Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Karácsonyi öröm 1965. karácsony Az embernek ezer sebe van. Sok-sok bánata, súlyos keresztje. Sötét hatalmak rémitik. Millió vágy égeti a lelkét. Ki tudná felsorolni, hogy mi a baja az embernek és hány fajta az ember ezen a világon? Az örökkévaló Isten, aki teremtette az emberi szivet, aki végtelen atyai szeretettel hajlik a bűnös ember felé és aki minden szív titkát ismeri, az advent csendjében számba vette az embert és annak tengernyi baját. A teremtő Isten és a szerető mennyei édes Atya azt mondotta az angyaloknak, hogy két fajta ember van ezen a világon: az egyik, aki fél, a másik, aki boldogtalan. Miért fél az ember? Miért boldogtalan? Fél egy rettentő, sötét hatalomtól, a haláltól. Félti magát, félti kedveseit. Sohasem félnénk, ha nem kellene félteni az életet. Félünk az elveszéstől, a megsemmisüléstől. Miért boldogtalan az ember? Valami elveszett, ami drága volt. Lehet, hogy egy kedves lélek, lehet hogy a boldogság, egészség tűnt el. Lehet, hogy valaki szivében valami meghalt, valami eltűnt, az ifjúság, az élet vagy valaki és valami nagyon hiányzik, árvák vagyunk. Valami reményünk, vagy valaki megcsalt. Elveszett a régi otthon, a tisztaság és nincs ut haza felé. Valakit megbántottunk, és többé nincs remény a megbékülésre. Valóban félő, remegő és siró, boldogtalan valaki az ember. Elveszett boldogságukat sirató, haláltól és kárhozattól remegő népnek, mondjátok meg angyalok, hogy én ajándékozó felséges kedvemben vagyok. Mondjátok meg, hogy ne féljenek, ne bánkódjanak, hanem örüljenek, mert szeretetem, jóságom testbe öltözött, leszállott a földre. Ott szendereg a bethlehemi jászolbölcsöben. Ne féljetek a haláltól, mert akit én küldtem néktek az az Élet Fejedelme, a Megtartó. Boldogtalanságuk váljék örömre, mert a Karácsonyi Gyermekben megbékültem a világgal. Ő visszaszerzi, ami elveszett és megmutatja az atyai hajlékba vezető utat. Eltört sziveket összeforraszt, elromlott életeket ujrakezdet. Minden öröm forrásává Őt tettem, hogy ti boldogtalan emberek boldogok legyetek. Félő és boldogtalan vagy nagyon boldog emberek: kívánva kívánom, hogy karácsony estén Hozzátok is eljusson az ég üzenete, angyalok adják tudtotokra: nincs ok a félelemre, sem a bánatra. Nekünk is igy szól az üzenet: “Ne féljetek, mert ime, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen. Mert született néktek ma a Megtartó, ki a Krisztus, a Dávid városában” (Lukács 2:10-11). Kegyelemben gazdag karácsonyt és boldog uj évet kívánok Anyaszentegyházunk népének, Dr. Kiss Sándor egyházkerületi főgondnokkal együtt, atyafiságos szeretettel: Nagy Lajos, püspök A címlapon lévő képet a művész, Éva de Nagy, engedélyével közöljük. Éva de Nagy (Mrs. Paul Stuart, Elizabeth, New Jersey), Nagy Ernő ismert magyar arcképfestő leánya, különösen bibliai tárgyú festményeivel alkotott kiválót. Müvei számos egyházi és más képkiállitáson szerepeltek és sok dijat nyertek. f'. . . hogy elnyerjük a fiúsa got” E. Stanley Jones, a missziónak értékes és áldott munkájú egyénisége, Írásai közt megemlít egy kisgyermeket, aki ott áll távollevő édesapjának fényképe előtt és gyermeki egyszerűséggel e szavakkal fordult a közelében tartózkodó édesanyjához: “Édesanyám, szeretném ha édesapám kilépne ebből a fényképből!” Megértjük mi őt; tudjuk mi volt a kisgyermek szivében, hisz a hiány-érzet és a “valaki” után való vágy sokszor elevenen él bennünk is. Ez a fenti történet valójában felelet karácsony igazi tartalmára is: a mennyei Atya Jézus Krisztusban kilépett a képből, a próféciák világából, az írások lapjaiból és belelépett, beleszületett embervilágunkba. “Az Ige testté lett” (János 1:14) és ez a Jézus Krisztus “nem tartotta Istennel való egyenlőségét ragadománynak, hanem megüresitette magát, szolgai formát vett fel és emberekhez lett hasonlóvá” (Pál levele a Filippibeliekhez 2:6-7). Benne az isteni kijelentés nem személytelen többé, mint egykoron az égő csipkebokor volt az isteni kijelentés hordozója, hanem személyi és személyes voltában kristálytiszta kép, hasonlóan ahhoz, amikor vetítőgépünk lencséje helyes használatánál is, s csakis egyetlen ponton, elmondhatjuk, “a kép itt a legélesebb!” * Karácsony számunkra egy születésnap, a történeti Jézus Krisztus születésnapja (Máté 2:1), de ugyanakkor az élő Jézus Krisztus személyes megtapasztalásának és elfogadásának is alkalma, amely, amiként a zöld falevélre karcolt Írás a megsárgult levélen felcsillámlik (Reményik Sándor szavaival), meg kell hogy mutatkozzék életünkön és életünkön keresztül az “élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Pál levele a Galantákhoz 2:20) keresztyéni követelmény szellemében. Fakadjon fel szivünkből egy imádság ezért ezekben az ünnepi napokban, Phillips Brooks éneke szellemében, “Bethlehemi Gyermek . .. öltsél testet bennem!” * Azután amilyen fontos az, hogy a Néki adott első ajándékokon keresztül kirajzolódjék számunkra istensége (az arany, — ajándék a Királynak, Aki előtt meg kell hogy alázzuk magunkat; a tömjén, — ajándék a Főpapnak, az egyetlen Közbenjárónak, a pontifex-nek, Aki hid, a megbékélés hídja, Isten és ember között; a mirha — ajándék annak, Aki Megváltó s a balzsamozásnak ezen kelléke, mint a fény mellett az árnyék, a kereszthalált vetíti elénk), Ugyanúgy fontos az, hogy kirajzolódjék előttünk Jézus Krisztus embersége is. Benne, a názáreti Jézusban az igaz emberség jelenik meg előttünk egyszers-mindenkorra. Tanuljuk meg végre karácsony küszöbén, hogy az ő emberségének titka a teljes engedelmesség volt, amelyet a Zsidó levél szerint (5:8) ő úgy tanult meg. így a mi életünkön is, az engedelmesség hatványai szerint, ott ragyoghat a Krisztus-arc, nemcsak a múltért szóló bünbocsánat, de az uj életre megigazító isteni kegyelem formájában is. Váltson ki Jézus istensége hódolatot és tiszteletet belőlünk; emberségében pedig, az alázat utján megtanulandó engedelmességben, legyen jóra ösztönző erő. * Végül jusson eszünkbe karácsony küszöbén az is, hogy mi nem a karácsony. Az észtországi Tallinban, (ahol a
