Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)

1962-12-01 / 12. szám

MAGYAR EGYHÁZ

3

DR. BÉKY ZOLTÁN PÜSPÖK:

"A világ várja az Isten ¥ latnak megjelenését"

Karácsony alkalmából vezető államférfiak sokszor nyilatkoznak a békességről, jóakaratról és az emberiség jövendőjéről. Tanulságos az ilyen nyilatkozatoknak tüzetesebb megvizsgálása. A ma emberének gondolkozása tükröződik ki a legtöbb ilyen sablonos nyilatkozatból. Békesség alatt rendszerint bizonytalan időre meghosszabbított fegyverszünetet értenek. Jóakarat sem jelent többet annál, hogy az amúgy sem őszinte diplomáciai tárgyalásokat lehetőleg folytatni kell. Az emberiség jövendőjét pedig az eddigiekhez hasonlóan valami kompromisszumos megoldásban látják.

Az ilyen békére, jóarakatra és együttműködésre épített morális reálpolitikának bálványozott mestere és hirdetője volt egészen a közelmúltig Nehru, India miniszterelnöke. Emlékezzünk csak, milyen előszeretettel leckéztette meg a nyugati világot s mennyire óvatos volt a másik oldal felé. Az elmúlt ősz eseményei aztán beigazolták, hogy a morális semlegesség politikája nemcsak tragikus tévedés volt, hanem bűnténnyel határos felelőtlenség. A nyugati világ egyes protestáns vezetőférfiai által szintén helyesnek, “reálpolitikának”, “követendő példának” minősített vonalvezetés árát a szerencsétlenül védelem nélkül hagyott indiai népnek kell most megfizetnie.

S mondjuk már meg azt is, hogy a karácsonyi evangélium békességének semmi köze sincs ahhoz, amit manapság békének neveznek. Az efrátai mezőn, angyali seregek Istennek dicsőséget énekeltek. Ezzel kezdődik az igazi karácsony. Az “idők teljességében” Isten cselekedett. A bűn rabszolgaságában élő embersiég megváltására Fiát küldötte el. Mert annyira szeretett. Nem egyezett meg a bűnnel. Isten angyalai által meghirdetett karácsonyi békeszózat nem a menny és a pokol között történt alku aran szerzett látszatbékesség. Olyannyira nem az, hogy Isten Fia azért jön, hogy az emberiség

szabaddátételéért szenvedjen, vállalja a fogságot, a legirtózatosabb kereszthalált.

Amit ma az emberiség úgynevezett “nagyjai” cselekednek a békéért, az pontosan a fordítottja annak, amire az evangélium tanít bennünket. Ezért van az persze, hogy a karácsonyi üzenetekben egyre kevesebb szó esik Istenről. Azt meg egyáltalán nem halljuk, hogy béke csak akkor lehetséges, ha az Ő békessége a Krisztus Jézusban diadalmaskodik az emberiség felett. S az a békesség azt is jelenti, hogy a tagadás, a gyűlölet, a kizsákmányolás és a népek elnyomásával uralkodó hatalmasságok nincsenek többé.

A maga kényelmét szerető modern embernek ez a karácsonyi tanítás nem felel meg. Nem szereti, ha arra az irtózatos igazságtalanságra figyelmeztetik, amelynek komoly áldozatvállalással történő leküzdésére csak neki lenne módja. így aztán nemcsak Isten dicsőségéről feledkezik meg, hanem a képzelt és hamis békességért (ami csak ideig-óráig a gonosszal kötött fegyverszünet) hajlandó eltűrni, hogy milliók rabszolgasorsa megváltoztatására nincs semmi remény.

Itt van, vagy legalább is itt lenne, a keresztyén anyaszentegyháznak a nagy feladata. “Legyen a ti beszédetek igen, igen vagy nem, nem. Minden ami ezen felül van, az ördögtől van.” Karácsonykor a szabadító Isten hatalmasan cselekedett azért, hogy megszabadítsa az emberiséget s ezért az emberi szenvedést, sőt a halált is vállalta ama Fiú. S ezért az “Istenfiuságot” az Őbenne bízóknak is megszerezte. “A teremtett világ pedig sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Megjelenhetnek-e az Isten fiai, a világosság gyermekei úgy, hogy a sötétség fiainak tesznek örökös engedményeket? Legyen az anyaszentegyház igehirdetése biztos zengésű trombita. S legyenek Krisztus testének tagjai méltók hivatásukhoz, mint Istennek fiai.

Bethlehem kis falucskába

t —K~

J

fii * rj „Q

J }

' » *

ÍV - . - J'--JA

—1^

—í—fr

^ 1 ■,

fi Ja.

—ff------#---*---1'tT .!______________k_

—----------1. Bethlehem kis falucskába Karácsonykor, éjféltájba Fiú Isten ember lett,

Mint kis gyermek született.

2. Az angyalok fenn az égben Mennyei nagy fényességben Zengetik az éneket:

Dicsőség az Istennek!

3. Pásztorok a falu mellett Bárányokat legeltettek, Hallották az éneket, Bethlehembe siettek.

4. Gyermek Jézus jászla mellett Szép csendesen letérdeltek, Hogy Őt szívből imádják, Égnek, földnek Királyát.

5. Azután meg napkeletről Ragyogó szép csillag tűnt föl És elindult nyugatra,

Három király utána.

6. Imádták az Isten Fiát, Köszöntötték Szűz Máriát, Ajándékot adtak át,

Aranyat, tömjént, mirhát.

7. Jézust sokan nem szerették, Gonosz emberek üldözték,

Egy éjjel meg elfogták, Gúnyolták és kinozták.

8. El is vitték csúf halálra, Felszegezték keresztfára,

Ott meghalt sok kin után Nagypénteken délután.

9. Levették a keresztfáról,

Sirt csináltak kősziklából,

Testét oda temették,

És katonák őrizték.

10. De csak három nap maradt ott, Husvét napján feltámadott, Végre negyven nap múlva Menyországba ment vissza.

11. Elküldötte a Szentleiket,

Ki megszentel minden lelket. Pünkösd napján szállott le,

S velünk marad örökre.

Magyar népdallam.

Szöveg és dallam: Almásmálom (Szolnok-Doboka vármegye)