Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)
1964-11-01 / 9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Dr. Béky Zoltán püspök: KARÁCSONY 1 964-BEN Ilyenkor, karácsony közeledtén, gyermekkorunk szépséges karácsonyestéi elevenednek fel a lelkünk élőt, melyek fél évszázad távlatából ma is legkedvesebb, legdrágább és legfelejthetetlenebb emlékeink és kincseink. Szegényes karácsonyfa, rajta aranydió, aranyalma, pár szem cukor és pislogó gyertyafény . . . körülötte az édesapánk, az édesanyánk és a testvéreink . . . Áldott, boldog, békés karácsonyest. Fényesebb, ragyogóbb volt ez a szegényes karácsonyfa mint a Rockefeller Center égig érő, fényárban úszó, csillogó karácsonyfája. S akik alatta ültünk, boldogabbak voltunk, mint ez a mai modem, rohanó, a karácsonyban is külsőségeket kereső embervilág. Hová lett a karácsonyi ének: “Dicsőség a magas mennyekben Istennek... a földön békesség és jóakarat”? Hová lettek a kántálók, a bethlehemesek, az ünnepi követek, akik jöttek a pataki, debreceni, pápai, kolozsvári kollégiumokból és hozták az ősi főiskola üzenetét, a drága, boldogító karácsonyi evangéliumot. . .? Itt az Uj Világban, elvitathatatlanul gazdagabbak lettünk. Ilyenkor karácsony táján a televízió a világ legjobb kórusait, prédikátorait, művészeit hozza el nekünk. Karácsonyfánk is csillogó, ragyogó. Mellette felhalmozva százakat érő ajándékok . . . mégis szegényebb a karácsonyunk, mint hajdanában. Nemcsak azért mert hiányzik a kántálás, az ünnepi követ, hanem mert ez az egész világ megbomlott körülöttünk. Hová lett a békés, boldog családi élet? Egyik fiunk Vietnamban a halállal néz farkasszemet a szent estén, a másik németországi katonai táborban vagy a Kongóban. Akik itthon vannak délekre, mulatókba mennek még a szentestén is és a szülők kétségek közt virrasztanak a csillogó karácsonyfa mellett, hogy élve kerülnek-é haza. Hová lett az első karácsonyi üzenet, “Dicsőség az Istennek,” ebből a modern, megbomlott világból? Ez esztendő karácsonyán nincs békesség, nincs boldogság az emberiség életében. A világesemények napról napra változnak. Diktátorok buknak le. Hová lett a nagy Kruscsev? Nem tudjuk mit hoz a holnap. Palotaforradalmak, véres partizánharcok Délvietnamban, ahol minden nap egyre több katonánk vére hull. A Kongóban a karácsony békességét hirdető és jóakarattal irgalmasságot cselekvő orvos-misszionáriust, Dr. Carlsont, aki gyógyítani, babonákkal teljes, elmaradott életükből felemelni ment közéjük, barbár kegyetlenséggel megölik. A “haladó szellemű” afró-ázsiai diplomaták viszont tiltakoznak ellenünk, hogy a barbár gyilkosok kezéből meg akarjuk menteni azokat, akiket még nem gyilkoltak le. Mi lesz ezzel a világgal, ahol ilyen teljesen hazug, minden erkölcsi alap nélküli gondolkozás irányítja a politikát, a nemzetközi jogot, a sajtót és a “közvéleményt”? Gondoljunk 1964 karácsonyán rabságban élő, leigázott, halál mesgyéjén járó, szenvedő magyar népünkre. Az erdélyi magyarságra. A kolozsvári Bolyai magyar egyetem rektora, miután zokokva meghirdette, hogy megszűnt a magyar egyetem és nincs többé a Bolyai név, gyorsvonat elé vetette inagát. Erdélyben irtják a fajtánkat s ha ezt tétlenül nézi a müveit Nyugat, néhány év alatt kiirtják azt a népet, amely ezer éven át védelmezője volt a barbár keleti hordák ellen. Gondoljunk a kárpátaljai magyarságra és reformátusságra, ahol száz gyülekezetnek alig néhány papot engednek meg. Templomaikat, iskoláikat elkobozták. Utánpótlást nem engedélyeznek. Uram irgalmazz a Te árva, elhagyott magyar népednek! Mindez nem számit az Egyesült Nemzetekben, a világsajtó előtt. Lumumbáért tiltakoznak az öszszes nagy “modern humanisták”, de a magyar nép legszentebb szabadságharcát engedték vérbe fojtani. Ezért más ma a karácsony, mert a mai emberiség megfeledkezik az Istenről. Ez a materialista világ kizárja a Krisztust, a Békesség Fejedelmét. Nem lehet igazi békesség, nem lehet igazi jóakarat, mert az Isten nélkül önmagát kormányozni akaró ember szeretet nélküli ember és vak ember. Modem világunk súlyos válságának oka abban van, hogy megfeledkezik az Isten dicsőségéről, kizárja és nem fogadja be a Békesség Krisztusát, Aki nélkül nem lehet szeretet, jóakarat és békesség ezen a földön. Fényes karácsonyfád minden gazdagsága, jól fütött, meleg szobád, televíziód karácsonyi műsorának minden szépsége mellett, bármennyire megbomlottnak látszik körülötted a világ, meg ne feledkezz egy percre sem arról, hogy az ég és föld ura a Krisztus, Aki ennek a bűnös, romlott világnak a megváltására jött, a te váltságodra és idvességedre adatott. És hirdesd, szavaddal, tetteddel a nagy Isten dicsőségét. Zengjed a legszentebb és legáldottabb karácsonyi üzetet: “Dicsőség a magasságban Istennek ... a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” nak megfogamzásáig. Igen, az Isten szeretetének ekkora dimenziói vannak, és nem kisebbek. Az angyalok tudták ezt és Akit megjelentettek, Azt az egekben már akkor imádták, mikor a nagy világnak még hire-hamva se volt. Ismered-e te ezt a Jézust? Kész-e a szived együtt énekelni a mennyei seregek sokaságával? Soha egy királynak az érkezését ilyen parádé nem jelezte. Nem is fogja, mert ilyen király csak egy van, a Messiás Király. Nyílj meg szivem, lásd meg jobban, Ki fekszik itt a jászolban? Ez a gyermek bizonyára Az Ur Jézus, Isten Fia. Ámen! Papp Ákos
