Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ELINTÉZETLEN ÜGY “Monda néki harmadszor is: Simon, Jénának fia, szeretsz-e engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: szeretsz-e engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: legeltesd az én juhaimat!” Ján. 21:17. Mikor arra határozta el magát Péter, hogy elmegy halászni, még nem tudta, hogy a vállalkozás végén élete legkínosabb helyzetébe fog kerülni. Napokkal azelőtt feszítették keresztre és temették el Jézust. A tanítványok azelőtt oly lelkes kis csapata most, mint pásztor nélkül maradt, megriadt nyáj, tanácstalanul és reménytelenül nézett a jövőbe. Mi lesz ezután? Ezen töprengett Péter is. Aki semmi mást nem csinál, csak az emlékein tűnődik, koldusbotra jut. Az élet nem áll meg, valamit tenni kell, élni kell. így jutott arra az elhatározásra, hogy folytatja előbbi mesterségét. Halász volt, elkezd hát halászni újra. Hat másik tanítvány is vele ment. Mikor hajnalodon, meglátták Jézust a parton. Nem ismerték meg először, csak később nyűt meg szemük a feltámadott Jézus látására. Leültek, tüzet raktak, ettek.Péter most újra látta azt a szempárt, mely utoljára akkor nézett rá a főpap udvarán, mikor megszólalt a kakas. Péter emlékezetében a vihar erejével és gyorsaságával peregtek le az elmúlt napok eseményei. Ő volt az, aki hitben a legerősebbnek mutatkozott a tanítványok között. Megvallott kőszikla hitéért kapta a Péter nevet is. Egyszer nagy hangon kijelentette, hogy még meghalni is kész az ö Uráért. És mi történt? Mikor eljogták Jézust, a tanítványok szétjutottak. Ő vakmerőén egészen a főpap udvaráig követte Jézust. Ott azonban inába szállt a bátorság. A legdöntőbb pillanatban megtagadta Jézust, méghozzá nem is csak egyszer, hanem háromszor. És a Jézus most ott ül előtte. Kettőjük között néma csend és egy elintézetlen ügy izgalma feszül. Valamit kellene mondani, de mit? Mentegetőzni? Milyen kifogást keressen? Arra, amit ö tett, nincs mentség. Megpróbálni agyonhallgatni az ügyet és kezdeni beszélni valami másról? Egy ilyen beszélgetés már a második szónál elakadna. Tagadjon? Lehetetlen tagadni, mert abban a pillanatban, ahogy megszólalt a kakas, Jézus hátrafordult, rátekintett és Péter szivét a tüzes vas nem égethette volna jobban, mint az a szomorú tekintet! Hogy tagadjon, mikor maga Jézus volt a fültanu? Talán el kellene jutni. Sok esetre nézve igaz, hogy szégyen a futás, de hasznos. Erre az esetre nézve azonbban nem igaz. Hova jutna? Ha a lelkiismerete elöl el is futhatna, Jézus elöl többé el nem futhat. Csak egyet lehetne csinálni: térdre ereszkedni és bocsánatot kérni. De ott van hat másik ember is. Péternek olyan gátlásokat kellett volna leküzdenie, melyekhez nem volt ereje. Az elintézetlen ügy rendezése jelé Jézus teszi meg az első lépést. Ezt kérdezi: Simon, Jónának fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél? (21:15) Nem hívja Péternek most, mert erre a névre való jogát eljátszotta a tanítvány. Jézushoz való tartozandóságának megtagadásával a saját nevét is eldobta. A megszólítás azt jelenti: gyerünk csak vissza oda, ahol kezdtük. Simon, Jónának fia volt az az ember, aki elindult Jézus követésének utján. Milyen nagy kegyelem, hogy ez az ember most elindulhat mégegyszer! Jézus nemcsak arra kiváncsi, hogy szereti-e Őt ez az ember, hanem arra, hogy jobban szereti-e, mint a többiek, vagy mint a többieket? És ezzel a szeretet fogalmának legtömörebb meghatározását is adta. A szeretet az az érzés, mely kiemel egyet a milliók közül, egy nevet úgy ir fel a szívre, hogy melléje, alája több név nem fér el, egy kezet olyan forrósággal ragad meg, hogy két élet elválaszthatatlanul eggyé olvad. Ha van csak egy valaki is, aki jobban szereti a menyasszonyodat, mint te, akkor ez azt jelenti, hogy te nem szereted. Ha van csak egy valaki is, akit jobban szeretsz, mint a feleségedet, ez azt jelenti, hogy nem szereted a feleségedet. Ha elismered, hogy valaki jobban szereti Jézust, mint te, vagy te magad jobban szeretsz valakit, mint Jézust, ez azt jelenti, hogy nem szereted Jézust. Szeretni nem lehet kicsit, csak nagyon. Aki életében csak kicsit szeretett, az még nem tudja, mi a szeretet. A kérdés úgy érhette Pétert, mint derült égből a villámcsapás. Ő nem ezt várta. Szidást várt, heves szemrehányásokat, kemény vádakat. Mi mást is érdemelt volna? Jézus azonban hallatlan finomsággal nyúl Péter leikéhez. Bár korunk pszihológusai is tanulnának egy kicsit Jézustól, mielőtt hozzányúlnak egy beteg lélekhez! Ami történt, azt máris elfelejtette. Nem hánytorgatja fel. Ami megtörtént, meg nem történtté tenni többé nem lehet. Az a Jézus, aki megmosta egyszer Péter lábát, nem úgy kezd beszélni a bűnössel, hogy először jól megmossa a fejét! Háromszor is megkérdi: szeretsz-e engem? Alkalmat ad Péternek, hogy mind a három tagadást jóvátegye. És Péter boldogan válaszol: igen, Uram, Te tudod, hogy én szeretlek téged! Aizt írja a Biblia, hogy harmadszor már megszomorodva válaszolt Péter. Ez a szomorúság azonban már egy elvonuló vihar utolsó felhője volt. A kínos ügy úgy oldódott meg, hogy Péter elkerülte a nyilvános megszégyenítést. Az a Jézus, aki Péter bűnét, szégyenét magával vitte a keresztfára, és onnan a sírba, azt onnan nem hozta vissza. Talán soha sem fogjuk tudni teljes bizonyossággal, hogy az a sziklasir, amit úgy mutogatnak ma Palesztinában, hogy Jézus sírja volt, az-e igazán? Azt azonban tudjuk, hogy az egyetlen, amit magával vitt Jézus a sírba, a mi bününk volt. Egy rettenetes, kárhozatos, sötét tömeg. Jézus jeltámadása azt jelenti,hogy Ő volt az utolsó, akit ez a sötét tömeg sírba vitt. Érettünk és helyettünk. De aki Benne hisz, a halál útja helyett az élet útjára lépett. Térj te is erre az útra! A húsvéti ünnepkörben Jézus szeme te reád is tekint és téged is megkérdez: szeretsz-e engem? Az ünneplő keresztyén világ öröménekébe olvadjon most bele a te bizonyságtételed is: igen Uram, Te tudod, hogy én szeretlek téged! Amen! Papp Ákos Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the Magyar Egyház Publishing Company Editor-in-Chief—Főszerkesztő: DR. ZOLTÁN BEKY, Bishop Editor—Szerkesztő DR. ANDREW HARSANYI Editorial Office 175 Pershing Ave., Carteret, N. J. Tel. Kimball 1-5051 Business Manager: ALADAR KOMJÁTHY 134 Norman Ave., Roebling, N. J. Tel.: HYacinth 9-0717 Circulation Manager: KALMAN ADORJÁN 25 Winant PI., Charleston, S I. 9. N.Y. Telephone: YUkon 4-2594 Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd. 1879.
