Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-08-01 / 8-9. szám
1ft MAGYAR EGYHÁZ TANULNAK MAGYARUL . . . Nyári magyar iskolai vizsga a Bethlen Otthonban Ma már hihetetlennek hangzik, hogy Amerika földjén régente majdnem minden egyháznál nyolc hetes nyári magyar iskolák voltak, ahol lelkipásztorok, lelkipásztornék, önkéntes és fizetett segéderők tanították itt született gyermekeinket, akik mind beszélték szüleik nyelvét. A legtöbb helyen a tanulók hiányában megszűntek ezek a régen népszerű iskolák. A nyolcvanadik évéhez közeledő amerikai életünkben mind kevesebb és kevesebb helyen tanitják gyermekeinket magyarul. Hála Istennek, van egy hely Amerikában, a ligonieri Bethlen Otthonban, ahol a magyar iskola nem szűnt meg, hanem évről évre mind nagyobb és nagyobb lesz. Ez éven már a jelentkezők egy részét helyszűke miatt nem lehetett elfogadni. A gyermekek nagy része uj bevándorló szülők gyermeke volt, d; voltak harmadik, negyedik generációs gyermekek is. Elismeréssel kell adózni azoknak a szülőknek, akik nagy áldozatot hoznak azért, hogy a magyar lélek tüzéből egy parányi szikrát felgyújthassanak gyermekeik szivében. Könnyekig megható volt látni, hogy egy drága kis ország bánatát és minden reménységét be akarják vésni olyan szivekbe, akik a legboldogabb országban nőnek fel, ahol mindenki azt akarja elhitetni a másikkal, hogy az ő ősei a Mayflowerrel jöttek ide. Le a kalappal azok előtt a szülők előtt, akik áldozatok árán is át akarják adni magyarságukat gyermekeiknek. A Bethlen Otthon vezetősége komolyan vette feladatát: a tanítás módszere nem a modern játszó módszer volt, hanem az az “elavult” módszer, amivel minket is neveltek szüléink, amikor komoly tanulást kívántak tőlünk. A julius 29-én megtartott ünnepélyes záróvizsga bebizonyította, hogy ez a módszer bevált. A talpraesett feleletek, a gyermekek előadásai nemcsak a szülőket töltötték el örömmel, hanem a jelenlevő vendégeknek is az volt az érzése, hogy értelmes a fajtánk és gyermekeink az élet harcában méltóan meg fogják állani a helyüket. Nem azt mondjuk, hogy a gyermekek megtanulták, amit lehetett, hanem bámulatosan sokat tanultak meg a rövid négy hét alatt. Bibliai ismeretük, magyar földrajz és történelmi tudásuk nagyszerű volt. Magyar táncuk és dalaik elringatták a lelkünket s az egyik szemlélő behunyt szemmel ébren is azt álmodta, hogy otthon van egy békebeli magyar iskola templomi záróvizsgáján. A 65 gyermekkel négy héten át Daróczy Sándor igazgató és felesége, Nt. Csia Kálmán, az öregek otthonának felügyelője, Nt. Nagy Pál János lelkipásztor és felesége, Varga György középiskolai tanár és Bőd Mária nevelőnő foglalkoztak. Komoly és szép munkájuk eredménye meglátszott a nagyszerűen sikerült záróvizsgán. Szülők hálás és könyes szavakkal elmondott köszöneté volt a jutalmuk és a tanítványok ragaszkodó szeretete. N. L.-----------o----------AZ ÉSZAKAMERIKAI MAGYAR EGYETEMISTÁK SZÖVETSÉGE az elmúlt júniusban tartotta háromnapos kongresszusát Philadelphiában. Bognár-Kégl Dezső elnök és Tőkés Rudolf főtitkár számolt be a Szövetség munkájáról, többek közt arról, hogy közel 100 diák részesült anyagi segítségben a Szövetség ösztöndíjalapjából. A Szövetség újonnan választott tisztviselői Tóth Csanád elnök és Lázár Ödön főtitkár. SZABÓ LÁSZLÓ Augusztus 16-án Ormond Beach-en (Florida) meghalt Nt. Szabó László ny. református lelkipásztor. 1880- ban született a Borsod megyei Sajókereszturon. A sárospataki kollégiumnak volt kiváló diákja és már ifjúkorában megcsillogtatta költői tehetségét. 1905-1918 a Magyarországi Református Egyház Konventjének megbízásából szolgált Amerikában mint missziói lelkész. 1919- től Franklin, N. J., Philadelphia, Pa. és Windber, Pa. gyülekezteiben volt lelkipásztor 1955-ben történt nyugdijbameneteléig. Ekkor Hawaii szigetére költözött, ahonnan csak néhány hónapja tért vissza, hogy Floridában telepedjék le feleségével, az ugyancsak kitűnő Írónő, Lévay Margittal. Augusztus 20-án temették a kiváló papköltőt a Hopelawn-i magyar református temetőbe. A temetési szolgálatot Ft. Dr. Béky Zoltán püspök végezte több környékbeli lelkipásztor részvételével. A sírnál az elhunyt gyermekkori barátja, Ft. Borshy Kerekes György mondott búcsúztatót. Az amerikai magyar népnyelvkutatás céljai és módszere (A “Magyar Egyház” előző számában megjelent cikk folytatása) 3. Ha az amerikai magyar élet szervezett formáin végigtekintünk, lehetetlen nem látni, hogy az, már kezdete óta, egyházi szervezésű egységek hálózatából állott. Ehhez csatlakoztak bizonyos kulturális és biztositó, illetve segély-egyletek, amelyek szintén a népi összetartozás alapján toborozták tagjaikat. Mindebből természetesen adódik, hogy az egyházi és családtörténeti iratok összegyűjtése, rendszeres tanulmányozása és mielőbbi, nyomtatott formában való kiadása még az amerikai magyar népnyelvkutatás munkásainak is elsőrendű érdeke. Ez iratok ismerete nélkül nehezen érthetjük meg az amerikai magyar települések kialakulását. Az egyes egyházak tagjegyzékei, időszaki jelentései, az egyházi klubok jegyzőkönyvei, régi magyarnyelvű újságok még elérhető példányai, egyházi lapok, évkönyvek, emlékkönyvek, stb. mind rendkívül fontosak. Ez az irodalom az, amely megbízható és különben felderithetetlen adatokat nyújt egy-egy amerikai magyar közösség érkező uj bevándorlók társadalmi és rokonsági viszonyairól. Gyakran, talán olvasóik okulására és szórakoztatására, még le is nyomtatták azoknak az “eltorzított” angol szavaknak a jegyzékét, amelyeket ideérkezett egyházi vagy egyesületi tagságuktól hallottak. 4. Az ilyen előzetes felvételek során alakulnak ki olyan gazdag szöveggyűjtemények, amelyekben lassanként az amerikai magyar élet változatos embertípusai, foglalkozási ágai, sorsfordulatai, az itteni társadalmi érintkezés és egyházi élet sajátságos jelenségei mind részletes ábrázolásban részesülnek. Ezekben a szövegekben, elbeszélésekben, visszaemlékezésekben, mint egy ezersipu orgonán fog majd felzengeni az amerikai magyar élet sok csodálatos egyéni dallama. 5. A szöveggyüjtés után következik majd a gyűjtött anyag szótárrá dolgozása. Akár egy-egy vidék, állam, vagy város magyarságának a szótárához fogjunk hozzá, akár pedig egy-egy történeti magyar nyelvjárás
