Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)
1964-11-01 / 9. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÍRÁS ÉS ÉLET . . . Mennyei seregek sokasága “És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat.” Luk. 2:13-14. A karácsonyi történetnek minden apró részletét hallottam már és magam is elprédikáltam, egy érdekes részzlet azonban következetesen elkerülte a figyelmemet. Erről fogok most Írni. Arról, hogy milyen rendkívüli és csodálatos módját választotta Isten a Megváltó születése hírül adásának. Nem volt elég az, hogy évszázadokon át a próféták beszéltek Róla és megjövendölték, hogy Messiás fog születni. Nem volt elég az a gondolat se, hogy Jézus születésének hire előbbutóbb elterjed és az emberek meg fogják tudni, hogy Megváltója született a világnak. Abban a pillanatban, ahogy felhangzik egy kis csecsemő sírása a bethlehemi jászolbölcsőben, mintha vakító fény futna át az éjtszakán, mennyei seregek sokasága terem a földön és mondja el a pásztoroknak a világtörténelem legnagyszerűbb hírét: született nektek ma a Megtartó, ki az Vr Krisztus a Dávid városában. 1.) Mit tudunk az angyalokról? Kik azok? Isten teremtményei ők is, mint mi, emberek, csakhogy ők magasabbrendüek. Lakásuk nem a föld, ahonnan majd egykor a mennybe jutnak, hanem a menny, ahonnan időnként Isten a földre küldi őket egy üzenettel. Olyan időkben, melyek Isten megítélése szerint döntő pillanatok, megjelennek, hogy vagy egy üzenetet közöljenek, vagy egy mentő, vagy büntető jellegű szolgálatot elvégezzenek. Tehát a teremtő Isten követei. A Biblia nem ad róluk pontos leírást, nem tudjuk, milyen a termetük, nem tudjuk, hogy mulandók, vagy örökkévalók, a nevét csak néhánynak tudjuk, a valószínűleg hét arkangyal közül négynek. Amikor a szent könyvek Írói az angyalokról Írtak a Szentlélek ihletésére és vezetése alatt, maguk se tudtak tökéletesen elszakadni azoktól az elképzelésektől, melyeket az Újszövetség, sőt már az Ószövetség népe is a magukénál sokkal régibb, különböző vallásoktól örökölt. így, ha az angyalokról beszélünk, kicsit óvatosaknak kell lennünk, mert itt a valóság vonaláról könnyen át lehet esni a fantázia birodalmába. Azonban a legnagyobb óvatosság mellett is a valóság az, hogy a menyország nem üres, hanem lakott ország. A Teremtő nem egyedül van, hanem angyalok sokasága veszi körül. A Biblia az angyaloknak legalább is három fajtájáról beszél. Az egyik ember formájú, ruhájuk hófehér, orcájuk ragyog. Emberhez hasonló angyalok látogatták meg Ábrahámot (I.Móz.l8:2), mentették meg Lótot (I. Móz. 19:16), egy ilyen angyal jelent meg Józsué előtt, az Ur serege fejedelmének nevezve magát (Józs. 5:14). Ilyen volt az az angyal, aki husvét hajnalán az üres sir előtt tudtul adta az asszonyoknak, hogy Jézus feltámadott (Mt. 28:2-3). Ez csak néhány példa az angyal-jelenések közül. Beszél azonban a Biblia kérubokról is, akiket úgy ir le, hogy négy szárnyuk és négy orcájuk van (Ez. 1:6). Ezékiel igy is nevezi őket: lelkes állatok. A kérub félelmetes jelenség. Ilyenek őrzik az élet fájának útját az első emberpárnak a Paradicsomból való kiűzetése után (I. Móz. 3:24). Ezek tartják, támogatják az Ur trónját a magasságban (Zsolt. 80:2). A harmadik fajta mennyei lény pedig a szeráf. Ennek hat szárnya van. A Biblia csak egy helyen említi, Ésaiás próféta elhivatásának történetében (És. 6:2). Ésaiás halálra rémült, mikor meglátta őket. A mennyei lényeket más néven is nevezi néha a Szentirás. Egyszer úgy, hogy fejedelemségek és hatalmasságok (Róm. 8:38), majd úgy, hogy hatalmak, illetve hatalmasságok és erők (I. Kor. 15:24; I. Pét. 3:22), vagy egyszerűen csak igy: szolgáló lelkek (Zsid.l:14). Ezek után nincs mit csodálkoznunk, ha a karácsonyi történetben azt olvassuk a pásztorokról, hogy azok “nagy félelemmel megfélemlének”. Ne úgy képzeljük az angyalokat, hogy azok piros arcú, hullámos szőke hajú, kislány formájú mosolygós édes kis lények. Az ilyenektől nem félne senki se. Aki azonban igazi angyalt lát, az bizony megijed! Az angyal a mennyország levegőjét hozza magával, a bűnös világhoz szokott, a bűnében élő és bűnét szerető ember számára elviselhetetlen szentséget és tisztaságot. 2.) Jézus születése olyan nagy öröm volt még a mennyországban is, hogy az ottaniak nem bírtak vele. Kapuja szélesre tárult és az angyalok serege özönlött ki rajta, hogy elmondja a jó hirt az első embernek, akit Bethlehem közleében talál. Mi azt hisszük, hogy Isten fájó atyai szívvel és az angyalok sírva bocsátották útjára a Közbenjárót, a Fiút, hiszen bizonyára előre tudták, hogy fognak vele bánni az emberek. A golgotái kereszt nem volt Isten számára meglepetés, amit nem látott még akkor, amikor az Ige testet öltött. Ezt Jézus is tudta eleitől fogva, hogyne tudta volna az Atya! Ai karácsony legdrágább üzenete nem az, hogy mennyire szerette Isten az Ő egyszülött Fiát, hanem az, hogy “Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ö egyszülött Fiát adta...” (Ján. 3:16). Mi úgy képzeljük, hogy a menny és föld között csak alulról felfelé van közlekedés, vagyis mi imádkozunk és Isten meghallgatja, mi időről időre nyújtogatjuk a kezünket az ég felé és Isten segít rajtunk; kegyes életünkkel arra kell igyekeznünk, hogy egyszer a mennybe érkezzünk. Ha Isten meg nem tette volna felénk az első lépéseket, azt se tudnánk, merre keressük a mennyországot! Nem mi mentünk fel az égbe, hogy lehozzuk a Messiást, hanem Isten maga küldte, maga adta. Hogyne örülne az angyalsereg Isten ilyen nagy szeretete láttán! Hogyne örülne annak láttán, hogy a Megváltó “örömet hoza Ádám árváira, maradékira”! Éneklésbe is kezdenek: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek . . .” Hogy mennyire nem tartotta Isten elégnek azt, hogy szent Fia a földre érkezett, abból is látjuk, hogy az angyalsereg útbaigazítja a pásztorokat: “Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.” Nem mindenki találja meg Jézust, aki a közelében van. Nem mindenki megy el a templomba, aki a templom mellett lakik. Nem mindenki olvassa a Bibliát, akinek van Bibliája. Isten angyalai segítenek az utolsó centiméterig. Igen, a menny és föld között felülről lefelé is van közlekedés. 3.) Az angyaljelenés a bethlehemi mezőn nemcsak arról beszél, hogy a mennyei seregek tudták, ki született a világra, hanem arról is, hogy Aki született, azt ők jól ismerték. Jézus élete nem Bethlehemben kezdődött. Nem úgy van az, hogy Bethlehem előtt nem volt Jézus. Jézus, a Fiú, nemcsak a megváltás munkájában Közbenjáró, hanem a teremtésében is. Ott van, a Szentlélekkel együtt, Aki “lebeg vala a vizek felett” (I. Móz. 1:2). Jézus örökkévaló és öröktől fogva van. Ami Bethlehemben történt, az csak egy emberi test felöltözése volt, az Isten Fiának belépése a világba, mint az Embernek Fia. Ez azt jelenti, hogy a megváltás nem hirtelen támadt isteni ötlet volt, hanem az Isten megváltó szeretete visszamegy a Paradicsomig és ember-teremtményének szeretete a teremtés gondolatá-
