Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-06-01 / 6-7. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ got keresi, Király Kelemen, ezt úgy cselekszi, hogy könyve minden fejezetébe elhelyezi az egymás iránti megbecsülés és szeretet jegyeit. Az ilyen lelkűiét a valóságos válaszfalak ellenére is közelebb hozza egymáshoz azokat, akik már egyek is a Főben, az Ur Jézus Krisztusban. Király Kelemen Atya munkáját készségesen ajánljuk olvasásra. Bertalan Imre ELMARADT HOZZÁSZÓLÁS A Keleti Körzet Egyesült Női Szövetségének május 2.-i konferenciáján Perth Amboy ban elhangzott előadások igen értékesek voltak. Mindkét előadó alapos felkészültséggel és élő hittel tett bizonyságot arról, hogy hü sáfárai az Urnák. Mindkét előadáshoz lett volna hozzászólni valóm, különösen dr. Komjáthy Aladár nagytiszteletü ur előadásához, — azonban féltem, hogy megbotránkozást fogok kelteni és igy inkább hallgattam. Amikor nincs idő mindennek a megmagyarázásához, nagyon könnyen félreérthető a felszólalás, ezért utólag közlöm gondolataimat, melyek ott feltörtek lelkemből. Az utólagos közlésre különösen az indított, amit a konferencia utáni gyűlésen Kiss Sándor egyházkerületi főgondnok ur mondott. Ő ugyanis az én gondolattaimat tolmácsolta s ha én hozzászólok a témához ott a konferencián, ugyanazt mondottam volna: “A hitet az Ur különös kegyelméből nyerjük el...” A szülők és keresztszülők fogadalomtételének megtartása és a gyermek hitben való nevelése fontos a családban, de ez egymagában nem biztosítja azt, hogy a gyermek hitét megtartó, egyházát támogató igaz keresztyén lesz. Ehhez az Ur külön kegyelme szükséges. S ugyanakkor a hitetlen, bűnös életet élő családból is kerülhet ki olyan gyermek, aki egész környezetében áldássá válik, mert élő hite messze világit. S honnan a hit? Az Urnák kegyelme megérinti lelkét és az kinyílik, hogy befogadja a “szeretetet”. Szükséges, hogy a keresztszülőknek meglegyen a lehetőségük a gyermekkel foglalkozni — ez igaz —, de mi magyarok úgy szétszórattunk a világba, hogy sokszor bizony egy-egy keresztszülőséggel a rokoni kapcsolatot próbálják erősíteni véreink. De mit ér az? Néha-néha egy-egy csomag és azonkívül mit tehet a keresztszülő? “Semmit”, mondanák legtöbben. Én pedig azt állítom, hogy a kereszt-gyermeket, ha levelezési kapcsolatba lépek vele, amikor már értelme kinyílik, a keresztszülőség jogán a távolból is nevelhetem. De nemcsak keresztgyermeket, A Női Konferencián. Baloldalt Mrs. Mária Varga (New York), az uj elnök; jobbról Biri Balázsné (Carteret) igét olvas. hanem a család vagy jóbarát bármely tagját is elvezethetem az Ur Jézushoz nemcsak személyes, hanem levelezési kapcsolat utján is. Ha van elég hitem, türelmem, főleg pedig elég szeretetem, akkor az Ur szent kegyelmével megnyithatja azok szivét a hit befogadására. Ezt tapasztalatból tudom és bizonyíthatom! Előfordul igen sokszor, hogy még a személyes nevelésnek sincs meg az eredményes látszatja, sőt a látszat szerint el is vesztette a szülő és keresztszülő a gyermeket. A reményt azonban nem szabad feladni, mert a végső eredmény a fontos. A fiatalságra nagy hatással van a környezet, könnyen hajlanak a “könnyebb életre, a széles utón való járásra”, de ha akkor, amikor megpróbálja őket az élet, amikor úgy érzik, hogy semminek nincs értelme, a szülő vagy keresztszülő szeretetből felkarolja őket, legtöbbször felismerik azt az utat, amelyen járniuk kell. így válhatunk mindannyian Isten kezében eszközzé, hogy az eltévedteket visszavezessük az Úrhoz. A nevelésnek tehát soha nem szabad szünetelni, mindig őrködni kell és a szükséges időben közbelépni. így hasznosíthatjuk egész életünkben fogadalmunkat és megtoldhatjuk olyan szolgálatokkal is, melyre fogadalom nélkül is ösztökél a lélek. Ami pedig az úrvacsora mikénti vagy hányszori vételét illeti: gyarló, esendő, bűnös emberek vagyunk, ahhoz hogy minden pillanatban készen legyünk elhagyni porhüvelyünket és lelkünket tisztán vinni az Ur elé, még a hetenkénti urvacsorázás sem lenne elég. Az előkészület, ha az közös bűnbánati áhítattal is lehetséges, természetes hogy lelkileg jó hatással van ránk, jobban elmélyülünk, — tehát ha mód van rá, vegyük igénybe. De ha nincs rá lehetőség, hát készíthetjük magunkat az Úrral való találkozásra otthonunkban is. Minden lépésünknél, cselekedetünknél, munkánknál is ott lehet gondolatunk az Urnái, hiszen ő állandóan velünk, bennünk van, nemcsak az úrvacsora vételekor. Velem már előfordult, hogy készültem, ahogy elő van Írva, a bűnbánati istentiszteleten is ott voltam és mégsem járultam az Ur asztalához, mert nem éreztem magam méltónak hozzá. Ingerülten, háborgó lélekkel mentem az Ur házába, — valami történt aznap reggel . . . Lelkem lassan lecsillapodott, mire hazaértem, megnyugodtam, de a templomban még csak kárhozatot ettem és ittam volna. Viszont magamhoz vettem a szent jegyeket már úgy is, hogy az előirt készületet nem végeztem el, azonban vasárnap reggel olyan lelki békesség és nyugalom volt bennem, hogy mégis igénybe vettem. Ennél a pontnál tehát nem lehet mindent előírás szerint cselekedni épen úgy, mint a reggelizést vagy annak elhagyását sem lehet előírni. A reggelizésnél is a lelki beállítottság, az áhitat a lényeg. Ami pedig a közös kehelyből való borvételt illeti: mindannyian testvérek vagyunk, egy és ugyanazon igaz Isten gyermekei, igy a közös kehely gyönyörű szimbóluma az együvétartozásnak. Ha azonban annál az egyháznál, ahová tartozunk, bevezették a pici poharakból való borvételt, tehát mindenki külön pohárból issza a bort és nincs lehetőség a közös kehely használatára, ez nem lehet ok arra, hogy ne éljünk az úrvacsorával. A többség akaratát is tiszteletben kell tartani. Olyankor gondoljunk arra, hogy nem a külsőség, hanem a lélek a fontos, amely összehozott bennünket . . . Horváth Mártonná (Passaic) HALÁLOZÁS Lövik Károly, iró és újságíró hosszabb betegség után Pittsburghben junius 4-én meghalt. A második világháború előtti magyarországi irodalmi és sajtóvilág ismert egyénisége volt. 1951 óta élt Amerikában. Koporsója felett Markovits Pál evangélikus lelkész hirdette a feltámadás evangéliumát. A hamvait tartalmazó urnát az Ohio folyóba vetették.
