Magyar Egyház, 1963 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 11-12. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ mészetesen” ez tűnik el legkésőbb a történelem színpadáról. És éppen ezért kell egész becsületesen rámutatnunk erre a döntő kérdésre: ha úgyis az “elnémuló harangok” sorsára jutunk, miért nem előbb, mint később? Vagy elfogadjuk és vállaljuk a magyar református hitvallásos hagyományt és hiszünk abban, amit mint magyar református egyházak Isten országának nagyobbitására sajátságos feladat és szolgálatként végzünk, vagy pedig mindezekre rámondjuk, hogy felesleges idő és energiapazarlás, mert úgyis jő a történeti integráció s mindez semmivé lesz. Nem őszinteség nélküli egyházpolitikai machinációk utján megteremtett látszat egységet és látszat egyházi keretek közötti élést akarunk mi, hanem őszinte és becsületes önmagunk és egymás megtalálásából származó valóságos egységet. Az amerikai magyar református egység csak akkor lehet valóság, ha azonos meglátással azonos hitbeli döntésre jutunk el együtt. Az ilyen döntés és az arra alapozandó egység a hit és az arról szóló bizonyságtétel kizárólagos ügye. Enélkül nem is lehet és nem is szabad ideig-óráig (tehát például “történeti integrációig”) talán tartó látszat-egyházat és látszat-egységet kiépíteni. Az Amerikai Magyar Református Egyház mindég a hit egységét kereste és valóban azt hittük, hogy a másik oldalon is ez a lélek és hit lakozik. Ma sem mernénk azonosítani a Magyar Egyházkerület minden lelkipásztorát és minden gyülekezetét azzal a vonalvezetéssel, amely dr. Szabó István eddigi magatartásának megértését lehetővé tévő cikkekből világossá lesz. Amit a reformáció dinamikus folyásának nevez, az nem egyéb, mint a másutt bevallott végleges eltűnés előtti látszathelyzet ideiglenes meghosszabbítása. A temetés elhalasztása nem azonos a feltámadással. Mindaddig ugyanis, amig a történeti integráció hamis tételét dr. Szabó István elfogadja és azzal egyházkerületének az időbeli végét is meghatározza: pontosan ezt cselekszi. De akkor miért ítéli el Toledot és Leechburgöt, mely magyar gyülekezetek ezt lemérve úgy döntöttek, hogy jobb öt évvel előbb elfogadni azt, ami feltartóztathatatlanul úgyis bekövetkezik, hogy t.i. a Magyar Egyházkerület helyett a földrajzi Konferenciák közösségében helyezkednek el a United Church of Christ magyar egyházai. Ha úgysem hisz a nagynevű egyházi vezetőember a magyar református egyházi életnek eddiginél sokkal nagyszerűbb jövőjében, legalább annyira legyen dinamikus, hogy ne a történelem után kullogjon, hanem ezt megelőzve vállalja saját közegyházának érdekes ivelésü próbálkozását és útját. Ennek világosságában megérthetjük dr. Szabó István további állításainak és vádjainak belső ellentmondásait. Kérdezi, melyik gyülekezet lesz olyan balga, hogy otthagyja eddigi kerületét és a függetlenekhez menjen át, “ahol a vagyona nem lenne korlátozás nélkül az övé”? Az érvelés itt megint leleplezi sajátmaga belső ellentmondásait. Ha mindaz, amit a reformáció nagyszerű győzelmének könyvel el a Magyar Egyházkerület uj alkotmányát illetően, valóban úgy is van, akkor miért akadna olyan gyülekezet amelyik ezt a “csodát magában hordozó” közösségét otthagyná? Miért ez az egész újfajta argumentálás, hogy függetlenebbek vagyunk, mint a magukat függetleneknek nevezők? És a dr. Szabó István által említett példák egytől-egyig megvilágítják azt a kétségbeesett belső visszavonást, amiért személy szerint sajnálni tudnánk, ha ugyanakkor a történelem itélőszéke előtt amerikai magyar református népünk életbevágó sorskérdéseinek ügyében nem kellene elsőrendűen felelősnek tartanunk. Előhozza a Miami-i pert, amit köztudomásúlag ő indított a független egyházi élet mellett döntő gyülekezet ellen. Előhozza Leechburgöt, ahol ő állt a pereskedők élére, a Független Egyház csak a kisebbség jogait védte. Egyik mondatában azzal marasztalja el a Független Egyházat, mert az atyák lelki örökségéhez ragaszkodó kisebbség védelmére kelt Leechburgben. Másik mondatában a tizennégy évig a Magyar Egyházkerület közösségében élő leechburgi gyülekezet közelmúltban hozott határozatáért is (hogy t.i. otthagyja a Magyar Egyházkerületet és átmegy a területi United Church of Christ konferenciájába) “a független emlőkön nevelkedett zajos kisebbséget” okolta. Tehát még azért is a Független Egyház a felelős, amikor egy magyar gyülekezet otthagyván a Magyar Egyházkerületet, átmegy saját denominációján belül — és annak alkotmánya szellemében — a földrajzilag számára meghatározott konferenciába? » A valóság nyilvánvaló eltorzításától sem retten vissza, amikor mindenért bennünket “függetleneket” bélyegez meg. Gyűlölettel teljes kirohanásai szomorúan emlékeztetnek Tertullianus egyházatya mondására, amit a keresztyénüldözésekkel kapcsolatban mondott: “Ha a Tiber folyó kiárad, ha a Nílus nem önt ki, ha megáll a nap, ha földrengés van, ha éhínség vagy pestisjárvány dühöng, a megoldás egy: vessétek az oroszlánok elé a keresztyéneket!” Kénytelenek leszünk az egységtárgyalások, a lapegység és a dr. Szabó István által felhozott többi alaptalan vádaskodások tárgyában minden adatot nyilvánosságra hozni és akkor majd nyilvánvalóvá lesz, hogy ki felelős az amerikai magyar református egyházi egység elárulásáért. De még most is inkább a békesség útját választjuk. Komoly felelősséggel szivünkben kérjük mindazokat az amerikai magyar református lelkészeket és egyháztagokat, akik az amerikai magyar reformátusság közös ügyét és békességét még íelkükön viselik, hogy vessenek gátat egy áldatlan testvérharcnak, melyet személyi ambíciójukban féktelen, elvüket és vonalvezetésüket annyiszor megváltoztató vezetők most óhajtanak kiprovokálni, — hogy majd azután azért is bennünket bélyegezzenek meg!-----------------O--------------— BETHLEN OTTHON A ligonieri Bethlen Otthon igazgatójának, Daróczy Sándornak jelentése szerint a múlt költségvetési évben kerek 29 ezer dollárt adtak az Otthonnak az amerikai magyar református gyülekezetek. Ebből a United Church of Christ-be tartozó magyar gyülekezetek $13,100, a magyar presbiteriánus gyülekezetek $3,000, a Reformed Church in America kebelébe tartozó magyar gyülekezetek $284, az Amerikai Magyar Református Egyház (függetlenek) gyülekezetei $9,000 összeggel szerepelnek. Az adakozó gyülekezetek közül a függetlenek átlaga a legmagasabb. Az éveként $500-nál magasabb összeget adakozók között 3 United Church of Christ-hoz tartozó»'^* 3 független gyülekezet szerepel.
