Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ A 400 éves Heidelbergi Káté Dr. Komjáthy Aladár: Mit mondanak róla az amerikai presbiteriánusok? A világ református keresztyénsége ebben az esztendőben ünnepli a Heidelbergi Káté négyszázadik évfordulóját. Méltó keretek között emlékezett meg erről az évfordulóról maga a heidelbergi egyetem, melynek hajdani professzorai, Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár közösen alkották meg III. Frigyes pfalzi választófejedelem utasítására a református keresztyénség legnagyobb történelmi jelentőségű kátéját. Voltak ünnepségek Djakartában, az indonéz fővárosban is, akárcsak a távoli Nyugat- Guineában, ahol éppen az elmúlt évben megalakult nyugat-guineai evangéliumi protestáns egyház szintén a Heidelbergi Kátéban állapodott meg, mint egyetlen hitvallási iratban. Északamerikában a Heidelbergi Káté megünneplésének különös jelentősége az, hogy a skót illetve angolszáz eredetű presbiteriánus egyházakban sohasem lett hitvallási irattá a Heidelbergi Káté, mert az angol nyelvterületen élő kálvinistáknak a westminsteri rövid katekizmus volt a kátéjuk. Most a négyszázadik jubileumi esztendőben viszont éppenséggel a presbiteriánus egyházak vezetői voltak azok, akik a Heidelbergi Káté korszerű, szinte modern és ökuménikus jellegének kihangsulyozásával saját egyházaik jövő szolgálatában nagy szerepet szeretnének adni a Heidelbergi Káténak. Ismeretes, hogy a legnagyobb amerikai református egyház, az egyesült presbiteriánus egyház főtitkára, Dr. Eugene C. Blake annak a véleményének adott kifejezést, hogy a jövő egyesült protestáns egyházának közös hitvallásaként elsősorban a Heidelbergi Kátéra kell gondolnia az egységet kereső négy vezető protestáns egyháznak. Dr. Blake véleményével teljesen megegyezik az a nagyjelentőségű álláspont, amelyet a presbiteriánus egyház másik vezető egyénisége, Dr. James McCord, a princetoni teológia elnöke éppen a Heidelbergi Káté emlékünnepségén tartott előadásában fejtett ki a közelmúltban. Ezt az ünnepséget az Ursinus Főiskolán tartották, amelyet száz esztendővel ezelőtt, a Heidelbergi Káté háromszázadik évfordulóján alapítottak. Az iskolát alapitó német reformátusok éppen a Heidelbergi Kátéhoz való ragaszkodásuknak adtak kifejezést azzal, hogy a káté egyik szerzájéről, Ursinusról nevezték el főiskolájukat. Dr. McCord előadásának magyar református vonatkozásai is vannak és igy kettős okunk is van hogy azt bővebben ismertessük. Előadását személyes élménnyel kezdte. Annak kihangsulyozására, hogy itt nemcsak a hálás utókornak az atyák hitét tisztelő gesztusáról van szó, hanem a mai református keresztyénség nagy részének élő és központi hitvallásáról, a következőket mondotta: “A Heidelbergi Káté igazi jelentőségét akkor kezdtem igazán megérteni, amikor 1956 nyarán prédikációs körúton jártam a szlovákiai református egyház gyülekezeteiben. Itt találkoztam először a református kéreszty érnégnek egy olyan sajátságos fajtájával, melyet azelőtt nem ismertem. Ez az egyház egy töredéke annak a magyar református keresztyénségnek, melynek központjaitól, Budapesttől és Debrecentől most politikai határok választják csak el, de hitben és lélekben teljesen azonosak. S éppen azért, mert annak a történeti múltnak részese, a kereszthordozás és üldöztetés sohasem volt ismeretlen életében. A jelenlegi kommunista kormányzat egyházellenes törekvéseihez hasonló üldözésben volt részük a múltban: töröktől és Habsburgoktól egyaránt. Utitársaim és én magam is először szinte hihetetlennek tartottuk, hogy oly sokan vesznek részt az istentiszteleteken és teljességgel nem gondoltuk, hogy oly sok fiatal fiú és lány lesz a templomokban. Mindeddig szenvedő és kereszt alatt élő egyházat csak olvasmányainkból ismertünk és alig hittünk a szemünknek a hűséges gyülekezetek nagyságát látva. Érthető hogy újból és újból megkérdeztük, miként őrzi meg az egyház ifjúságát az állandó és mindig érezhető marxista propaganda ellenére? Azt felelték, hogy minden vasárnap délután a lelkészek a templomban a Heidelbergi Káté alapján tanítják a gyülekezetek ifjúságát. íme, saját szemünkkel láthatóan egy hitvallás modern szolgálata, amely ma is éppenugy elvégzi azt a hivatását, akárcsak a tizenhatodik században, megjelenése korában. S azért élő hitvallás ma is, mert az ifjúság lelki nevelésének vezérfonala egyúttal az egész egyház hitvallásos irata is." A felvidéki magyar református gyülekezetek hithüsége láttán Dr. McCord meggyőződött arról, hogy a Heidelbergi Káté ma is élő hitvallás és annak az óhajának adott kifejezést előadása során, hogy “az amerikai egyesült presbiteriánus egyház eddigi hitvallási iratai mellé ismerje el mint saját hitvallását a Heidelbergi Kátét és a Második Helvét Hitvallást.” A neves amerikai teológus szerint ennek megvalósítása “felmérhetetlen lelki kincsekkel való meggazdagodás lenne.” A továbbiakban Dr. McCord bizonyította történeti és teológiai érvekkel azt hogy a Heidelbergi Káté a legökuménikusabb és egyben a leghűségesebben evangéliumi szellemű hitvallásos öröksége a reformációnak. Rámutatott arra hogy az irénikus lelkületű német reformátornak, Melanchton Fülöpnek a hatását lehetetlen fel nem ismerni benne, akárcsak Kálvin Jánosét és a zürichi Buliinger Henrikét. Ursinus Zakariás hét évig tanult Wittenbergben és Melanchton egyik legjobb tanítványának tartotta. A Heidelbergi Káté megjelenése már saját korában is azt a célt szolgálta, hogy a reformáció egyházának egységét megőrizze és megakadályozza a lutheri és kálvini reformáció különválását. Nem a Heidelbergi Káté evangéliumi és szelíd tanításán múlott, hogy ez mégis bekövetkezett, hanem azon, hogy a kor szelleme inkább türelmetlen és dogmatisan elfogult volt Melanchton halála után. A saját századát felülmúló evangéliumi és irénikus hang éppenséggel alkalmassá teszi a Heidelbergi Kátét arra, hogy a ma ökuménikus egységtörekvések során elvégezze azt a szolgálatot is. A Káté hires első kérdés-feleletével foglalkozva a neves előadó azt mondotta, hogy minden kor emberének exisztenciális problémájából indul ki és mindig időszerű marad. Ebből is az következik,
