Magyar Egyház, 1964 (43. évfolyam, 3-9. szám)

1964-03-01 / 3. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ JÉZUS ORSZÁGA “Az én országom nem e vi­lágból való.” Ján. 18:36. Akváriummal lepett meg a feleségem a névnapomra. Egy hétig mást se csináltam, mint a nagy üvegtartályt mostam, az ugyancsak mosott kavi­csot a fenekén szépen elrendeztem, néhány zöld növénnyel és kagylóval diszitettem, a vibrátort felszereltem, hogy a vizet mozgassa, tisztítsa és frissen tartsa. Sohase hittem volna, hogy egy akvárium ilyen érdekes tud lenni. Halaim közül az egyik brazí­liai, a másik mexikói, a harmadik sziámi, a negyedik és a többi ki tud­ja, milyen eredetű. Az első napokban kergették, orrukkal lökdösték egymást. Most már összeszoktak, este már egy­más mellett, békességben alusznak a fenéken. De ha száz évig élnek is együtt, eredetük, természetük külöm­­bözőségét soha semmi el nem tünteti. Az akvárium az ó külön vláguk. Nem tudják, miért is érdekelné őket, hogy a szobában rajtuk kívül más is van, könyvek, lemezjátszó, zongora; nem veszik észre, hogy néha a szobában beszélgetés hangzik, vagy zene szól. Itt vannak a szobában, de mégse egé­szen a szobában. Az ő világuk egy zárt, külön kis világ. Annyira más és egyéni, hogy én, ha a jól megvi­lágított akváriumot naponta órákig is nézem, nem fogom őket soha megér­teni. Ők pedig, bár meredt szemeik­kel biztosan látnak a vizen és üvegen keresztül, mikor nézem őket, sohasem fogják megérteni, ki lehetek és mi közünk van egymáshoz? Más ország­ból valók vagyunk. Pilátus nem volt értelmetlen ember. Tudta, hogy közötte és Jézus között valami hallatlan külömbség van. Más a nyelvük, más a hitük, máshonnan jöttek, máshova mennek. A fő kü­lömbség azonban még ennél is több volt és ezt szerette volna Pilátus meg­érteni Jézusnak egy világos, félreért­hetetlen kijelentéséből. Ezt meg is kapta. Arra a kérdésre, hogy: “Ki­rály vagy-é hát te csakugyan?”, Jézus igy felel: “Te mondod, hogy én ki­rály vagyok.” A felelet igenlő, beis­merő. Ahol azonban Jézus a kettőjük közötti döntő külömbségre mutat rá, az a megelőző versben van: “Az én országom nem e világból való.” 1. Van tehát Jézusnak országa. En­nek határaira akkor vetíti a legéle­sebb fényt, mikor a maga földi ván­­dorutja végéhez közeledik és felette a Nap elsötétedni készül. Ha ez az ország láthatatlan volna, akkor se volna bölcs azt mondani, hogy mivel nem látom, nem is hiszem. Jézus or­szága azonban látható. A földi, szer­vezett és rövidebb-hosszabb történelmi múlttal és hagyományokkal rendelke­ző egyházzal nem egészen azonos, az egyház léte és funkcionálása csak utal arra, hogy van Jézusnak országa. Helyesebb igy mondani: királysága. Sőt még helyesebb igy: erőtere, ahol uralkodik. A mágnestől messze eső vasreszelék nem veszi észre a mág­nest. Ha azonban a közelébe kerül, vagyis az erőterébe jut, az erővonalak mentén rendeződik el, pontosan úgy, ahogy a mágnes akarja. Szomorú és kiábrándító tapasztalat, mikor valaki Isten Fiának az országát úgy akarja megismerni, hogy az egyházak, illetve egy bizonyos egyháznak az életét fi­gyeli. Különösen ma és különösen Amerikában. Ha ötszáz év múlva egy­háztörténészek és régészek ásatást kezdenek valahol és kiásnak egy ma még álló, de akkorra már régen el­felejtett amerikai templomot, és meg­találják a konyhában a rozsda ette kávéfőzőket, pancake sütő lapokat és az alagsorban a bingót, csodálkozva fogják találgatni, miféle vallás lehe­tett ez, miféle különleges áldozatokat mutathatott be ez a nép a maga Is­tenének?! Bizony, Jézus országában másféle felszerelés van. Aki akarja látni ezt az országot, az a Krisztus által megváltott, megtisztított, virágba borított életeket nézze. 2. Ez az ország nem e világból való. Semmi sincs benne olyan, amelynek eredeti és végső célja földi volna. Benne minden az ember részéről a hittel kezdődik, ami Isten ajándéka, nem pedig emberi, lelki-szellemi erő­feszítés eredménye. A hit ajándékát pedig Isten örökkévaló szeretete előzte meg, mely szeretet hogy üdvözítő is, éppen a nagy hét árnyában és husvét fényében válik plasztikussá. Mindah­hoz, ami ebben az országban, Krisz­tusnak ebben a királyságában törté­nik, az erő felülről adatik. Minden munkává, szolgálattá alakított erő végső célja is mennyei. Ennek útjá­ban ott áll az ember és világa, meg­értésre, szeretetre, kenyérre, békesség­re vágyva. E munka mechanizmusában azonban a lenditőkerék az Isten di­csőségének szolgálata. A folyó végső célja is az, hogy vizét a tengerbe öntse. Amerre azonban folyik, termé­kenyebbé tesz a földet. Ha egy kínai meg egy magyar összetalálkozik és egyik se tud angolul, vagy valami más közös nyelven, aligha fogja egyik a másikat megérteni. De még ennél is nehezebben érti meg egymást két ember, ha közülük egyik a Jézus or­szágán kívül, a másik pedig belül van. Néha elbeszélgetek egyházunk titkárnőjével, aki egy igazán jóindu­latú, templomszeretö methodista asz­­szony, és igen lelkiismeretesen végzi a munkáját. Én sajnos, nem vagyok olyan erős a hitben, mint kellene, vagy lehetne. A legtöbbször irigykedve hallgatom azoknak a bizonyságtételét, akikről igazán tudom, hogy átadott életű emberek. De még igy is, mikor a magam korábbi lelki tapasztalatai­ról beszélek, és kifejezést adok ama szomorúságomnak, hogy egyházunkban a lelki életnek semmi jelét sem lá­tom, ez a jámbor asszony egészen értetlenül néz: why, what’s wrong? Ha akármilyen bűnös és hitvány is vagyok, ilyenkor mindig az az érzé­sem, hogy én a dolgokat mégiscsak belülről nézem, ö meg kívülről, igy érthető, ha egészen másképpen lá­tunk mindent. Mennyire másképpen látom én az akváriumot kívülről, mint a hal belülről?! Mennyire más Jézus országát kívülről nézni, és be­lülről látni! 3. Legszebb halam, egy virgonc, pi­ros bársonyban pompázó kis jószág, addig ugrándozott a vízben egyik éjt­­szaka, mig tragédia lett belőle. Nem aludtam még, hallottam a viz csobba­­nását. Gyanút fogtam, gyorsan az akváriumhoz mentem. A hal nem volt benne. A földön találtam. Kezembe vettem, és elnéztem, milyen pici, hit­vány kis féreg. Kettőt-hármat rándí­tott még magán, aztán vége volt. Mi­lyen szép volt a vízben! Szép kis hal volt. Milyen hitvány volt a föl­dön! Csak egy kis féreg volt. Arra kellett gondolnom, hogy körülbelül ez a külömbség, ha nem több, az Isten kegyelmét elfogadott és vissza­utasító ember, a Jézus országán belül és kívül élő ember között. Belül sza­badság, mélység, igazi emberség. Az ember az, akinek lennie kell. Kívül vergődő, szánalomraméltó kis lény. Milyen élete van a halnak viz nél­kül? Olyan élete van a hitetlen em­bernek Jézus nélkül. Jézus meghalt és feltámadott azért, hogy ennek az országnak a kapuit tágasra nyissa. Vájjon, mikor mégy be? A Megváltó szélesre tárja kar­jait a kereszten. Hiv téged is. Van hely számodra is az Ő országában. Ámen! Papp Ákos

Next

/
Thumbnails
Contents