Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1966-08-01 / 8-9. szám

6 MAGYAR EGYHÁZ ez a magatartás árokásás volt, ami felé nem lehet könnyen hidat építeni. Mi az ottani felszentelést elfogadjuk, csak magyar egyháztörténelemből, liturgiából, egyházjogból vizs­gáztatjuk le itten végzett teológusainkat. Csak azért Írtam le mindezt, hogy a történtek felett elgondolkozva tanuljunk belőle. UTAZÁS A HOLDBA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapjának, a testvér Reformátusok Lapjának junius-júliusi számában nagybetűs címmel ezt jelenti be a szerkesztő testvérünk: “Egyesülünk újra a világ legnagyobb protestáns egyháztestébe.” A jámbor magyar református ember felhúzza szemöldökét s ennyit kérdez: “Már megint?” Egyszer egyik szellemes atyámfia jegyezte meg: “Mi sohasem tudjuk, hogy reggel­re milyen vallásuak leszünk.” Elrepült a Toldi nagy köve s ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg? Bármilyen utat is jár meg ez az eldobott kő, egy bizonyos, hogy nemcsak az első, de a második generációs nemzedék kórházba menve, súlyos operációk előtt, az élet és a halál mesgyéjén a kérdezőnek csökönyösen ezt feleli, hogy ő Hungarian Reformed fe­lekezetű, bármilyen egyházban van is. (Jó volna ezt is egyszer megfigyelni.) írja továbbá szerkesztő testvérünk: “A történelem megteszi, mit amerikai magyar síkon mi magunk nem tudtunk megtenni: egy egyháztestbe hozza a Magyar Egyházkerület egyházait, a nem magyar kerületben lévő többi U.C.C. egyházainkat és a Presbyteriánus közegyházban lévő egyházainkat.” Kívánva kívánjuk, hogy úgy legyen! De úgy gondolja a szerkesztő ezt, hogy mind belépnek a Kálvin Kerületbe, ha megmarad? Csak azt nem értjük meg, hogy miért nem lépnek be a Kálvin Kerületbe most azok a magyar egyházak, amelyek ugyancsak a United Church of Christba tartoznak? Akkor, évek múlva jobban kívánják majd a kerületet? Bár úgy lenne. Másik főboldogsága a szerkesztő testvérnek, hogy a magyar református gyülekezetek 90 százaléka egy egyház­testbe került majd. A 90 százalék ott lesz, csak a 10 százalék, ezek a nyakas függetlenek nem akarnak odamen­ni. Tényleg, ennek a kis 10 százaléknak talán nem érdemes úgy rugdalózni s magukat Amerikai Magyar Reformátu­soknak nevezni, amikor misztikus unióba léphetünk ezzel a tiszteletreméltó nagy világ-protestáns egyházzal. S mi­lyen nyugdijat kapnának a független papok is?! A tiz százalék ellen — hántás ne essék — ellene mon­dunk. Vagy ne vitatkozzunk, elfogadjuk, ha Illés tizezerjére tetszett gondolni. A szerkesztő testvér azt is állítja, hogy az uj egyház­kormányzat pontosan a magyar református egyház-kor­mányzat utánzata lesz. Hát ime mégiscsak érdemes volt megmaradni magyar reformátusnak Amerika földjén, mert a világ protestánsai ezt az egyházkormányzati formát fogják követni! Miért nem csinálja meg a Kálvin Kerület ezt az álmot, amig megcsinálhatja? Amikor az U.C.C.-be belépett a kerület, akkor valaki azt irta az árva magyar református magyarnak, hogy most lesztek ám igazán kálvinisták. Most a szerkesztő Írja és vigasztalja ezt a gyanakvó magyar református embert, hogy ne félj, mert “az elfogadott alapelvek tökéletes vetületét adják a magyar református egyház kormányfor­­májának . . .” Ha az a legjobb, miért kellett otthagyni és ezt a hosszú utat megjárni? Nem volna-e jobb, ha nem ott keresnénk a “remekül bevált” egyházkormányzati for­mát, hanem egyesülnének az amerikai magyar reformá­tusok egy önálló egyházban s ami kincsünk van, tovább adnánk gyermekeinknek? A szerző a nagy egyesülést 1970-re jósolja, pontosan a holdba-érkezés esztendejére. Felteszi a kérdést a szer­kesztő: “Érdekes lesz megfigyelnünk melyik valósul meg előbb: az ember holdba érkezése, vagy egy egyháztestben való egyesülésünk terve-e?” Én kívánom, hogy az ember elérkezzék a holdba, mert ez az útja kell, hogy alázatosabbá tegye, mert meg­tapasztalja, hogy milyen hatalmas is a mi világot teremtő Istenünk. Szerkesztő testvérnek kívánom, hogy a nagy álom valósággá váljék s minden magyar református valóban együtt legyen, ne csak egy földrészen. Sok sikert ehhez a holdszerü utazáshoz. Mi is szeretnénk igy telítve lenni ökumenikus érzésekkel, de mi fanatikus, rövidlátó emberek vagyunk, akik annyira szeretjük a mi magyar református egyházunkat, hogy képesek vagyunk meghalni is érte. A mi szivünknek azt súgja a Szentlélek, hogy “tartsd meg ami nálad van” s nekünk hold helyett a földön kell maradni s bemutatni a világnak, hogy milyenek is azok a magyar reformátusok, akiknek egyházkormányzati rend­szerét az uj protestáns világegyház rövid időn belül ké­szül átvenni. Úgy legyen. Az Amerikai Magyar Református Egyház lelkészi cso­portja a ligonieri gyűléseken. (A jelenvoltak közül ne­­hányan nincsenek a képen.) ZIP-CODE A postaigazgatóság uj szabályzata értei- jjj jjj mében 1967 januárjától kezdve csak akkor fog- jji jjj ja kézbesíteni a Magyar Egyházat, ha a címen jj; Ijj a ZIP CODE szám is szerepel. Kérjük olvasóinkat, hogy a kiadóhivatalhoz ijj jjj küldjék be ezt az adatot. Legegyszerűbb meg- ijj jji oldás az, ha a lap utolsó oldaláról kivágják jjj jjj a cimet, hozzáírják a Zip Code-számot és egy jjj jjj borítékban elküldik a következő cimre: Magyar jjj jjj Egyház, 331 Kirkland Place, Perth Amboy, New jj; jjj Jersey 08861. Tekintettel arra, hogy többezer cimet kell iii jjj a kiadóhivatalnak átírni, nagyon kérjük olva- Üi jjj sóinkat, hogy Zip Code-számukat minél hama- jjj jjj rább küldjék el. • É szám 2-ik lapján közölt elmélkedések az Erdélyben megjelenő “Református Szemle” 1965. évi folyamából valók.

Next

/
Thumbnails
Contents