Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)
1964-11-01 / 9. szám
10 MAGYAR EGYHÁZ getlen Református Egyházmegyét megalakította, nagy dolgot müveit. Nagy dolgot, melynek kellő méltánylására szürkék a szavak s az én toliam avatatlan. Azt csak a hivő szív tudja átérezni. Az a szív, amely tudja, hogy mit jelent ez a vallás, és mi ennek hamisítatlan fenntartása és továbbfolytatása. Az a szív, amely nem tud lemondani apái hitéről itt, Amerika földjén sem, hanem tovább akar nevekedni az ősi hitben. Az a hit nevelt rá, hogy egyházát a maga erejéből és áldozatkészségéből tartsa fel, mint ahogy ősei azt a magok erejéből és áldozatkészségéből alapitoták meg, nevelték naggyá. Ez a hit arra nevelt bennünket, hogy ne járjunk a más mankójával, hanem járjunk a magunk egészséges lábán. Ez a hit nevel arra az önérzetre bennünket, hogy megmutassuk: vannak még Amerikában református magyarok, ha kevesen is, akik nem várják az idegen segítséget; nem várják, hogy az amerikai, holland, vagy német testvérek tartsanak fenn egyházat az amerikai magyar reformátusok számára. Ez a hit kötelez bennünket arra, hogy megmutassuk; igenis vannak Amerikában református magyarok, akiket az ő Anyaszentegyházuk, a Magyarországi Református Egyház olyan erős hittel vértezett fel, hogy azt semmi körülmények között feladni nem tudják.” SZALAY FERENC Egyházkerületi főgondnok 1941-1957 A legemlékezetesebb esemény főgondnokságom utolsó éveiben az volt, amikor a jó Istennek akaratából és jóvoltából előadó voltam a keleti egyházmegyei presbiteri konferencián — amikor a trentoni reformátusok templomában szemtől szembe álltam presbiter társaimmal és szólhattam hozzájuk. Köszönöm a jó Istennek, hogy képessé tett arra. A másik nagyon emlékezetes esemény az életemben, amikor nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a perth amboyi testvérek szép nagy templomában tartott egyházkerületi gyűlésről megboldogult Dr. Vincze Károly főesperesünkkel együtt szólhattam a tengeren túli magyar népünkhöz a Szabad Európa rádióján keresztül. Emlékezetes főgondnoki éveimre esett említett szeretett főesperesünk váratlan halála és Dr. Béky Zoltán hivatalbalépése. DARNAY JÁNOS Egyházkerületi főgondnok 1957 óta Mint az Amerikai Magyar Református Egyház negyedik egyházkerületi főgondnoka, Istennek adok hálát, hogy megengedte érnünk anyaszentegyházunk 40 éves évfordulóját. Mélységes tisztelettel emlékezünk a mi elköltözött nagy vezetőinkre, akiknek emléke örökké él a szivünkben. Sebestyén Endre, Dr. Vincze Károly, Nánássy Lajos lelkészi vezetőink, a Koos Lajosok, Tóth Mihályok, Balogh Gáborok, Morvay Balázsok, Kovács Lajosok, Mészáros Mihályok, Gacsályi Bálintok, Farkas Józsefek, az Ősiéger Ferencek, Faragó Györgyök, Palczer Istvánok, Pirigyi Ferencek emléke örökké áldott lesz nekünk. Megköszönjük Istennek, hogy a nagy elődök után nagyszerű utódokat adott. A szivünk mindig hálás lesz élő nagy embereiknek: Dr. Béky Zoltán püspök urnák, Borshy Kerekes György tb. főesperesünknek, Daróczy Sándor volt főesperesünknek, Urbán József, Marton Sándor volt esperes uraknak, Dr. Bütykös Béla, Ladányi Zsigmond lelkipásztoroknak. Ugyancsak hálásak vagyunk Istennek élő világi vezetőinkért, Bodnár Istvánért, Szalay Ferencért, Péntek Miklósért, Kiss Károlyért, Boné Károlyért, Varga Istvánért, Ducsay Lászlóért, Bartha Zsigmondért és sok-sok fel nem sorolt világi testvérünkért. Nagyon hálásak vagyunk jelenlegi espereseinknek, egyházmegyei gondnokaink és minden rendű vezetőinknek, akik hűek voltak. Az én időm is lassan lejár. Mielőtt félreállok, szeretettel kérem a második és a harmadik nemzedéket, hogy legyenek olyan hűek, mint az elődök voltak. Tartsák meg drága Magyar Református Egyházunkat virágzónak, függetlennek. Legyen a mi egyházunk ékessége a református hitnek. Végtelenül boldog vagyok, hogy egyházunk régi álma, az amerikai református püspökség is ebben az időben valósult meg, amikor Istentől én is egyik elhívott alázatos vezető ember voltam közösségünkben. Nagyon örülök annak, hogy a Missziói Alap megteremtésével uj egyházak szervezését kezdhettük el. Igaz örömömre szolgált mindig, hogy Dr. Béky Zoltán püspök a világ protestán fórumain ismertté tette nevünket. Legnagyobb örömöm egyike az volt, hogy néhai Faragó György, Kiss Károly és Boné Károly barátaimmal és két kiváló esperesünkkel: Tóth Tiborral és Nagy Lajos lelkész urakkal együtt munkálkodhattam abban, hogy a legnagyobb amerikai magyar református egyház, a detroiti egyház közösségünk tagja lett és vezetői immár a mi kipróbált vezetőink. Istennek köszönöm, hogy 40 éven át a mckeesporti testvéreinkkel hűségesen munkálkodhattunk Független Egyházunk fenntartásán. Mi és a mi gyermekeink szivünk utolsó dobbanásáig függetlennek, önállónak, önfenntartónak és nagynak szeretnénk látni egyházunkat. Kérjük a második nemzedéket, hogy neveljék olyan jó magyar reformátusoknak gyermekeiket, mint mi neveltük őket. Isten áldása legyen, minden hü magyar református szivén.
