Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1961-10-01 / 10. szám

4 MAGYAR EGYHÁZ PRESBITERI KONFERENCIA A Keleti és New York-i egyházmegyék idei presbiteri konferenciája október 29-én, vasárnap délután 2 órakor kezdődik a New York 82-ik utcai templomban. A konferencia témája:“A reformáció és a presbiter”. A bevezető előadásokat magyarul Komjáthy Aladár, angolul Dr. nagyba­­czoni Nagy Lajos mondják. Az előadásokat mindkét nyelven megbeszélés követi. A gyűlést követően 5 órakor a templomban Reformációi Ünnepély lesz, melyen az ünnepi beszédet Dr. Bakó Elemér (Washington, D. C.) mondja. Az ünnepélyen Rozsnyai Zoltán, a Philharmonia Hungarica alapitó karmestere orgonái és Lendvay Lajos, a budapesti Nemzeti Szín­ház volt tagja mond verset. Az ünnepély után közvacsora lesz. A presbitereken kívül természetesen hívjuk és várjuk gyülekezeteink tagjait és barátait. Európában Magyar Reformátusok között Magyarországról Amerikába szakadt u.n. “régi magyarok” nagy része nem sokat tud arról, hogy a nyugateuró­pai államokban milyen egyházi életet élnek a mi véreink. Mindenki elfog­lalt, úgy hogy az ő kérdéseik és élet­halál problémáik nem érintik elevenül az Egyesült Államok magyarságát. Sőt azok közül, akik éveket töltöttek egyik másik európai országban, s köz­ben kivándoroltak tengerentúlra, igen sokan elfelejtkeznek Nyugateurópa magyarságáról és az ott folyó nehéz egyházi munkáról. Még fájóbb talán az, hogy az óha­zai egyház sem tud semmi komoly érdeklődést tanúsítani jelenlegi hely­zetében világgá szaladt, szétszórt és idegenben bujdosó hitének gyermekei iránt. Nyugateurópában lévő magyar református egyházaink tehát megle­hetősen árván, magukra hagyva élik életüket és igen sok nehézséggel küz­­ködnek. Látogassuk meg őket e pár soron keresztül. 1. Hollandiában a magyarok tisz­telete és szeretete talán felülhaladja az összes más többi országokat. Ebben a kicsi országban a magyar reformá­tus és holland testvér egyháza között a szeretetteljes kapcsolat hosszú év­századokra tekinthet vissza. Több re­formátus lelkész tanult itt, mint a többi más európai államokban együt­tesen. A második világháború után ide is sok menekült magyar jött, akiknek lelkigondozására a jó hol­land testvérek Tüski István ifjú lel­készt kérték fel. Csak rövid ideig volt alkalmam találkozni vele és elbeszél­getni a hollandiai magyar református egyáhz sorsáról, de az alatt a rövid idő alatt is sok jelét láthattam annak a roppant munkának, amit ez az ifjú, önfeláldozó és minden szolgálatra kész lelkipásztor végez egy egész ország területén szétszórtan élő magyarok kö­zött. Holland segítséggel kiadták a Heidelbergi Kátét, melyet azóta is használnak Európaszerte, sőt még itt mi is az Egyesült Államokban; ki­adták a zsoltáros könyvet is rövidített formában, de szép kivitelben és tar­talommal. A nagyobb városokban rendszeresen tartanak istentisztelete­ket, amelyeken Tüski Istvánon kivül a lelkészi pályára készülő magyar re­formátus teológusok és más holland vagy nem egyházi szolgálatban lévő lelkészek szolgálnak. 2. Nyugat-Németországban a máso­dik világháború után nagy számmal jöttek menekült magyarok, akik kö­zött lelkipásztorok is szép számmal voltak. Nagyrészük azonban ma már kivándorolt vagy az Egyesült Álla­mokba, vagy Kanadába, vagy vala­melyik más tengerentúli országba. így ma már csak egy pár központban van a magyarok között jelentősebb egyházi és kulturális élet. Uj lendületet hoztak az 1956-os szabadságharc után kijött magyarok. Hannover, München és Stuttgart köz­pontokkal még ma is szép és élénk egyházi szervezetekbe tömörülve élnek magyar reformátusaink. Stuttgart ab­ból a szempontból is jelentős, hogy evangélikus lelkész vezetésével a re­formátusok együtt munkálkodnak az evangélikusokkal. Másutt meg, ahol református lelkész van és evangélikus nincs, a legnagyobb megértésben élnek az evangélikusok a mi hiveinkkel. Czeglédy Zoltán lelkipásztor vezetésé­vel a müncheniek azon fáradoznak, hogy egy kis magyar templomot épít­senek maguknak. Vállalkozásuk elő­segítésére Csók István művész “Ke­resztelő” cimü festményét három szín­ben, selyem másolatban erre a célra árusítják. 3. Ausztria volt az első állomása a legtöbb második világháború utáni menekült magyarnak. Ide érkeztek meg az 1956-os szabadságharc utáni me­nekült tömegek is. A magyarok nagy része természetesen továbbment. A lelkipásztorok közül is csak kevesen maradtak Ausztriában a régiek közül, akik az újabban érkezett ifjú Ti­­motheusokkal karöltve végzik most a táborokban szétszórt és még ott élő magyarok lelkigondozását. Soós Mi­hály bécsi, Véghy Károly salzburgi és Mrázik István linzi lelkészekkel ta­lálkoztam. Állandóan érkeznek újabb és újabb menekült családok. 4. A gyönyörű fekvésű Svájcban, ahol több magyar református lelkész tanul és él és munkálkodik a magya­rok lelkigondozásán, sajnos nem ta­lálkoztam egyikkel sem. Munkájukról azonban sok elismerésre méltó dolgot hallottam és tudtam meg. 5. Az egyik legrégebben elkezdett munkát, a magyar református egyház építését Franciaországban, Kulifay Im­re lelkipásztor tolmácsolásában ismer­tem meg, aki már két évtizede végzi egyedül, óriási területen a magyar református hívek lelkigondozását. Be­szélt arról a gazdag tapasztalatáról, amit a francia bányavidéken élő ma­gyar munkások között, vagy az idegen légióba jelentkezett és onnan vissza­tért mgyar ifjúság közöt szerzett. El­mondta azokat a nehézségeket, ami­ket Párizs, a nagy világváros ró egy lelkipásztorra, amikor a híveket pró­bálja összegyűjteni a szélrózsa min­den irányából és a magyarság lelki­életét igyekezi építeni ezer kisértés közepette. 6. London az önálló magyar refor­­máruts egyházi élet kialakulására az egyik legszebb Ígéretekkel kecsegtető világváros Nyugat-Európában. Varga Sándor lelkésszel és Csűrös László fő­gondnokkal az élen igen tevékeny pres­bitérium és szépszámú lelkes gyüle­kezet jön össze hétről hétre a gyüle­kezet saját imaházában, ahol isten­­tisztelet után társas estéket is rendez­nek. Mindenütt, amerre csak egy ilyen rövid baráti látogatás révén eljutot­tam, azt láttam, hogy az egyházak élén lelkiismeretes, szolgálatkész és ál­dozatos lelkű vezetők, lelkészek és presbiterek hősies munkát végeznek. Jó lenne róluk többet tudni, lapja­inkban felőlük többször olvasni s fő­leg imádságunkban őket Isten előtt hordozni és anyagi támogatásunkban részesíteni. A szabad világban élő magyarok által 1954-ben Clevelandben életrehivott, de azóta tehetetlenségre Ítélt, Szabad Magyar Reformátusok Világszövetségének elsőrendű feladata volna, hogy szétszórt magyar reformá­tus egyházaink sorsát figyelemmel kí­sérje és nyugateurópai véreinket is hathatósan támogassa. Ábrahám Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents