenvedő embertársainkról. Adakozzunk jó szivvel! Béky Zoltán: Az Amerikai Magyar Református Egyesület 70 éves jubileuma Egyesületünk Isten kegyelméből fennállásának hetven éves határkövéhez érkezett. Szivünkben végtelen hálával állunk meg a fontos határkőnél az Örökkévaló Isten iránt, lelkűnkben pedig kegyelettel azok iránt, akik 70 évvel ezelőtt álmokat láttak s annyi áldozattal, önzetlen odaadással építettek és segítettek naggyá tenni közös kincsünket, az Amerikai Magyar Református Egyesületet, amely a maga nemében ma a világon a legnagyobb magyar református testvérsegitő intézmény, csaknem 40 ezer tagjával, több mint 14 millió dollárt meghaladó vagyonával, 45 millió dollár értékű biztosításával, Árva és Öregek Házával s az ország fővárosának egyik legszebb helyén épült központjával, a Kossuth Házzal. Milyen csodálatos is az Isten kegyelme. Kicsoda merte volna hinni, hogy az a kicsiny kezdet, amelynek alapjait idegenbe szakadt népünk sanyarú helyzetén és jövőjén aggódó lélekkel 70 évvel ezelőtt az a néhány pap és világi vezető lerakta, 70 esztendő múlva ilyen hatalmas intézménnyé fejlődjék? Hogy abból a 272 dollár alaptőkéből, mint a Megváltó 5 kenyeréből, tízezrek elégittessenek meg? Hogy 70 év alatt több, mint 15 millió dollárt fizethessünk ki beteg és haláleseti segélyekben, özvegyek, árvák, betegek, elesett öregek támogatására? Méltó hát, hogy a 70 éves határkőnél megálljunk az örökkévaló Isten szine előtt és hálát adjunk kegyelméért, gondviselő szeretetéért, hogy idáig segített minket és az Ő nevével, benne vetett törhetetlen hittel induljunk egy szebb és boldagabb jövendő felé. Hetven éves jubileumunkat a nagy ünnephez méltóan óhajtjuk megünnepelni országos ünnepségek és hálaadó istentiszteletek keretében. Hogy azonban jubileumi ünnepségeinket a nagy évfordulóhoz méltóvá, Isten és emberek előtt kedvessé és eredményessé tehessük, nem elég a magunk bármennyire is jószándéku és odaadó törekvése. Isten után szükségünk van az egész amerikai magyarság támogatására, mert hiszen Egyesületünk tagjai között vallásfelekezeti különbség nélkül reformátusok, luteránusok, római katolikusok és izrealiták egyformán vannak, s Egyesületünk az egyetemes magyarság támogatását fennállása óta sokszor erején felül gyakorolta. Az első világháború után vagyonának egy ötödét adta oda a szétszaggatott, koldussá tett magyar nép támogatására, hadi-özvegyek, árvák segélyezésére. A szibériai magyar hadifoglyok hazaszállítására annakidején 16 ezer dollárt adott és orvosság, kötszer, ruha, élelmicikkek sok ezerre menő segítségét nyújtja ma is. A ligonieri Árva és Öregek Házában vallásfelekezti különbség nélkül nyújt gondviselést, valamint támogatója az Amerikai Magyar Szövetségnek, közös nagy magyar szervezetünknek és minden közös magyar ügynek. De természetesen első helyen szükségünk van az amerikai magyar reformátusságnak, egyházak, lelkészek, presbiterek, nőegyletek, ifjúsági szervezetek támogatására. Egyesületünk az egyházakból indult ki. Lelkészek, gondnokok, presbiterek, hivő egyháztagok szervezték meg. Mint halaszthatatlan és elodázhatatlan szükség jött létre. Már az alakuló gyűlés 1896-ban Trentonban kimondja, hogy: Nem elég egyházakat szervezni. Kell egy Egyesület. Egy erős kapocs az Egyházak és a hittestvérek között, az Egyházak és hívek összetartása, a jótékonyság gyakorlása, vallásos érzés ápolása végett. Az egyházi élet csak félkezü emberhez hasonló, ha nincs Egyesület, egy
