Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)
1964-11-01 / 9. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ volt: ezt az utat, az egyetlen utat választotta. Ma már senki sem gondol arra, hogy a Független Egyház hamarosan bekövetkező elmúlásáról prófétáljon, mint 40 esztendeje. S a történelemben csodálatos kegyelmét rajtunk megbizonyitó hűséges Istenünk, Aki az Ó és Uj Szövetség Istene, a Bocskayak és Rákóczyak Istene, megáldotta ezt a kicsiny vállalkozást és négyén esztendő alatt többszörösen meggazdagitotta. Ma már a keleti parttól a nyugati partig állanak egyházaink. Ma már ott vagyunk az amerikai keresztyénség elismert és megbecsült tagegyházai között. Ma már nem kell, hogy nyilvánvaló igazságokat vitával védelmezzünk. De igenis azt kéri számon tőlünk a mi Istenünk, hogy elvégeztük és elvégezzük-é ezt a szolgálatot úgy, hogy az az Ő akarata szerint való legyen? Megtettünk-é mindent azért, hogy tartalommal és belső lelki reformációval egyre jobban megerősítsük egész közösségünk bizonyságtételét? Hűségesek voltunk-é és azok vagyunk-é ma, mint a mi Megtartó Istenünk állhatatosan hűséges és kegyelmes volt mihozzánk? Negyven esztendő még csak az “ember élet utjának fele”. Számos gyülekezetünk majdnem kétszer annyi idős, mint közösségünk. Ez figyelmeztet arra, hogy nékünk még sok elvégzendő szolgálatunk van, mert még sokan vannak, akikkel együtt kellene szolgálnunk és építenünk azonos lelki örökségeken felépülő egyházi életünket. Több gyülekezetünk van, amelyek egészen fiatal alapitásuak: józsefei és benjáminjai megújulás előtt álló amerikai magyar református életünknek. Ezek a missziói szolgálat felelősségéből megszületett gyülekezetek. De megtettünk-é már mindent ezen a téren? Azután a holnap felé fordulva jó, ha emlékezünk a bibliai negyven év és negyven nap többször előforduló jelentésére: negyven év után az ígéret földjének a határához érkeztek el a pusztaságban utat keresők, s akkor jött a valóban alkotó időszak: a törvényhozás, a kultusz egysége, egyre jobban elmélyedő hit és prófétai lelkűiét. De mindég kisértések között, a keskeny ut, az elszíntelenedés, közömbössé válás és a faji önzés, a gettó egoizmusa között. S a negyven nap: a magunkba szállás, a böjt, az Isten akaratának imádságos keresése. A múlt és történelem nagyszerű alkotásait csak az becsüli meg és Isten tanítását a történelemben csak az érti meg, aki a ma döntésében ugyanannak a Léleknek a szavára hallgat, aki uj szolgálatok és feladatok elvégzésére küldi el az Amerikai Magyar Református Egyházat, mint az Ő szövetséges népét itt ebben az országban, de azért is, hogy szóljon azokért és azoknak javára, akiknek most hallgatniok és szenvedniük kell. így írtak az előző évfordulók ALKALMÁVAL . . . 1929-ben Vincze Károly, egyházkerületi lelkészi főjegyző (később főesperes): “A független mozgalomnak három alapigazsága van. Az első a hithüség. A második a lelkiismereti és vallásszabadság. A harmadik a fajunkba és népünkbe vetett hit.” 1934-ben Sebestyén Endre főesperes: “Teljes lelki meggyőződéssel hiszem, hogy magyar református vallásom a legdrágább kincs, ami a mindenható Isten kegyelméből reám szállott... Magyar református vallás alatt az egész magyar református vallást értem úgy, ahogy az belső formáló erők által folytonosan fejlesztve mai rendjére, gyönyörű növekedésében eljutott. Értem a hitvallásainkat... Értem az előttem csodálatosan szép egyházi alkotmányt... Értem a magyar református vallás szolgálatának odaszentelt és hiven megőrzött templomot... Értem zsoltáraimat, dicséreteimet.. 1939-ben Daróczy Sándor főesperes (karácsonyi vezércikkében) : “Jóakarat. Ezután vágyódunk. Minket magyaroknak formált az Isten. Még keresztvíz sem érte fejünket, már azok voltunk. Nem tehetünk róla, ha szimpátiánk jó része azé az országé, amelynek földjéből és népéből kiszakadtunk: Magyarországé. Jóakarattal vagyunk iránta és jóakaratot kívánunk számára ...” 1944-ben Kovács István lelkipásztor (‘Miért vagyok független lelkész?’ cimü cikkében): “... egészen röviden kifejezve azért vagyok független lelkész, mert meg vagyok győződve, hogy az amerikai magyar református egyházak egyetlen egy helyes életformája a független egyházi szervezet... Egy önálló magyar református egyháztest megvalósítása még mindig nem lehetetlenség. Semmi más nem kell hozzá, mint hitbeli magyar testvéreink őszinte, becsületes és nyílt felvilágosítása, lelkipásztoraink hősiessége, és alázatossága és a mezők liliomaira gondot viselő Istenbe vetett hit!” 1949-ben Sebestyén Endre volt főesperes: “...nincsen élő ember ezen a földön, aki meg tudna, győzni engem arról, hogy abban az esetben, ha az Ur 1924-ik esztendejében, december hónap 9-ik napján, a Független Amerikai Magyar Református Egyház meg nem alakult volna, akkor ez a körülmény egyúttal a magyar református vallásnak és a magyar református egyházi életnek Amerika földjéről való teljes és nyomtalan kivesszését is ne jelentette volna ... A Független Amerikai Magyar Református Egyház hivő gondolkozásában mindig egynek tekintette és ma is egynek tekinti Amerika egész magyar református népét... Hivatásunk nem más, mint őrizni ugyanannak a szent szolgálatnak oltártüzét, melyet őriztünk az elmúlt negyedszázadban ... Angyalok jöttét vártuk akkor is, amikor ... Független Amerikai Magyar Református Egyházunkat, magunkat mindenestől az isteni kegyelem megtartására bízva, megalakítottuk. És a magasságban lakozó kegyelmesen felénk fordította az ő orcáját, hogy dicsekedhessünk őbenne és nagy legyen a mi örvendezésünk is. Várjuk újra az angyaloknak jöttét és tudjuk, hogy el is jönnek ...” 1954-ben Szalay Ferenc egyházkerületi főgondnok: “... a Független Amerikai Magyar Református Egyház büszke arra, hogy beírta a magyar nevet az amerikai protestáns egyházak történetébe, amelybe a többi magyar református egyházak a magyar név alatt nem kerülhetnek bele, csupán számukkal nevelhetik annak az egyháztestnek létszámát, amelyikhez tartoznak.” 1959-ben Komjáthy Aladár lelkipásztor (angolnyelvü jubileumi megemlékezésében): “Egyházunk református hitvallásos egyház. Duquesne 1924-ben Istent a II. Helvét Hitvallás igazi szellemében dicsőítette. Nem tévelyedett el sekélyes közömbösség irányába., mert akkor ma nem lenne Amerikai Magyar Református Egyház. De ugyanakkor református egyház akart lenni és nem valamilyen nemzeti társaság. Mindkettő igazi veszedelmünk lehet. E sorok írója az Amerikai Magyar Református Egyház lelkipásztorainak késői nemzedékéhez tartozik. Egyben azonban igen régimódi: hiszi, hogy egyházaink léte attól függ, hogy újra megvalljuk-e azokat a hitvallásokat, melyeket a duquesnei gyűlés elfogadott. Ez a mi számunkra az igazi apostoli tradíció. Ez a küldetésünk és szolgálatunk mind Amerika, mind a mi népünk felé.”
