Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8-9. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ ez a magatartás árokásás volt, ami felé nem lehet könnyen hidat építeni. Mi az ottani felszentelést elfogadjuk, csak magyar egyháztörténelemből, liturgiából, egyházjogból vizsgáztatjuk le itten végzett teológusainkat. Csak azért Írtam le mindezt, hogy a történtek felett elgondolkozva tanuljunk belőle. UTAZÁS A HOLDBA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapjának, a testvér Reformátusok Lapjának junius-júliusi számában nagybetűs címmel ezt jelenti be a szerkesztő testvérünk: “Egyesülünk újra a világ legnagyobb protestáns egyháztestébe.” A jámbor magyar református ember felhúzza szemöldökét s ennyit kérdez: “Már megint?” Egyszer egyik szellemes atyámfia jegyezte meg: “Mi sohasem tudjuk, hogy reggelre milyen vallásuak leszünk.” Elrepült a Toldi nagy köve s ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg? Bármilyen utat is jár meg ez az eldobott kő, egy bizonyos, hogy nemcsak az első, de a második generációs nemzedék kórházba menve, súlyos operációk előtt, az élet és a halál mesgyéjén a kérdezőnek csökönyösen ezt feleli, hogy ő Hungarian Reformed felekezetű, bármilyen egyházban van is. (Jó volna ezt is egyszer megfigyelni.) írja továbbá szerkesztő testvérünk: “A történelem megteszi, mit amerikai magyar síkon mi magunk nem tudtunk megtenni: egy egyháztestbe hozza a Magyar Egyházkerület egyházait, a nem magyar kerületben lévő többi U.C.C. egyházainkat és a Presbyteriánus közegyházban lévő egyházainkat.” Kívánva kívánjuk, hogy úgy legyen! De úgy gondolja a szerkesztő ezt, hogy mind belépnek a Kálvin Kerületbe, ha megmarad? Csak azt nem értjük meg, hogy miért nem lépnek be a Kálvin Kerületbe most azok a magyar egyházak, amelyek ugyancsak a United Church of Christba tartoznak? Akkor, évek múlva jobban kívánják majd a kerületet? Bár úgy lenne. Másik főboldogsága a szerkesztő testvérnek, hogy a magyar református gyülekezetek 90 százaléka egy egyháztestbe került majd. A 90 százalék ott lesz, csak a 10 százalék, ezek a nyakas függetlenek nem akarnak odamenni. Tényleg, ennek a kis 10 százaléknak talán nem érdemes úgy rugdalózni s magukat Amerikai Magyar Reformátusoknak nevezni, amikor misztikus unióba léphetünk ezzel a tiszteletreméltó nagy világ-protestáns egyházzal. S milyen nyugdijat kapnának a független papok is?! A tiz százalék ellen — hántás ne essék — ellene mondunk. Vagy ne vitatkozzunk, elfogadjuk, ha Illés tizezerjére tetszett gondolni. A szerkesztő testvér azt is állítja, hogy az uj egyházkormányzat pontosan a magyar református egyház-kormányzat utánzata lesz. Hát ime mégiscsak érdemes volt megmaradni magyar reformátusnak Amerika földjén, mert a világ protestánsai ezt az egyházkormányzati formát fogják követni! Miért nem csinálja meg a Kálvin Kerület ezt az álmot, amig megcsinálhatja? Amikor az U.C.C.-be belépett a kerület, akkor valaki azt irta az árva magyar református magyarnak, hogy most lesztek ám igazán kálvinisták. Most a szerkesztő Írja és vigasztalja ezt a gyanakvó magyar református embert, hogy ne félj, mert “az elfogadott alapelvek tökéletes vetületét adják a magyar református egyház kormányformájának . . .” Ha az a legjobb, miért kellett otthagyni és ezt a hosszú utat megjárni? Nem volna-e jobb, ha nem ott keresnénk a “remekül bevált” egyházkormányzati formát, hanem egyesülnének az amerikai magyar reformátusok egy önálló egyházban s ami kincsünk van, tovább adnánk gyermekeinknek? A szerző a nagy egyesülést 1970-re jósolja, pontosan a holdba-érkezés esztendejére. Felteszi a kérdést a szerkesztő: “Érdekes lesz megfigyelnünk melyik valósul meg előbb: az ember holdba érkezése, vagy egy egyháztestben való egyesülésünk terve-e?” Én kívánom, hogy az ember elérkezzék a holdba, mert ez az útja kell, hogy alázatosabbá tegye, mert megtapasztalja, hogy milyen hatalmas is a mi világot teremtő Istenünk. Szerkesztő testvérnek kívánom, hogy a nagy álom valósággá váljék s minden magyar református valóban együtt legyen, ne csak egy földrészen. Sok sikert ehhez a holdszerü utazáshoz. Mi is szeretnénk igy telítve lenni ökumenikus érzésekkel, de mi fanatikus, rövidlátó emberek vagyunk, akik annyira szeretjük a mi magyar református egyházunkat, hogy képesek vagyunk meghalni is érte. A mi szivünknek azt súgja a Szentlélek, hogy “tartsd meg ami nálad van” s nekünk hold helyett a földön kell maradni s bemutatni a világnak, hogy milyenek is azok a magyar reformátusok, akiknek egyházkormányzati rendszerét az uj protestáns világegyház rövid időn belül készül átvenni. Úgy legyen. Az Amerikai Magyar Református Egyház lelkészi csoportja a ligonieri gyűléseken. (A jelenvoltak közül nehányan nincsenek a képen.) ZIP-CODE A postaigazgatóság uj szabályzata értei- jjj jjj mében 1967 januárjától kezdve csak akkor fog- jji jjj ja kézbesíteni a Magyar Egyházat, ha a címen jj; Ijj a ZIP CODE szám is szerepel. Kérjük olvasóinkat, hogy a kiadóhivatalhoz ijj jjj küldjék be ezt az adatot. Legegyszerűbb meg- ijj jji oldás az, ha a lap utolsó oldaláról kivágják jjj jjj a cimet, hozzáírják a Zip Code-számot és egy jjj jjj borítékban elküldik a következő cimre: Magyar jjj jjj Egyház, 331 Kirkland Place, Perth Amboy, New jj; jjj Jersey 08861. Tekintettel arra, hogy többezer cimet kell iii jjj a kiadóhivatalnak átírni, nagyon kérjük olva- Üi jjj sóinkat, hogy Zip Code-számukat minél hama- jjj jjj rább küldjék el. • É szám 2-ik lapján közölt elmélkedések az Erdélyben megjelenő “Református Szemle” 1965. évi folyamából valók.
