Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)
1964-11-01 / 9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 NAGY LAJOS: NEGYVEN EV AZ ARANY PAIZS VÉDELMÉBEN Az efézusi levélben, az apostoli levelek királynőjében, a martiromságba induló egyháznak és keresztyén embernek Pál apostol ezt a tanácsot adja: “Mindezekhez vegyétek fel a hit paizsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok.” (Ef. 6:16) A hit felelet Isten hivó szavára. A hit édes bizalom Istenben. A hit ismeret és tudás. Krisztustól tudom, hogy van egy szerető mennyei édes Atyám, aki úgy megőriz, hogy akarata nélkül egy hajszál sem eshet le fejemről. A hit döntés Krisztus mellett, engedelmesség Istennek. Az az ember, aki az élet tüzes nyilzáporában azt a hit-paizsot tartja maga elé, hogy neki gondviselő Édesatyja, megváltó Ura van, aki életét áldozta érette, az az ember nem fél semmiféle veszedelemtől. Az ókori világ katonáinak paizsa mindig úgy formálódott, hogy minél hathatósabban védje a katonát. A magyar református ember életét a magyar református hit paizsa védi a legjobban. Ennek a hitnek paizsát véres századok ötvözték, nagy próbák kovácsolták, imák, könnyek és martir halálok szépítették. Ez a paizs abból a hitből áll, amely Istent szuverén, feltétlen Urnák vallja, aki üdvösségünket elkészítette és életünket kimérte. Ez a paizs abból a hitből áll, amely a Szentlélek bizonyságtételétől áthatott Igét élete zsinórmértékéül elfogadta, hálásan teszi fel arra egész életét, hogy Isten dicsőségét szolgálja. Akinek ez a hitnek paizsa van kezében, annak senki és semmi sem árthat. Őseink és az imádkozó magyar református ember ezzel a paizzsal jár és éli életét. A pásztor-király, Dávid, az első nemzedék, egy hatalmas királyságot hagyott fiára, Salamonra. Salamon felépiti a templomot és Jeruzsálemet az akkori világ fővárosává teszi. Milyen ragyogó, királyságot épit fel a pásztor király örökségén! Salamon 500 arany paizsot csináltat, hogy ezek az arany paizsok is hirdessék gazdagságát, dicsőségét, amikor a templomba megy. Hová lesz ez a fény, gazdagság és pompa a harmadik nemzedék kezén? Pia Roboám elhagyta az Istent és az Isten is elhagyta őt. Sisák, Egyiptom királya feljön és elviszi az összes kincseket, de elviszi az ötszáz arany paizsot is, amiket a templomba szoktak vinni a testőrök (I. Kir. 14:28). Salamon csak 5 éve halott s minden kincse, gazdagsága eltűnt. Roboám harcok nélkül adta fel az arany pajzsokat és helyettük csináltatott réz paizsokat s ezeket viszik az örökséget vesztett király előtt a templomba. Mindenki tudja, hogy hamis utánzat az egész. Sápadt a fénye, nem igazi. Arany paizs helyett réz paizsot hordani hűtlenség, gyávaság és ámítás. Ez a világ mindig rezet ajánl fel az aranyért. Az ember sokszor feladja az arany paizsot pillanatnyi sikerért, múló földi javakért az örök értékeket. Odaadja az ember atyái örökségét, az arany paizsot hitvány utánzatokért, csak azért, mert nem tudja, hogy milyen érték volt a kezén. Nem tudja, hogy mi az élet értelme és mi a küldetése. A mi amerikai magyar református életünkben az a legfontosabb kérdés, hogy a második nemzedék átadja-e a harmadik nemzedéknek hite arany paizsát és vájjon a harmadik nemzedék kezén nem sikkad-é el ez a drága érték? A mi drága magyar Dávidjaink egy ködbevesző, drága világból egy kincset mentettek ki: hitük arany paizsát. Igazán szép örökséget hagytak a második nemzedék Salamonjaira, akik a szegényessé váló városrészekből kiviszik templomaikat a legszebb helyekre és gyönyörűséges templomokat épitenek fel. De mi lesz az arany paizsokkal a harmadik nemzedék kezén? Roboámokká lesznek-e fiaink? Mentsen Isten! írásukat idézhetném azoknak, akik akarva, vagy akaratlanul elszólták magukat, hogy bizony az arany paizs rézzé lett a kezükben. Hamis a fénye és csak arra való, hogy éjféli órákban a háborgó lelkiismeret elől eltakarja azt a tényt, hogy aranyat adtak rézért. 1964. december 9-én 40 éve, hogy 5 lelkipásztor és 7 világi ember 6 egyház nevében megfogadták, hogy az arany paizsot, a szent magyar református hitet soha fel nem adják, rézre soha ki nem cserélik és az életük árán is megvédik. Az amerikai magyar reformátusság életében a Református Egyesület megalakítása mellett ez a legnagyobb csoda, amikor a régi magyar határokon kívül, itt Amerika földjén megalakult egy önálló, független, önmagát fenntartó és önmagát kormányzó magyar református egyház. Az arany paizs védelmében azóta 40 esztendő telt el. A magyar református hit zászlaját magasra emelő lelkipásztorhoz 37 lelkipásztor állott oda, akik közül már többen hazamentek. A kezdeti 6 egyházból 29 egyház lett. A magyarországi és az itteni sajtó által kezdetben agyonhallgatott független mozgalomból a világ protestánsai által is számon tartott egyház lett. Az Egyesült Államokban nyilvántartott felekezetek között egyetlen számon tartott magyar református egyház. A 40 év történelme hasonlított a pusztai vándorlás történetéhez. Sokszor jártunk Mára keserű vizei mellett. ajkunk eltikkadt a szomjúságtól, sokszor lázadoztunk és kétségeskedtünk. Marcangoltak, marcangoltunk. Sebeinket testvér-kéztől kaptuk legtöbbször s bizony a bosszút mi sem hagytuk Istenre. Ám ha szivünk elcsendesedett, mindig hallottuk, hogy Isten beszélt hozzánk “csendesen és kegyesen”. Ha az ég felé néztünk, láttuk éjszakánként az útmutató tüzoszlopot, nappalonként a reménység füstoszlopát felfelé szállani. A 40 év áldott ut volt, a legszebb ut volt és a legboldogabb. Kiválasztottnak, elhivottnak és gazdagon megajándékozottnak érezte magát az ember, bármilyen rövid szakaszzát is járta meg ennek az útnak. Az arany paizs védelmében tartattunk meg és mi tartottuk meg sokszor testvéreinket is csak azért, mert mi hűek voltunk. Ha nem lett volna Független Egyház, bizony mondom, hogy nem lett volna soha Magyar Egyházkerület. Milyen kár, hogy elszégyelték mellőle már a “magyar” szót. Érdekes volna a 40 évnek a történetét leírni, ha röviden is. Lapunk terjedelme nem engedi meg. Majd írunk egyszer erről is. Jó volna dicsekedni azokkal, akik több talentumu vezetőink voltak. Érdekes volna elmondani, hogy mi jellemezte a “Sebestyén-korszakot”, egyházunk első időszakát? Hálás dolog volna reámutatni arra, hogy milyen feladatokat kívánt Isten egyházunktól a “Daróczy-korszak” alatt? A Vincze kemény
