Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 SIESS, KERESZTYÉN... Tinódi (Lantos) Sebestyén, 1510-1556 Siess, keresztyén, lelki jót hallani, Régi törvényből harcolni tanulni. Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták Írták Biblia könyvébe; Szép tanulság ez most az uj törvénybe’, Mi eleinkbe’. Jól tudja földön ezt minden keresztyén. Nemcsak fegyverrel oltalmaz az Isten. Ezt minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon! Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ő kezében; Kiket ő akar, föld kerekségében: Emeli égben. Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában, Az igaz hitben erős légy magadban, Mint Dávid, úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban. Dávidot Isten hagyá királyságban, Ő ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent nagy hálaadásban. Énekmondásban. NAPI JEGYZETEK Efézus 4:2. A szeretet nem akaratunk kérdése, tehát nem lehet szabályozni. A szeretetnek nincs előzménye és magyará­zata, egyszerűen van. A szeretet nem öncélú: a másik ember adja meg értelmét és célját. A lényemen átsugárzó vonzalmat nem a tükröm, hanem a másiknak a szeme veri vi. sza a leghívebben. A szeretet nem “possessive”. Nem azért szeretek, mert a másikat fel akarom oldani magam­ban, ellenkezőleg, a szeretetben fel akarom adni önma­gamhoz való jogomat. Mások ereiben úgy akarok lenni lüktetés, szivükben a dobogás, hogy ez ne legyen kierő­szakolt, rábeszélő. A szeretet nem akta, amit félre lehet tenni későbbi áttanulmányozás és megválaszolás végett. És nem kétszerkettő. De ha engedjük, hogy a saját tör­vényszerűségei alapján munkálja el körülöttünk a rende­zetlenséget, ösztönösen és jól fogja azt elvégezni. A szeretet nem taktika kérdése; az a szeretet, ami megfon­tolt és racionális, előbb-utóbb le kell, hogy vegye a maszkját és kiderül, hogy amit mások szeretetnek véltek, valójában számítás és jómodor. Az, aki a “szeretném, ha szeretnének” önmagát sajnáló, mert önnönmagát szeretés állapotában van, számadást kell, hogy csináljon, hogy ő mit ad a másik embernek lemondásban, elhordozásban, jó szóban, alázatban és áldozatban. “Szenvedjétek el egymást szeretetben”, ez az apostol figyelmeztetése. Szeretet és áldozat, szeretet és szenvedés összetartozó fogalmak. Pontosabban: a szeretet fajsulyát az méri le, hogy akkor is megvan és átölel, amikor a másik komisz, amikor bemocskolta magát. Vannak szülők, akik értik, hogy kiről beszélünk. Isten azért adta keresztre Fiát, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Ami elveszett, az nem tört porrá, azt nem fújta el a szél, csak valahol máshol van, mint ahova rendeltetése szerint tartozik. Jézus Krisztus a vilá­got, s benne az embert, vissza akarja vinni a helyére, az Istennel való élő közösségbe. S az egyháznak tudnia kell, hogy vérre megy a játék. Az igehirdető ma nem cseveghet a szószéken, nem áltathatja a hallgatóit hamis illúziókkal, sem könnyeztető honfibúval: radikálisan és egyértelműen meg kell hirdetnie, hogy a világ az utolsó idők stádiumába lépett. Isten is szenved, amikor szeret. Tudta, hogy mibe kerül a Fiú közbenjárása az emberért. És Jézus is szen­ved, amikor szeret. Tudta, hogy a keresztet nem kerülheti el. S neked is szenvedned kell, ha szeretetben akarsz élni. A világon már csak ez a szenvedő, közbenjáró szeretet segíthet. Istenem, tedd nyilvánvalóvá szá­momra, hogy milyen nehéz neked és a másik embernek szeretni en­gem. I. Korinthus 7:3. Két ember kapcsolata a házasságban nem kör, ha­nem ellipszis. Kétfókuszos. Mindkettő egyéniség, saját akarattal, Ízléssel. Csak a testi szerelem eksztázisában olvad e két fókusz eggyé. Ha valaki ragaszkodik a saját elveihez, tudat alatt elárulja, hogy a másikban is voltaképpen sajátmagát akarja szemlélni, sajátmagát szereti. Az ilyen ember szükségképpen nyugtalanságra van Ítélve. Az élet t.i. nem produkál azonos egyedeket; típusokat igen, de duplumokat soha. Tehát az, aki a házastársában is sajátmagát keresi, a lehetetlent haj­szolja s mint ilyen, úgy hal meg, hogy nem találta meg, akit keresett. Két ember közössége nem elvkérdés, hanem elvek arányos viszonya és egyensúlya. Ha nem tartom tisz­teletben a másik határait, ha nem látom be, hogy a házastársamnak is joga van saját szemével látni a dolgokat, akkor a házasságom halálra van Ítélve. Különös törvényszerűség: mindig az az erősebb, aki a másik felé a nagyobb áldozatot hozza. Meg akarod menteni házaságod omló bástyáit? Támaszd alá azzal, hogy ne mindig neked legyen igazad, ne mindig a tiéd legyen az utolsó szó, tanuld meg el­szenvedni a másikat szeretetben. Pál apostol köteles jóakaratról beszél. Jóakarat az, hogy önzésemet, önmagamhoz való jogomat alárende­lem a célért, a házasság belső rendjéért. És ez a jó­akarata szándék: köteles, t.i. esküt tettem rá, kötelező érvényét magamra nézve elfogadtam. A házasságok a mennyben köttetnek, de a földön romlanak meg. És természetesen, mindig a másik a hibás! Istenem, ha egyszer eljuthatna két ember odáig, hogy mindegyik csak a saját bűneiről, mulasztásáról, hűtlenségéről beszélne! Jézusom, áldott orvosa testnek, lé­leknek, könyörülj elrontott életün­kön. Trombitás Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents