Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-04-01 / 4. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Se ökör, se ló, se gazdám, se Komád nem izzadósfujtatós, s szorongatom én is magamba a lihegősséget... Olyasféle ez is, mint az éhség szüntetése. Addig mondja az ember magának azt, hogy nem éhes, amíg hiszi szilárdul, hogy nem az. Imé, az akarat-nevelésének kiválóságos alkalma hát ez is! Dehát fegyvert kell ragadjunk. Ez pedig a lapát. Hóhegyet kell a farakásokról lelapátolni. Szólásra nincs idő, se alkalom. Komád morog ugyan valamit. Gondolom a kívánatos pálinka elmaradásán, de ő is tudja, hogy ez csak afféle magánbeszéd, senkinek se szól. .. Csákányféle kampókkal görgetjük aztán erre-arra a törzseket mindaddig, amíg jó kétméternél is magosabb rakomány nem lészen belőlük. Lehet ezt is csinálni, csak emelni nem szabad, csak rántani, persze technikásan-ésszel-érzéssel. Emelésbe csak szakadni lehet. Visszaútra fordul a sorrend. Előttem Komád trónol a rakomány tetején. Gyalogosan nem lehet lefelé kisérgetni a hatalmas uszályt. Gazdánk későbben indul a lóval. Avval itt most nehéz bánni: ideges fejét, lábát kapkodja folyton ... ! Egyedül vagyok. Wdidim halk szóra indul: neki a lejtőnek. A hatalmas faköteg roppan egyet alattam, ahogy lovaglásán ülök a tetején. Komád már el is tűnt a mélyben. fValdi hatalmas széles hátán kiduzzadnak az izmok. Az erő futkározik rajtuk játékosan-szeszélyesen. Leszegett feje egyszerre magasra emelkedik. Lavinás lett az indulás. Fékezni kell, teljes erövel-sullyal. Wdidi mind a négy lábát szétnyu jtva-fékezve csúszik lefelé . .. Órának tűnnek itt a percek. Balfelöl most a mély szakadék, jobbfelé kézzel is elérem a sziklafalat. Centisek itt az élet határvonalai. Egyetlen lépés vagy még annyi sem, és zuhanás ... De Waldi ezt jobban tudja, mint bárki ember is. Ez a lomha állat itt csupa fürgeség, mozgékony-hajlékonyság. Ahogy zökken egyet a szántalpa s billen erre-arra a rakomány, Waldi ritmussal ellensúlyoz, jobbra-balra ringatva hatalmas testét. És a füle is szüntelen mozgásban. Minden neszre figyel. Nem szabad szóval zavarni. Kanyar előtt közvetlenül a fal felé dől s négy lába rézsútosra feszül, hogy bele ne szzánkázzunk hirtelenségben a mélységbe. Nagy zökkenés. Waldi áll. Tudja, hogy itt a fékláncott kell bekötni. Gőzölög a háta, s ahogy leszállók pillanatra, megsimogatom ezt a drága nagy otrombaságot. Ezt a nagy megbízhatóságot. Ezt a legszebb hűséget, amely akkor hűség igazán, amikor igazi a veszély: a hűség próbája ... Az utolsó kanyar a legélesebb. Nem lehet lassan venni, mert jobbról is, balról is még vastag fatörzsek közén kell átsurranni. Konrád bukkan fel lentről, nézni, hol maradunk. Ő már túl a veszélyen. Waldi ráismer. Elbödül s farkát emelve hirtelen vágtázik Konrád felé. Az meg csak a karjait tárogatja felénk. Fehér az arca a rémülettől. Most! A szántalp ugrik egyet. A szoritóláncok felsírnak. Waldi most fejét lecsapva, mintha a levegőben úsznék, hosszúra nyújtott testtel a sziklafal felé ugrik egyet. Aztán hirtelen vissza a szakadék felé. A szán kettős tudja reccsen nagyot. Billenés. A szakadék felőli szántalp lecsúszott a partról. Waldi nagyot fuj. Megérzi a végveszély percét. Egyszeriben felágaskodva szökken vissza a sziklafal felé. Púposra görbül a háta, mint valami óriás macskának. Aztán előre veti magát teljes erővel. A szántalp darabot szakit a partból. Az utón vagyunk megint. W aldi áll, remeg. V ér csík csordul végig az orrán. Mintha az egész hegy megmozdult volna alattam ekkora titáni erőtül. Még szebb lett ez a szikrázó havasi élet. Semmi benne a szó vagy a szólás. Minden az erő, az izmok szellemes-ösztönös, pompás játéka. Az erők fenséges győzelme. Ember és jószág eggyé válik benne, uj erőket bont ki magából. S ha alulmaradna, hidegen ragyogó fölénnyel és közönnyel nyelné magába a havasnak ez a gyönyörű, sugaras: némasága ... Konrád még Waldit simogatja kézzel is, dicsérő csöndes szóval. Mert amilyen roppant izomerő ö, olyan érzékeny is. A veszély irtózatos erőt ád neki, de a szidalom halálra sebzi, s rohanna vesztébe. A lélek önveszejtő tiltakozásával ... Tudja ezt Konrád. Nem egyszer szakított kerítést, borított nagy kövályut bele a mélységbe Waldi, ha Konrád magafeledtem goromba szókat ordibált. .. Fujtatunk most hármasban s Waldit takargatjuk Kontóddal magunkról vetvén a kabátokat, hogy tüdőgyulladása ne legyen belőle. Este aztán otthon Konrád meséli a nagy szenzációt a konyhabéliek álmélkodására, ami viszont megújuló pálinka-adagokat hoz a mesélőnek, nyelve további megeredésére . . . S holnap megint megyünk ujuló veszélyeknek, és szép győzelmeknek elébe. PANASZMENTESEN ÓHAJT HAZALÁTOGATNI? Aki egyik legmegbízhatóbbnak bizonyult, 1907-től fennálló utazási szakértő védelme alatt kényelmes és legbiztonságosabbnak nevezhető módon óhajt hazalátogatni, annak tanácsos már most feliratkozni. Ezévi csoportunk New Yorkból Budapestre julius 14-én indul. Visszaérkezünk augusztus 4-én. TÉRTIJEGY ÁRA $468.40 Akik hosszabb időre mennek, valamivel többet fizetnek, de velünk jöhetnek, sőt olyanok is, akik Csehszlovákiában, vagy Romániában, vagy Páris, Róma, stb. városokban is széjjel akarnak nézni. CSÍPŐ LAJOS ÉS FIA, CSÍPŐ ARNOLD UTAZÁSI SZAKÉRTŐKHÖZ FORDULJON 303 Maple Street, Perth Amboy, N. J. — VA 6-3661 • Paksy Jánost, Göndöcz Kálmán lelkész sógorát a hollandiai oosterburgi gyülekezet meghívta lelkipásztorának. Első szolgálati helyét e szigorú református holland gyülekezetben márciusban foglalta el. 1945-ben 15 éves korában hagyta el családjával Magyarországot. Ausztriában elvégezte az iparművészeti főiskolát; onnan pedig átment a németországi magyar gimnáziumba, ahol érettségi vizsgát tett. Érettségi után ösztöndíjjal a hollandiai, kampeni szigorú református theológiára került. Ott szerezte meg lelkészi képesítését. A NEW YORKI EGYHÁZMEGYE ÉVI KÖZGYŰLÉSÉT VASÁRNAP, MÁJUS 16-ÁN KÉT ÓRAKOR TARTJA A NEW YORKI, 82-UTCAI TEMPLOMBAN Csordás Gábor esperes és Kiss István egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. Nagy Lajos püspök is résztvesé a közgyűlésen. Érdeklődőket és vendégeket szívesen látnak mind a közgyűlésre, mind az este fél 7 órakor kezdődő vacsorára.
