Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-03-01 / 3. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÍRÁS ÉS ÉLET PÉTER ÉS A TŰZ “Péter pedig távolról követé Őt, be egészen a főpap udvaráig; és ott üle a szolgákkal és melegszik vala a tűznél.” Mk. 14:54. — “Mikor azért a partra száliának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.” Ján. 21:9. — “És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.” Ap. Csel. 2:3. Aki elolvasta a fenti három Igét, méltán kérdezheti: hát ezek ugyan hogyan tartoznak össze? Közöttük logikai összefüggés nincs, de nincs hittani se, történeti se. Az őket összekötő kapocs nem is valami elméleti, hanem egy ember, akit úgy hívtak, hogy Péter. Egyike volt Jézus tizenkét tanítványának és élete három nagy élménye kapcsolódik a tűzhöz. E három élményt időben nemsok választja el egymástól, nem egészen két hónap az elsőt a harmadiktól. Ha valaha is Péter ezek után újra tüzet látott, bizonyos vagyok benne, hogy élményei úgy lobbantak fel benne, mint a lángok. Péter akkor került először a tűz közelébe, mikor Jézust elfogatása után a főpaphoz vitték. A tanítványok megrémültek és elfutottak. Pétert is elhagyta a bátorsága, de mégis erőt vett magán és ha jó hátul is maradva, de távolrról azért mégis követte Jézust. így került be a főpap udvarába. Hűvös volt az éjtszaka, az emberek fáztak. De Péter még jobban didergett, hiszen a félelem, az izgalom, a kétség és aggodalom a többieknél is libabőrösebbé tette. Mikor tüzet gyújtottak, ő is odahuzódott melegedni. Ez tehát az első kép: Péter a tűz mellett. Nem tudom, hány ezer esztendővel ezelőtt fedezte fel az ember a tüzet, és ki volt az, aki felfedezte, volt-e neve egyáltalán. De hogy ennél nagyobb jeelntöségü felefedezés azóta se volt, az biztos. A tűz, minden romboló ereje mellett is, az élet, a fejlődés, a haladás egyik legfontosabb feltétele. A kietlenben, a hidegben, az éjtszakában semminek sincs nagyobb vonzóereje, mint a tűznek. Ha a földön csak egy 24 órára minden tüzet kioltanának, elképzelhetetlen, katasztrofális következményei lennének. Ha egyáltalán lehet egy lélektelen dolognak lélektana, akkor a tüze az, hogy ellenállhatatlan vonzóereje van. Micsoda csődület támad, ha kigyullad egy ház! Nem mindenki megy segíteni, de mindenki akarja látni a tüzet! Hát aki hozzá még fázik is! És igy van lelkileg is. A templomok kongó üressége vagy zsúfoltsága igazában nem a korok változó szellemétől függ, hanem attól, hogy van tűz, vagy nincs? Sokszor mondják, de akárki mondja is és akárhányszor mondják is, nagy tévedés azt állítani, hogy az embereket nem érdekli már a vallás. Hogy a hidrogénbomba és holdrakéta korában az egyháznak már nincs vonzóereje. Az lehet, hogy az egyháznak nincs, de a tűznek van. Amelyik egyházban a Szentlélek tüze lobog, oda tömegek mennek. Azonban sokan csak melegedni. És ez nem elég. Nem volt elég Péternek se. Mikor faggatják Jézus felől, háromszor is megtagadja az Urat. Jézus feltámadása után csak “megjelenikegyeseknek, de már nincs együtt a tanítványaival úgy, mint azelőtt. Megjelenik először Mária Magdalénának, aztán a tizenegy tanítványnak, majd nyolcadnapra Tamásnak. Később újra néhány tanítványnak. Péter hetedmagával halászni indult egyszer. Nem tudta, mi mást is csinálhatna? Az eredménytelen éjtszaka után, elfáradva, megéhezve, egyszer csak megpillantották Jézust a parton. Előtte parázson hal és kenyér. A tanítványok odaültek hozzá a tűz köré. Ez a tűz kialudt már, lángjai ellobbantak, parazsa azonban ott izzott elevenen. Melege volt Péternek a főpap udvarán égő tűz mellett? Itt méginkább melege volt! És ez a második kép: Péter tűz alatt. A szikrázó parázs mellett Jézus maga fogta tűz alá. Nem szidással, hanem a szeretet türelméveUSimon, Jénának fia, szeretsz-e engem? Az ember azt hinné, hogy nincs könnyebb, mint egy ilyen kérdésre igennel felelni. Igen, ha a felelet tényleg “igen” és bizonyságai úgy sorakoznak egymás mellett, mint az országúton a jegenyék. De ha ezek a bizonyságok csak úgy állnak, mint a temető szomorúfűzfái, akkor nincs nehezebb, mint egy ilyen kérdésre feleletet adni. Péternek azt kellett bizonyítania, aminek az ellenkezőjét már bebizonyította. A kívánt válasz nehezen jön ki belőle. Először csak annyit mond: Igen, Uram, Te tudod hogy “kedvellek” Téged (a görög szöveg szerint). Azonban később kijött belőle a “szeretlek” szó is. Ezzel egy fájdalmas ügy intéződött el Jézus és Péter között, azonban még nem minden. A tűz alatt Péter még nem lett az, akinek Jézus szánta, amiért elhívta és amiért éppen itt három kérdésével tűz alá is fogta. Boldog az a lélek, aki őszintén, teljes szivéből el tudja mondani: Uram Jézus, én szeretlek Téged! Mennyi prédikáció, mennyi imádság, mennyi megpróbáltatás, könny és csőd kell ahhoz, hogy egy bűnös, konok szívből feltörjön ez a boldog vallomás! És milyen sok ajak némul el örökre anélkül, hogy Jézus felé a “szeretlek” szót csak egyszer is kimondta volna. Köztük lesz-e a te ajkad is? De ha szereted is Jézust, ez még nem minden, Péter ezután a hajnali tóparti beszélgetés után éppen olyan értelmetlenül ment haza, mint ahogy onnan halászni indult. Amit mondott neki Jézus, azt nem értette és nem értették a többiek se. Akik el akarták kezdeni a keresztyén egyház történetének írását, azoknak Krisztus feltámadása után még ötven napig várniok kellett. A tanítványok nem kezdtek semmibe se. Ha tudták is volna, mihez kell fogniuk, nem lett volna hozzá se erejük, se bátorságuk. Az, hogy közben az áruló Judás helyett Mátyást apostolnak választották, nem jelentős esemény, az egésznek nem sok értelme volt. Mi is sokszor kitalálunk hol ezt, hol azt az egyházi élet felélénkitésére és egyik-másik lelkész, föőgondnok, presbiter, nőegylet, vagy ifjúsági kör olyan “busy”, hogy borzasztó. Kérdés, van-e mindig értelme annak, amit csinálunk? Péter életének akkor lett igazán értelme, mikor a tüzek mellett való üldögélés, melegedés helyett végre ö maga is tüzet fogott. Pünkösd napján a kettős tüzes nyelvek őt is lángra lobbantják. Kimegy az utcára és prédikálni kezd, Mindaz, amit mondott, jó volt. De nem mindig az a fontos, hogy mit mond az ember, hanem hogy hogyan mondja. Az igazságot nemcsak elfogadni, hanem figyelmen kívül hagyni is lehet. Péter olyan erővel beszélt, hogy prédikációjára háromezer lélek megtért. íme, a harmadik kép: Péter tűzben. Lelki értelemben, aki a tűzhöz megy, ne csak melegedni menjen, hanem meggyulladni! Lángra lobbanni! Tüzet fogni! Azt mondja Jézuss “Úgy fényljék a ti világosságotok...” (Mt. 5:16) Tűz nélkül nincs fény. Nincs világossága annak, aki maga nem ég. Jézus úgy lett a. világ világosságává, hogy életét adta érte. Elégett szeretetében. Mi vagy ezen a világon? Égő szív, vagy csak imbolygó árnyék? Vajha a mi történetünk is a tűzzel úgy végződnék, mint Péteré! Amen! Fapp Ákos
