Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-02-01 / 2. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Most és ma veszem a kezembe az Ur zászlaját. Isten reámbizoztt egy népet, hogy az idő egy kis közén vezessem az ígéret földje felé. Zászlaját egyedül nem bírom tartani. Ez a zászló csak úgy leng a bércek felett, ha adtok mellém hü vezetőket, ha mindannyian imádságban emeljük kezünket az ég felé. Nagy, nehéz feladat hü magyar szívvel—ahogy nekem a lelki édesanyám, a magyarországi református egyház tanította — elmondani Néktek Isten evangéliumát, azt hogy végtelenül szeretett minket, szent Fiában könyörült rajtunk s hogy legyünk az Ő népe s tartsuk meg Jézus Krisztus Magyar Református Egyházát itt Amerikában és Kanadában is. Milyen furcsa, fájó és édes feladat vár reám. A magyar lélek Mikes Kelemenjének kell lennem. Virrasztani akarunk a magyar lélek felett messze idegenben s ha egy csillag lefut az égen, elsiratni és Írni “édes nénémnek”, hogy megint kevesebben vagyunk. Óh, de nehéz folyton siratni s figyelni, hogy bujdosó életünk pásztortüzének lángja egyre-egyre kisebb lesz. De ugyanekkor egy uj honfoglalásra is indulni és atyáink szent hitét átadni a harmadik nemzedéknek. Már a nap az égen régen túljutott a delelőn. Rövid az idő s e rövid idő alatt kell magyar bánat-ötvözte lelkem kelyhéből kiönteni a magyar református hit drága asszuborát. Milyen földreroskasztó, milyen felemelő és milyen életet emésztő feladat! Átmenteni angol nyelvre, ami nekünk olyan drága, amit pontosan magyarul megfogalmazni sem tudtunk, csak mindig éreztünk: a drága magyar református hitet. Óh, mennyi időre volna szükség, hogy ezt megtegyük. Állj meg nap a Gibeon felett, te meg hold Askalon völgye felett, mert a magyar reformátusok Benjáminjának, a legkisebb csoport papjainak egy édes lehetetlen feladatot kell végrehajtani. Életüket át kell menteni angol nyelvre. Az öreg fönixmadarat a szolgálat, a csaták tüzében akarják megfiatalítani. Szentlélek Isten tüzeddel tedd gyémánttá hulló fekete tolláit! Egy Ígéretes jövendő felé tartó drága anyaszentegyházunknak sok harcot kell megharcolnia magunkkal, a Sátánnal. Édes vigasztalásunk, hogy van egy közbenjárónk, a Megváltó Krisztusunk — mig kezünket feléje tartjuk, mig egyházunk címere szerint tudománnyal és bátorsággal küzdünk, a győzelem mindig bizonyos. Ebbe a harcba imádságos lelkű testvéreket keresek. Én pedig a hivó szóra előttetek felelek vissza. Istenem, amikor ifjúságom legszentebb emlékeinek helye, minden őseim sírja, egy drága ország rónái, folyói, zugó erdőkkel borított hegyei, szép Magyarországom elveszett, akkor ezen az áldott földön adtad nekem Magyar Református Egyházamat drága kincsül. Benne itthon vagyok, benne nem vagyok árva, benne imádhatlak szabadon, benne a legszebb álmaimat álmodhatom. Szeretlek érte Istenem. Köszönöm Istenem hivó szavadat, cserébe a szivemet, életemet ajánlom fel. Minden keresztyén embernek, de legfőbbképen az Amerikai Magyar Református Egyház püspökének egy szent kötelessége van: részt kell venni Krisztus prófétai, királyi és főpapi munkájában. Megváltó Krisztusom, kezembe veszem a zászlódat, magyar hűséggel tartom s fogadom, hogyha utoljára én maradnék is, akkor is tartom ezt a zászlót. A Te neved van rajta. A Te Nevedről akarok bizonyságot tenni minden pillanatban élettel, szóval és cselekedettel. Királyi munkádban résztveszek, hogy harcolok a bűn, a Sátán, az Isten népe, az Amerikai Magyar Református Egyház minden ellensége ellen. Főpapi szolgálatodban résztveszek úgy, hogy népemért, egyházamért oltárra teszem életemet s kész vagyok Éretted és a reám bízott kincsekért meghalni. Népem, szolgatársaim, emeljük magasra Jézus Krisztus zászlaját! És imádsággal induljunk harcunk megharcolására! LÉGY HÜ MINDHALÁLIG! Kiss Sándor egyházkerületi főgondnok elfogadó beszéde János apostol Mennyei Jelenéseiben Krisztus hét levelét közvetíti az Üdvözítő hét gyülekezetéhez. A második levél a szmirnaiaknak szól, a hét közül a legkisebbnek, a legszegényebbnek, akikhez Krisztus üzenete is igy hangzik: “Tudom a te nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy).” Ne törődj azért azokkal, akik téged el akarnak tántorítani az igazságtól, zsidóvá kívánnak tenni hit nélkül, a törvényt elébe helyezik az Evangéliumnak. Ne törődj azzal se, hogy a Sátán megpróbál benneteket, és azok közül, akik ragaszkodnak az igazsághoz, néhányan még börtönbe is kerülnek, hanem “Légy hü mindhalálig, és neked adom az Életnek koronáját”. Amikor megköszönöm az Amerikai Magyar Református Egyház presbitériumainak bizalmát, amellyel a főgondnoki tisztségre elhívtak, úgy érzem, hogy minket Krisztus erre a hűségre hiv, és ennek a hűségnek hármas tartalma van a mi egyházunk és őrállói számára: 1. Hűség a hitünkhöz, mert hiszem és vallom, hogy az Egyház mindenkor érvényes, örök üzenetét, halálba hulló, elvesző, bűnös emberi életünknek Krisztus halálával történő megváltásának csodáját a protestantizmus és annak is a kálvini ága közvetíti legtisztábban, legteljesebben és legmodernebbül az ember számára. Hiszem, hogy nekünk Kálvin nagy hite, gazdag gondolatvilága, mindenekelőtt pedig a megváltás és megszentelődés központba állítása olyan kincs, amelyet szüntelenül fel keU mutatnunk, élővé kell tennünk az amerikai magyar reformátusság számára. De hiszem azt is, hogy a kálvini örökség a magyar református egyházban olyan sajátos vonásokat kapott, annyi uj színnel, értékkel gazzdagult, ami a kezünkben fegyverré vált, nagyon értékes fegyverré, éppen a mai technikailag civilizált, de egyre árvább és magányosabb ember üdvösségéért való harcban. Több mint 400 éves magyar református örökségünk csak akkor válik élővé, megtartó erővé a számunkra, ha annak tartalmát egyre nagyobb mértékben vesszük igénybe evangélizációnkban, munkánkban, egész egyházi életünkben. 2. Az üzenet második tartalma a mi számunkra: hűség magyarságunkhoz. Nem maradhatunk hűtlenek ahhoz a gondolathoz, amelyet ennek az Egyháznak alapitói, őrállói ránk hagytak, akik nem voltak hajlandók elszakítani származásunk és örökségünk szálait, akik egyházunkban a magyarországi református anyaszentegyház legfrissebb amerikai hajtását szemlélték. Az ötödik parancsolat nálunk közösségi tartalmat nyer. Hűség az édesanyához, gályarab és hitvalló őseinkhez, hűség a magyar nemzethez, amelyet Isten a Duna-völgyében, népek országútjára, égő tüzes kemencébe állított, és küldetését, hivatását ott szabta meg. Tudom, hogy váltó korszakhoz érkeztünk, Egyházunk népe fokról-fokra második generációssá válik. Az a hitünk, hogy a származás tudata és a református
