Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 A KELETI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE A Keleti Egyházmegye évi közgyűlését április 4-én tartotta a perth amboyi templomban. A gyűlés melyen Ábrahám Dezső esperes és Szentmiklóssy Albert főgondnok elnököltek, üdvözlésekkel kezdődött. A ligonieri Bethlen Otthon részéről Daróczy Sándor igazgató köszöntésében jelentős adatokat mondott el a szeretetintézmény életéről és munkájáról. Dr. Béky Zoltán, aki a gyűlést megelőző napokban vette át az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöki tisztét, ennek az intézménynek üdvözletét tolmácsolta. Csordás Gábor esperes a new yorki egyházmegyétől hozott köszöntést. Marincsák János, perth-amboyi főgondnok pedig a vendéglátó gyülekezet nevében mondott Isten hozottat. Abrahám Dezső esperes nagyszabású évi jelentésében részletesen kitért az egyházmegye gyülekezeteinek életére és ismertette az elmúlt év kiemelkedő eseményeit. Megelégedéssel állapította meg, hogy minden gyülekezetben békesség uralkodik s az egyházakban mind lelki fejlődés, mind anyagi gyarapodás tekintetében jelentős eredmények mutathatók fel. Különösen kiemelte az eleven ifjúsági és nőegyleti munkát. Kitért az egyházat egyetemesen érintő kérdésekre és világosan vázolta az egyháznak a polgári szabadságjogok, a közoktatást illető szövetségi segély, valamint az imádkozásnak és bibliaolvasásnak az iskolákból való kitiltása kérdésében elfoglalt álláspontját. Az egyházmegyei gyűlésen megjelent Nagy Lajos püspök is, akinek ez volt az első alkalma, hogy uj egyházfői minőségében meglátogassa a Keleti Egyházmegyét. Felszólalása úgy indult, hogy csupán néhány üdvözlő szó lesz, de fokozatosan nagy beszéddé fejlődött, amely felölelte az Amerikai Magyar Református Egyház jövőjének számos kérdését. A püspök beszédének hangja a magyar református nép iránti szeretet, a magyar református múlt iránti hűség és az amerikai magyar reformátusság iránti szolgálat hangja volt. Kifelé, a testvéregyházak, szervezetek, köztük különösen az Amerikai Magyar Református Egyesület felé a békés és pozitív kooperáció hangja volt. A gyűlést követő vacsorán is több felszólalás hangzott el, melyek közül kiemelkedett Kiss Sándor egyházkerületi főgondnok beszéde, valamint Dr. Béky Zoltán felszólalása, aki mint a trentoni gyülekezet lelkipásztora, utoljára vett részt az egyházmegyei közgyűlésen. Harsányt András FIGYELEM, NÖTESTVÉREK! Az Amerikai Magyar Református Egyház Keleti Körzetének HATODIK ÉVI EGYESÜLT NŐSZÖVETSÉGI KONFERENCIÁJA VASÁRNAP, MÁJUS 2 - PERTH AMBOY, NEW JERSEY A konferencia tárgya: Sákramentumaink mindennapi életünkben. Mindenki hivatalos! Mohácsy Endre: FACSUSZTATAS Hó függönye szakad szüntelen a fekete hajnalba. Alpesi szél csapkodja gomolyagba: szembe embernek, jószágnak. Félkézzel dobja Sánira a hámot a gazda. Havat csapkod az arcából a másikkal. Konrád béres keményen szorítja agyarára girbe-gurba pipáját, a szakadó hátul hunyorogva igát emel Bandidkor kurtaszarva közé, nem a nyakába. Kőszikla homlokban a feszítő, egyensúlyozó erő. Hegyek között nem lötyöghet az iga az ökör nyakában. Én meg Waldit fogom be csakúgy vaktában. Szemüvegem itt csak arravaló, hogy ne lássak semmit is tőle. Nagy kezdet ez a hajnal: a fatermés lecsusztatására a hegycsucsi erdőből. Aratás után döntögettük a százéves, méternél is vastagabb fenyőt, ott fönt kétezres magosban. A behemőt törzseket csak most lehet lecsusztatni, amikor hó van. Olyan szánnal, amelyiknek csak eleje van, hogy ráfeküdjék a fa töve, véknyabb fele úgy csúszik utána a hóban. A rakomány elejét, derekát meg vastag láncövek szorítják egybe-kötegbe . .. Házunk népe hetek óta mind csak a havazást leste. S most hogy végre megjött a hó, hajnali ünnepre éled a konyha. Kócosán, sürgőn-forgón talpon a háziaszszony. Vajban süti a lisztet, a kivételes erő-reggelit: a stercet. Pálinkás tea hozzá az ital, duplázhatósan... Izgalom hevít most embert-jószágot. Alföldünkön a búzára mondják: “élet”. Itt a fa, a kitermelt fenyő a háznép éltetője, nem a falatka buzarozs-zabföldecskék a házkörüli hegyoldalban. Facsusztatás a házhoz kétezerről kilencszázra, ez itt az igazi aratás! Cirbolya, meg lucfenyő odafent hirdeti vagy százévig a magasbaszökő erő szépségét, és a szépség erejét. Favágó látja, ha vágja már, de eladdig látatlan emberi szemnek. Mert, ami szép, az látatlanul is szép, akár erő az, akár szin, vonal, ragyogás, akár gondolat, akár érzés. Nem kell “társadalmasitani” azért, hogy a szépnek szépsége “érvényesülhessen” ! ... S botorkálunk hárman szép libasorban kanyarogva, bele a sötétbe, neki a hegynek. Elöl a gazda lovas fogattal. Utána jómagam, utóvédnek meg Konrád. Ló, meg két ökör látja az ösvényt. A mi dolgunk csak a térdemelgetés, s olykor a hóból-ragadt bakancssarkok lerugdosása. Vakon járunk a vakítón fehér hóvilágban. Hirtelen csúcs mögül fellángol a nap. Megint ránkszakad a vakság: a káprázatos, a fény tül vakulás, s lefelé sanditgatunk. Lent a mélyben befagyott kicsike vízimalmok sorakoznak kigyóvonalban egymásra. Itt éppen alattunk, szakadékos mélyben ... De balfelé sem húzódhatunk beljebb a szakadéktól, mert ott meg sziklára-fagyott hó-falnak ütödnénk. Ez aztán az igazi keskeny ösvény. Jószág ösztöne lesz majd lefelé egyetlen biztonságunk. Magunk nem sokat érünk... Előttem a gazda nyugodtan bicskázza szalonnáját s csak úgy mentében, nyugodt-gyakorlott hegymászás ringólomha léptében falatozik. Mögöttem Konrád cirógatja szóval Bundit, s öngyujtózza a pipáját. Jómagam szemüvegemről mázolgatnám le a tapadás havat, ha lehetne ázott zsebkendővel... Délre vagyunk célnál.
