Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-12-01 / 12. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Hol kell a Krisztusnak megszületnie? “Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?” Máté 2:3-4. Aki prédikációt hallgat, vagy bibliai elmélkedést olvas, néha arra gondol, hogy az egészet félóra, vagy három hasáb helyett két mondatban is el lehetne mondani. Igaz is. A bibliai igazságok egyszerűek. Fenti kérdésünkre is igen egyszerűen lehet válaszolni. Hol kell a Krisztusnak megszületnie? Történetileg a judeai Bethlehemben, gyakorlatilag pedig a szivünkben. Ami ezt prédikációvá, vagy elmélkedéssé teszi, az, hogy a témát valamivel be kell vezetni, a hallgatóság, vagy az olvasóközönség figyelmét fel kell hívni, érdeklődését meg kell nyerni. Aztán tárgyalni kell a témát, megrajzolni a történelmi hátteret, bemutatni és jellemezni a szereplőket, megkeresni és kihangsúlyozni a fő mondanivalót, végül levonni a következtetéseket és egy jó gondolattal, hogy az lehetőleg az emlékezetben maradjon, bezárni az elmélkedést. De mi a fő mondanivaló? Sokszor csak egy gondolat. Nem mindig. Ha pedig nem mindig, akkor az, legalább is részben, az előadótól függ. Én is élni kívánok most ezzel a jogommal. A HOL szó helyett ezért most a KELL szóra összpontosítom figyelmemet és mondanivalómat a következő három gondolat köré csoportosítom: KELL Krisztusnak születnie, Krisztusnak születnie KELL, Krisztusnak meg KELL születnie. 1. Kell Krisztusnak születnie. Nem azért, mert ezt igy írták meg a próféták, hanem azért Írták ezt igy meg a próféták, mert tudták, hogy Krisztus születni fog. Nemcsak nekünk, embereknek, hanem Istennek is voltak és vannak tervei. Mielőtt világot teremtett volna, már látta ember-teremtményét a földön, szerette és elhatározta, hogy neki örök életet, üdvösséget ad. Ez az Isten üdv-terve. Váltság-terve ekkor még nem volt. Az embert nem esendőnek, hanem szabadnak teremtette. A szabad embert azonban esendővé tette az Éden-kerti bűn. Isten haragudott, de mivel emberteremtményét továbbra is szerette, üdvtervét váltságtervvel kellett kiegészítenie. Ha ezt nem teszi, az ember csak a pokolba kerülhet, sehova máshova. E váltságterv szerint az időknek teljességében Megváltó születik a világra, Aki bár maga ártatlan, tiszta és szeplőtelen, szenvedni fog és megölik. Önként vállalja a szenvedést és halált, érettünk és helyettünk, emberekért. Mert mi vagyunk bűnösök, igazság szerint a szenvedést és halált mi érdemeljük meg. De Isten utánunk nyúlt és Krisztust keresztfára adva olyan mélyre hajolt értünk, hogy szinte a pokol kapujában kapott el, mielőtt örök kárhozatra zuhantunk volna. Sokan teszik fel ezt a kérdést: hát ha Isten igazán szerette az embert, nem oldhatta volna meg egyszerűbben is a problémát? A bűnt nemcsak büntetni lehet, hanem megbocsátani is. Isten büntette a bűnt, a különbség csak az, hogy nem mi szenvedtük el a büntetést, hanem az Ő Szent Fia. Ezért is hívjuk Krisztus kereszthalálát úgy, hogy helyettes elégtétel. De Isten megtehette volna azt is, hogy kegyesen elfelejti a bűnt, nem emlékezik meg róla. Azt mondhatta volna az első emberpárnak: Adám és Éva, elrontottátok a dolgot, nagyon megszomoritottátok a lelkemet, de nem bánom, próbáljátok meg mégegyszer! Sajnos, megint elrontották volna a dolgot. Ha egyszer bemegy a féreg az almába, abból többé ép, egészséges alma nem lesz. Ami azonban ennél fontosabb, a szent és igazságos Isten nem felejtheti el szentségét és igazságát egy pillanatra sem. A problémában legalább négy motívum szerepel: Isten szentsége, Isten igazsága, az ember bűne, és Istennek az ember iránti szeretete. Ennek csak egy megoldása látszott lehetségesnek: kellett Krisztusnak születnie. Ha fontos esemény volt a világ teremtése, Krisztus születése még ennél is fontosabb volt. Uj teremtés kezdete. 2. Krisztusnak születnie kell, mert ha másként lép be a világba, szolgálatából örökre hiányozni fog annak egyik fontos vonása: az emberi. Majdnem azt mondhatnám, hogy a Biblia szinte jobban hangsúlyozza emberségét, mint istenségét. Jézus asszonytól született. Volt csecsemő, volt serdülő, volt felnőtt. Tudta, mi az éhség és szomjúság, gyengeség és kimerültség, gazdagság és szegénység. Ismerte és a maga bőrén is érezte korának politikai és társadalmi problémáit. Mivel született, közénk való volt, az emberek mertek hozzá közeledni, mert Ő is közeledett az emberekhez. Hogy is jöhetett volna a Megváltó másképp a világra? Mint a hetedik égből leidézett szellem? Mint érthetetlen módon anyaggá sűrűsödött szent gondolat? Mint külön teremtése Istennek a földnek, vagy a csillagoknak porából? Hiábavaló gondolatok ezek. Vita csak azon van, hogy vájjon Jézus Krisztus szűztől született, vagy nem. Az Apostoli Hitvallás igy tanítja, a református egyház is igy hiszi. Sokan tagadják. Az ilyenek szerint ennek alapja a Bibliában sehol sincs. Én magam hiszem Krisztus szűztől való születését, de ha nem igy volna, ez a dolgok rendjén és értékén mit sem váltottatna. Krisztus tisztasága és ártatlansága nem Szűz Máriától, áldott édesanyjától, hanem önmagától van. Szűztől született Jézus, vagy nem? Engem jobban érdekel az, hogy született Jézus, vagy nem? 3. Krisztusnak meg kell születnie. A próféták hosszú sora várta Őt. De ha mindezeket a Biblia lapjaira jegyzett váradalmakat, meg a fel nem jegyzetteket is egy nagy, hatalmas váradalommá egyesitjük, nem elég. A várakozás nemcsak szép, hanem sokszor egyenesen hősies dolog. De mit ér, ha amit várunk, soha be nem teljesedik, akit várunk, soha meg nem érkezik? Az ádventet Isten adta, de nem örök ádventnek szánta. Az egyháznak nem elég csak készülődnie, nem elég a hagyományaihoz ragaszkodnia, nem elég még önmagát reformálnia sem. Krisztusnak kell benne megszületnie és az egyházon belül minden hívőnek a szivében. Kell! Itt nincs alku! Krisztus nélkül nemhogy élet, de annak még csak a kezdete sincs. Ő az uj kezdet, Ő az alfa, mint ahogy Ő az omega is, a vég, a teljesség, a tökéletesség. Krisztus azonban nem úgy lesz a miénk, ahogy a világ próbálja adni. Mert a világ is próbálja adni. Az utcák karácsonyi díszbe való öltöztetése, az üzletek rikító reklámai, a csengőt rázó Santa Claus az utcán, a szennyes árként nyakunkba zuduló Christmas commercial, a fenyőfák és a leghitványabb ízlésre valló ezüstözött és aranyozott mükarácsonyfák milliói csak úgy tömik, gyömöszölik belénk karácsonyt. Mindezzel azonban Krisztus nem adatik. Krisztus a csendes alázatban kitáruló szívbe lép be. Ilyen igazi karácsonyt adjon Isten mindnyájunknak. Ámen. Papp Ákos ÍRÁS É S 'ÉLET...
