Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-04-01 / 4. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ BECSÜLETES HITETLENSÉG “Ne légy hitetlen, hanem hivő!” Ján. 20:27/c Nagyon következetlen az a hitetlen ember, aki sorra kritizálja a Biblia csodáit, husvét ünnepén azonban mégis elmegy a templomba. A legnagyobb csoda ugyanis az összes között éppen a húsvéti: Jézus Krisztus feltámadása. Ha nehezen is, de el lehet képzelni Jónást a cethal gyomrában, Dánielt az oroszlánok vermében, a három férfit a tüzes kemencében; ha nehezen is, de meg lehet érteni, hogy Jézus a tengeren járt, hogy a vizet borrá változtatta, hogy öt kenyérből és két halból ötezer embert megvendégelt. Amíg valami az élet és halál határán innen esik, addig a lehetőség határain belül van. Az a bizonyos határ azonban csak egyféleképpen léphető át: az életből a halálba. A húsvéti történet a legegyetemesebb emberi tapasztalatra cáfol rá. Jézus a halálból lépett vissza az életbe. E legnagyobb bibliai csoda azonban a keresztyén hit legsarkalatosabb igazsága. Ugyannyira, hogy Pál apostol igy tanit: “Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is” (I. Kor. 15:14). Szabad-e kétségbevonnunk egy olyan fontos igazságot, melyen az egész keresztyén egyház léte és értelme áll, vagy esik? Jézus egyik tanítványa, Tamás, pontosan ezt tette. ügy gondolkozott, ahogy sokan közülünk is: addig nem hiszem, amíg meg nem győződöm róla! Az utókor igy emlegeti: a hitetlen Tamás. Hitetlensége azonban becsületes volt, mert célja nem a benne maradás, hanem a teljes bizonyosságra való jutás volt. Az ünnepek elmúltak. A jó húsvéti sonka és a diós és mákos bájgli elfogyott. A vendégek elmentek. Tulajdonképpen mi volt igaz az egész husvétból? Csatlakozzunk hát most a hitetlen Tamáshoz és keressük vele együtt az igazságot! 1. Tamás sokkal kedvezőbb helyzetben volt, mint mi. Számára nem volt kérdéses Jézus történetisége, hiszen Vele járt, a tanítványa volt. Lehet, hogy nem mindig értette, és nem mindig hitte első szóra, amit Jézus mondott. Azonban mindazt, amit elénk adnak az evangéliumok, és amin mi olyan sokat vitatkozunk, Tamás személyesen látta, a saját fülével hallotta. Sőt, annál sokkal többet is látott és hallott. Gondoljunk csak János evangéliumának utolsó szavaira: “De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának” (Ján. 21:25). Ő tulajdonképpen “csak” egyet nem hitt: Jézus feltámadását. Vájjon, csak egy olyan tétel van-e, amit mi nem hiszünk? Tamás hitetlensége azonban ezzel nem volt kevesebb, mert éppen azt nem hitte, ami nélkül pedig az egész hit hiábavaló. Lehet olyan tétel, amelynek elfogadása, vagy elvetése nem sokat változtat a hiten. Jézus feltámadása azonban döntő kérdés. Hány szem búzából áll egy rakás búza? Egy szem még nem rakás, kettő se, tiz se. Százezer már igen. Hányadik szemnél kezdődik a rakás? Fogas, furfangos kérdés, senki se tud rá válaszolni. Arra azonban lehet válaszolni, hogy a sok hittétel közül hányadiknál kezdődik az igaz hit. Jézus feltámadásánál. Nem lehet hinni másban, mint a megfeszített és feltámadott Jézusban. Ő az ut, az igazság és az élet, az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ő a mi békességünk, Ö a mi üdvösségünk. Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. A keresztyén egyháznak élő Krisztusa van. Egy élő testnek halott feje nem lehet. A husvét utáni nagy kérdés azonban éppen ez: hogy lesz számomra ezekből a tételekből élet? 2. A feltámadás napjának estéjén a tanítványok együtt voltak. A zsidóktól való félelem miatt magukra zárták az ajtót. Egyszer csak azt látták, hogy Jézus áll a középen. Hogy jött be, mikor az ajtó zárva volt? Senkinek se jutott eszébe megkérdezni. Jézus akadálytalanul lép be oda, ahova akar. Nem igaz az, hogy az emberi szív olyan kemény, hogy ha mi magunk meg nem nyitjuk annak ajtaját, Jézus sohase léphet be az életünkbe. Az igaz, hogy a szív kemény, a kegyelem azonban ellenállhatatlan. Nem tudott ellenállni se Ábrahám, se Mózes, se a próféták Isten elhivásának. Semmit se tehet Jézus erejével szemben a damaszkuszi utón Saul. Hiába tudománya, fanatikus farizeussága, a keresztyének elleni gyűlölete, ez az ember Pál apostollá lesz és az életét adja Jézusért. Jézus megmutatja sebeit, és a tanítványok hisznek. Tamás nem volt ott. Nem volt kedve elmenni? Elfelejtette? Csalódott? Mindegy, miért nem ment el, a lényeg az, hogy éppen azt az élményt mulasztotta el, amire bizonytalankodó szivének a legnagyobb szüksége lett volna. Milyen hosszú tud lenni egy óra, de még egy perc is, mikor egy nagyfontosságu kérdésben állunk teljes bizonytalanságban és vívódunk egyedül! Hát még nyolc nap! Tamás hit dolgában nyolc napig “lógott a levegőben.” (Te mióta?) Jézus azonban szerette öt és nyolc nap múlva újra eljött. Most már Tamás is ott volt a tanítványok között. Jézus egyenesen hozzá megy, hozzá beszél. Megmutatja sebeit. A kétkedő tanítvány lát és hisz. Boldogan, remegő hangon vallja Jézust Urának és Istenének. Akármekkora is volt Tamás hitetlensége, kétkedése, a feltámadott Jézus látására úgy összeomlott szivének minden ellenállása, mint a kártyavár. 3. A feltámadott Jézusról azonban senki más nem tehet bizonyságot, csak Ő maga. Se a legmélyebb emberi bölcsesség, se a legragyogóbb ékesszólás, se a legmeghatóbb, szivbemarkolóbb “zsebkendő-prédikáció” nem képes, de nem is hivatott arra, hogy a húsvéti hitnek valamilyen illúzióját keltve, pótolja a feltámadott Úrral való találkozást. Megmásíthatatlan igazság az, hogy a hit Isten ajándéka, és ez a hit Jézus nélkül, Jézuson kívül el nem képzelhető. Ez a hit pedig nem akármilyen hit. Ha azt kérdi valaki, mit gondolsz, feltámadott-e Jézus a halálból, igy is lehet felelni: azt hiszem. Ez azt jelenti, nem vagyok benne biztos, tulajdonképpen nem is érdekel annyira a dolog, de azt mondják, hát miért ne legyen úgy? Ez a hit mit sem ér! így is kérdezhet valaki: azt hallottam, hogy Jézus feltámadott a halálból, mit szólsz hozzá? Válaszolni lehet igy is: elhiszem. Miért ne higyjem el, mikor olyan sok érdekes dolog történik a világban! Nos, ez a hit se ér semmit. Mit mondasz azonban, ha valaki ezt kérdi tőled: mit vallasz te a Jézus Krisztus felől? Boldog, aki igy tud válaszolni: hiszem, hogy feltámadott a halálból! Ez a “hiszem” az igaz hit. Vannak, akik a húsvéti történetet mindenáron meg akarják “magyarázni”, és azt mondják, hogy az egésznek tulajdonképpen átvitt értelme van. Ugyan, hova a csodába akarják ezt az értelmet “átvinni’? Jézus az, Aki átvitt, téged is és engem is, a halálból az életre az Ő halála és feltámadása által. Az igaz hit lényegét soha még olyan egyszerűen nem magyarázták meg számomra, mint egy néger spiritual szavai. A könnyeket is kicsalja a szememből, mikor eszembe jut: “My brother, want to get religion? Go down in the lonesome valley, and meet my Jesus there.” Ne emberekre nézz, ne eszmékért lelkesedj, hanem találkozz az élő Jézussal, Akinek husvét után számodra is csak ez az üzenete van: Ne légy hitetlen, hanem hivő! Ámen! Papp Ákos
