Magyar Egyház, 1962 (41. évfolyam, 2-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÍRÁS ÉS ÉLET . . . Jó hir és drága kenet “Jobb a jó hir a drága kenetnél.” Préd. 7:l/a. Igénk nem egy jó dolgot hasonlít össze egy rosszal, hanem két jó dologról beszél és azt mondja, hogy az egyik jobb és többet ér, mint a másik. E kettő a jó hir és a drága kenet. Ma, amikor a hírközlésnek immár határtalan lehetőségei vannak és egy hir a világ egyik végéről a másikra szinte pillanatok alatt röppen, az ember nem becsüli annyira a híreket, mint régen. Az újság naponként megírja, a rádió pedig félóránként bemondja, mi történt a világ egyik vagy a másik részén. Ma már az a helyzet, hogy annyi a hir, hogy az ember el se tudja mindet olvasni. Döntenünk kell, hogy mi érdekel. belpolitika, külpolitika, közgazdaság, sport, gyilkosságok, eljegyzési hírek, halálesetek, tudományos felfedezések, vagy mi? A tömérdek hir, ami percenként elárasztja a világot, nagy tömegénél fogva igen sokat vészit az érdekességéből. Egyik hir érdektelenné teszi a másikat. Igen különös szenzáció legyen az, ami képes az embereket még ma is meghökkenteni! Nem igy volt azonban régen. Ha egy világbirodalom királya meghalt, hetekbe, sőt hónapokba telt, mig halálának a hire mindenhova eljutott. Nem volt repülő, se vonat, se autó, mégcsak bicikli se. Lóháton, szekéren, vagy gyalog jártak az emberek. A hírnek akkor még csak lábai voltak, nem szárnyai. Elképzelhetjük hát, mit jelentett akkor egy jó hir! Nem öt percig, hanem egy évig tárgyalták! A világ sok mindenféle hire között azonban van egy, amelyik valami csodálatos képességénél fogva mindig gyorsabban megy, mint a többi: a rólunk való rossz hir. Nem a jó hir, sajnos! Akárhova mégy a világon, ha az emberek tudnak egyáltalán rólad, már tudnak valami rosszat is. A rossz hírnek szárnyai vannak. Itt kell magyarázatképpen hozzátennünk az Ige megértéséhez azt, hogy az a jó dolog, amiről ir, nemcsak valami akármilyen jó hir, hanem a rólunk való jó hir, a mi jó nevünk, a nevünk becsülete. Mielőtt az Ige üzenetét végleges formában megfogalmaznánk, nézzük meg előbb a másik jó dolgot is, a drága kenetet. Nem hiába Írja a Biblia, hogy drága kenet, bizony, az drága volt! De hasznos is. A drága kenet alapanyaga az olaj volt, amit az olajfák terméséből nyertek. Ezt illatosították különböző finom anyagokkal. Hogy egy-egy diágakenet fajta milyen drága volt, arról mind a Biblia, mind a világi történelem lapjai beszélnek. Mikor Mária megkente Jézust nárdus olajjal, Judás szerint azt el lehetett volna adni háromszáz dénárért. T utankamon egyiptomi faraó sírjáról pedig azt tudjuk, hogy oda egyszer rablók törtek be, otthagyták mind a szinaranyból való dolgokat, csak a drága keneteket lopták el. Illatos kenetek használata abban az időben mindennapos gyakorlat volt. Hogy bőrüket ápolják és védjék a meleg, száraz klímától, fejüket, arcukat, sőt egész testüket be szokták kenni fürdés után az emberek. Ha pedig vendég jött, vagy valami más ünnepélyes alkalom volt, a kenetek használata az udvariasság első szabályai közé tartozott. A legdrágább keneteket, amit balzsam néven is nevezünk, a halottak testének a rothadástól való megóvására használták. És hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítják azok a múmiák, melyeket ezer esztendőkkel később az ásatások napvilágra hoztak. A szegény ember testét csak egyszerű földszurokkal kenték be, ami héberül “műm”. Innen van a múmia szó. A gazdagok, királyok testére azonban a világ legdrágább balzsamai kerültek. A drága kenetek feladata tehát az volt, hogy széppé tegyék a csúnyát, vonzóvá a visszataszítót, kellemessé a kibirhatatlant, életszaguvá a halál nehéz szagát. Nem csoda hát, ha az ilyen nehéz feladatokra vállalkozó finom kénetekért drágán kellett megfizetni! A legdrágább balzsamnak is volt azonban egy végzetes fogyatékossága: a halott testét megőrizte ugyan az enyészettől, az életbe visszahozni azonban nem tudta. A mi végzetes tévedésünk az, hogy jó hir és drága kenet valamiképpen együtt jár ezen a világon. Vagyis, aki jól ki van készítve, jól be van kenve mindenféle illatos szerekkel, a kozmetika minden áldásával, minthogy igy többet mutat, többet is ér. És különös dolog, de tény az, hogy akik külső megjelenésüket ilyen módon előnyükre megváltoztatták, úgy érzik, hogy egész benső valójukat, egész emberségüket többé, jobbá, értékesebbé tették. Több lesz az önbizalmuk, simább a modoruk, megnyerőbb a mosolyuk. A száraz tény azonban az, hogy ezek a kenetek csak a bőrön segítenek, az ember pedig nem az, aki a bőrön kívül, hanem aki a bőrön belül van. A jó hir nem a kéneteknek köszönhető. Akinek nyitva van a szeme, ezt látja is. Nem alaptalan az a gyanúja az embereknek, hogy mennél több a kenet, mennél vastagabb a “make up”, annál több a palástolni való. Akire azt mondják, hogy kenetteljes, arról már tudják, hogy nem olyan a szive, mint a szája. Lehet, hogy otthon Magyarországon olaj helyett hájat használtak, mindenesetre sokat mondó és találó ez a régi jó magyar kifejezés: “minden hájjal meg van kenve”. Ez azt jelenti, hogy jómodoru, simulékony, megnyerő egyéniség valaki, amig célját el nem éri. Ha elérte, az álarc lehull és a kenet mögül előtűnik egy kétszínű, önző, kaján, undorító arc. Miért jobb hát a jó hir a drága kenetnél? Mert a drága kenet hazugságot takar, a jó hir pedig igazságot. A drága kenet mögött mindig valami rossz van, ha csak egy ránc is, vagy néhány szeplő is az, a jó hir mögött azonban egy embernyi ember áll emelt fővel. Mi köze mindennek karácsonyhoz? Annyit mindenki tud görögül, hogy ezt a két szót: “jó hir”, görögre fordíthassa. A fordítás: “evangélium”. Ezt a szót használja a Biblia, mikor az angyalok jó hirt mondanak, vagyis Krisztus születését megjelentik a bethlehemi pásztoroknak. Jó hir tehát az a szó, mely Krisztusnak e világra való jövetelét mondja, és jó hir mindaz a szó, mely Krisztusról beszél, az Ö szent neve becsületéről mennyen és földön. Mennyi minden hozzátapadt azóta a karácsonyhoz! Európában a fenyőág, Amerikában a fagyöngy, itt is, ott is a karácsonyfa, annak gyertyái, színes üveggömb díszei, angyalhaj, ajándékok, karácsonyi vásár és még ki tudja, mi nem. New York egész évi üzleti forgalmának mintegy 25 %-át a karácsonyi “business” hozza be. Micsoda vásári ricsaj mindenfelé Thanksgiving napjától karácsony szent ünnepéig! A szemfüles üzleti világ a legtöbb embert ráveszi arra, hogy megvegye mindazt, amire a világon semmi szüksége sincs. Egy nagykereskedő azt mondta: “Ha a karácsonyt megszüntetik, én kimegyek a bizniszből!” Bizony, nehéz e csillogóvillogó, lármás utcai hangulatkeltő zsivaj miatt kivenni az angyali ének édes szavát, az igazi jó hirt. Pedig mennyire szeretném még egyszer meghallani az egyszerű, keresetlen szót, mennyire szeretném gyermeki szívvel újra befogadni a drága üzenetet és határtalanul boldognak érezni magamat azért, hogy “Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta.” Értem is, érted is. Ha van balzsam az emberi szívre, ez a jó hir az egyedül. Ámen! Papp Ákos
