Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 Hadd említsem meg még azt is, hogy Szent-Iványi Sándornak 1957-ben már megjelent egy 40 oldalas angolnyelvű munkája erről a témáról “Freedom Legislation in Hungary 1557-71” (Szabadságtörvényhozás Magyarországon 1557-71 között), amelynek mellékletében a fontosabb országgyűlési törvények angol fordítását is közli. Ez a mostani munkája is alapja egy készülő nagyobb angol nyelvű történelmi monográfiának, amely a magyar vallásszabadság, kérdését a nyugati történettudósok és a müveit közönség elé tárja. KISS SÁNDOR * * * * A könyv különben megrendelhető a szerzőnél: Rév. Alexander Szent-Iványi, Lancaster, Mass., $1.95 összeg beküldésével. Mohácsy Endre: Zsákosok Osztrákok, németek, oroszok, jugoszlávok, törökök, magyarok: a zsákosok. Öregek, fiatalok, vaskosak vagy keszegek: emberek. A hatalmas tároló csarnokban karok lendülnek, derekak feszülnek, kemény nyak tövébe 75 kilók zuppannak. Lisztpor vegyül összeseprett buzahulladékkai és Dieselgázzal ... ! Fojtott köhögések, erőlködő felkiáltások, elevátorkattogás, tolatott vagonok ütközős kongása . . . Felügyelők idegesen, papírlapokkal a kézben szaladgálnak irodából a csarnokba és vissza megint. Kint valahol sziréna jelzi, hogy újabb üres vagon-szerelvény érkezett, tizenhét-tonnásokkal. A zsákosok tudják, mit jelent ez: 16 órát, nyolc helyett, ma, holnap . . . amíg csak a nagy hajók Triesztből errefelé ontják a búzát, lisztet, tengerit, borsót: hogy osztódjék szét innét szerte a kicsike országban, malmokba, raktárakba, boltokba. A zsákosok cibálják a zsákot zsák-oszlopokból, zsákhegyekből s dobják csillékre, elevátorra, egymásnak nyaktőbe hordásra. Nyolcas szám itt az egység: nyolc ember a csoportban, nyolc óra a munkaidő, nyolc vagon a követelmény. Persze, mostantól kétszer nyolc! A zsákosok: emberek. Kacagósak, dacosak, hergelödők-ingerkedök, hevesek vagy nyugodtak, játékoskedvüek, furfangosak . . . Metzger bácsi kicsi öreg emberke. Csilléket csatolgat össze, hogy indulhasson a kisvonat ki a csarnok mélyéből az elevátorig. Erre rakódnak a zsákok s vonódnak a gép lánclétrájával ki a vagonba. Jakabbal ketten rakjuk a lisztes zsákot csillékről a gépre. Bednarik meg Starák kapják ott nyakukba s dobálják széjjel sorjára. Két óriás ember. Gúnyosan integetnek: gyorsabban. Jakab hunyorít rám. Nekiveselkedünk. Pérditjük a zsákot: négy kéz gyorsuló ütemben, nézés nélkül, ránt, dob s mind gyorsabban ... Az egyszerrevalóság a fontos: fogás-rántás-fogás . . . Milyen könnyű a zsák, ha repül . . . S repül ám mind gyorsabban. Már nem előírásosan rézsútosra a láncra, de keresztbe egyenesre. Több fér igy sokkal, sőt egymásra kettő is ... Nyög a gép. A gép és nem az ember. Az ember nevet, kacag, mert a két óriás eltűnt a lisztfelhőben ottkint. Táncolni kell nekik, ha ütemet tartani akarnak. Metzger bácsi dühösen hadonászik. Hentes volt valaha, ma már csak bőrsapkája beszél róla. De neki is ugrálnia kell, mert a csarnok mélyéből kiáltoznak s mutogatják, hogy már három csilleszerelvény is teli van s gyerünk az üres csillékkel. Metzger bácsi kénytelen ugrálni-kapkodni. Ezt nevetik most azok ott hátul. Gépünk csikorog, nyöszörög, bug és kesereg. A két óriás kiugrik a vagonból. Kész. De jó is, mert éppen kiégett a föbiztositék. Égett gummiszag émelyit. Felügyelő jön, órát néz: nyolc perc. Nem szól. Csak legyint s elmegy. Örültek ezek—gondolhatja. A zsákosok most csöndesek. Lomhán mozdulnak, nehézkesen. Metzger bácsi kurta gyors léptekkel megy pipázni ki a sötétbe. Ránk se néz. Dühös. Esővel vegyes hó csapkod idekint az arcokba. Afféle se nem tavasz, se nem tél, ausztriai éjtszaka. Hol hideg a szél, hogy melegre forduljon . . . Szünet után váltunk. A két óriás jelentősen összenéz. Most aztán . .. ! S egyszerre két zsákot dobnak a láncra. Jakabbal vagyunk a vagonban. Ö a hátát tartja az elevátor alá, arra hulljanak a zsákok, úgy dobja aztán egész testdütéssel a vagonsarkába a terhet. Magam nyakamat tartom oda, az a legerősebb, s guggolva lendítem a súlyt arrább, mihelyt ér, abban a pillanatban. Pillanat ez. Nem szabad állni, habozni. Bele kell dőlni a mozgás ütemébe s a súlynak estében más irányt adni. Csak úgy kézzel mégis integetünk kifelé, hogy gyorsabban ... Hat perc lett a nyolcból.. . Aztán már nem is számoljuk a vagonokat. . . Hajnalodik. Az idő elröpült felettünk. A zsákolásból versengés lett, ügyeskedés, tréfa, hergelődés, játék. Az erők furcsa játéka s benne találékonyság, hangulat-váltakozás. Valójában a szív játéka ez. Nem azé, amelyik a vért pumpálja, de a másiké, amelyik az akarás, a felülkerekedés szive. Amelyik mindég önmagát múlja felül, ha kényszerek legyűréséről, ha a szabadságról van szó. S ahogy délben váltást jelez a sziréna a 16 óra után, úgy érzem, hogy a zsákosok szabad emberek. Felülkerekedtek előíráson, szabályon és Ítélkezésen . . . A felügyelő nem mutatkozik. Valahogy érzi tán, hogy nincs szükség rá. Nincs kit megróni, jegyzőkönyvezni, tevékenységet hiba-találásokkal igazolgatni, tulbuzogni s hízelkedve fontoskodni a főbbeknél. Hajlongató strébereknek itt nincs levegőjük. Csak kinevetnék őket. Vagy felkérnék arra, hogy: ugyan kérem, legyen szives megemelni egy zsákot. Nem szégyen az. Ellenkezőleg, szabad ember lesz, aki teszi. Úgy lesz igazi ember. Olyan, mint a zsákosok ... HAJÓ-, VAGY REPÜLŐJEGYEIT és azokhoz szükséges utazási okmányait, IKKA befizetéseket MAGYAR és TUZEX átutalásokat CSEH területekre és MINDENFÉLE TŰZ, AUTÓ, stb. BIZTOSÍTÁSAIT LEGTANÁCSOSABB beszerezni a több mint öt évtizeden keresztül megbízhatónak bizonyult CSÍPŐ LAJOS ÉS FIA ARNOLD UTAZÁSI IRODÁJA UTJÁN 303 Maple Street, Perth Amboy, N.J. VA 6 - 3661
