Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 hogy a Heidelbergi Káténak a keresztyén egyház eljövendő életében is szerepe lesz és kell is legyen. Előadásában érdekesen mindig visszatér a magyar reformátusok között szerzett feledhetetlen élményére. S talán annyit mi is hozzátehetünk: valóban rendkívülien ökumenikus szellemisége van a Heidelbergi Káténak, mert a derék és hűséges felvidéki magyar reformátusokon keresztül a magyar reformátusság sorsát szivén hordozó igaz barátot szerzett: Dr. James McCordot.-----------o----------Trombitás Dezső: Mit jelent nekünk? Káté: tanítás, valami tannak oktatás céljából való summázása, rövid foglalata. A magyar református egyház két, a reformáció korában összeállitott kátét fogadott el hitünk kérdésében alapvetőnek, illetve iránytűnek: a Második Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét. Különösen ez utóbbi az elmúlt 400 év alatt felbecsülhetetlen szolgálatot tett a világnézeti harcokban az ellenreformáció üldözései közepette és mindenekfelett, ifjúságunk kálvinista szemléletének, hittudatának kiformálását illetően. A Heidelbergi Káté 129 kérdés-feleletben azt tisztázza, hogy mit kell a református keresztyénnek hinnie. E kérdés-feleletek 52 űrnapjára, azaz hétre vannak elosztva és három főgondolat köré vannak csoportosítva: az első az ember nyomorúságáról, a második az ember megváltásáról és a harmadik a háládatosságról szól. Világos, biblikus utalásokban kapjuk meg a tanbeli eligazítást bűnről, kegyelemről és az embernek hitben való járásáról. íme, a 21. kérdésre, hogy t.i. “Mi az igaz hit?” a válasz: “Nemcsak oly bizonyos ismeret, amelynélfogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az Ő igéjében nekünk kijelentett, hanem szivbéli bizodalom is, melyet a Szentlélek az evangyéliom által munkál bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bünbocsánatot, örök igazságot és boldogságot ajándékoz, ingyen kegyelemből, egyedül Krisztus érdeméért”. A hit meghatározásából láthatjuk, hogy — szemben a középkori egyház jócselekedet hangsúlyozásával — a kegyelemre, Jézus Krisztus váltsághalála érdemére teszi a hangsúlyt. Hogy ez milyen forradalmi tétel volt 1517-ben, amikor Luther Márton ezt világgá kiáltotta, az bizonyítja, hogy Lutherre kimondatott: “wanted dead or alive”. Ebből az idézetből az is kitűnik, hogy olyannyira tömény stílusban írták, hogy komoly elmélyülés, bibliaolvasás és magyarázat nélkül Káténk meg nem értett, vagy legalábbis felületes benyomásokat hagyó mü maradna. Nem véletlen, hogy még a század elején is a református iskolákban egy éven keresztül tanitották-magyarázták a konfirmandusoknak a kátét. Nem egy idős atyánkfia éppen ezért még ma is szóról-szóra el tudja mondani a 40-50 évvel ezelőtt megtanult káté-kérdéseket. Vannak, akik azt gondolják, hogy a mai modern, rohanó világban a Heidelbergi Káté mint eleink vallásos életének annyi más szép és kegyes dolga idejétmulta; a XX. század emberének gyakorlatibban, észszerűbben kell megmagyarázni a hitkérdéseket. Erre a válasz az, hogy előszöris, a káté azért is kitünően megfelel céljának, mert éppen a mai ember rohanó életéhez alkalmazkodik t.i. kondenzáltan adja vaskos dogmatikai munkák lényegét. Annak az embernek, aki az ételt konzerv formájában eszi és a bestsellereket digest-kiadásban olvassa, ha a hit világában akar tájékozódni, keresve se találhat jobb kalauzt mint a Heidelbergi Kátét. Amellett nem bizonyos, hogy amit ma Írnak, az modernebb, mint amit századokkal ezelőtt írtak. Éppen a mai teológia a példa erre. A 20-as években megindult uj teológiai szemlélet nem véletlenül nevezte magát reformátorinak. A XIX. és XX. század protestáns egyházáról ugyanis kiderült, hogy lecsúszott a reformáció-felismerte alapokról, amennyiben, annak, amit tanított, több köze volt a filozófiához vagy a lélektanhoz mint a Bibliához. Luther és Kálvin müveit pontosan századunk teológusai fedezik fel újra és az ember és annak munkája helyett Jézusról és az ő munkájáról beszélnek. A Heidelbergi Káté nem szellemes vagy úgynevezett mély gondolatok gyűjteménye, hanem bizonyságtevés az élő Ur Jézusról, aki azért lett emberré, hogy megkeresse és megtartsa a bűnöst. Aki iránytűt akar venni a kezébe, hogy tájékozódjék a vallások egymást tulharsogó zsivajában, az olvassa végig figyelmesen a káté 129 kérdését és kezdjen utána párbeszédet Istennel. Az a Szentlélek, aki a káté Íróinak elméjét irányította, meg fogja adni a világosságot annak, aki azt kéri és megláttatja vele, hogy tiszta evangélium, egyértelmű ige az, amit a káté tanít. Éppen az ébredések szelétől megérintett ember kell, hogy tisztán lássa az alapokat, amin üdvössége áll. Nem hajthat ide-oda bennünket a tanításnak akármi szele! Református egyházunknak vissza kell mennie az elmúlt századok gyakorlatához, amikoris a vasárnapi istentiszteleteken rendszeres kátémagyarázatot tartottak. Öntudatos református keresztyénekké, az ellenreformáció hajszái között is megálló bizonyságtevőkké éppen azért lettek atyáink, mert tudták kinek hisznek, mert tudták, hogy mit hisznek. A mai keresztyénség egyreinkább elmosódott, általános, kontúr nélküli. A református is. És különösen itt, Amerikában fenyeget a veszély, hogy innen is, onnan is felszedjünk valamit. Ha más felekezettől van mit tanulni, jó, éljünk vele. De ha kezünk között van a jó és helyes ismeret és tan, és az egész keresztyénségünk csak azon múlik, hogy megéljük, alkalmazzuk a 400-éves felismerést, akkor először bünbánatot kell tartanunk és számba kell venni mulasztásainkat. A reformáció nem véletlenül lett világügy. Luther és Kálvin visszament az alaphoz, Isten igéjéhez. Ha a református keresztyénség be akarja tölteni helyét és küldetését, akkor nekünk is vissza kell mennünk a reformációban tisztázott alapokhoz, a Jézus Krisztus nevét magasra emelő reformátori iratainkhoz.-----------o----------A POGÁNYOK MEGVÁLTÁSA Mi keresztyének, akikknek a kezükben van az Isten Igéje, a biblia, nagyon világosan tudjuk, hogy a mennyei üdvösségünket csak azon az utón lehet elnyerni, amelyet Isten kijelölt az ő örök böllcsességében. Tudjuk a bibliából, hogy ha mennybe akarunk jutni, hinnünk kell az Ur Jézus Krisztusban, a keresztyén egyház hivő tagjainak kell lennünk, törekednünk kell a Tíz Parancsolat állandó betöltésére. Azonban az is világos, hogy a földön sokan éltek
