Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 képviselve van a magyar kálvinizmus egésze. Az, hogy mind a kilenc egyházkerületből vannak sorainkban nem csak véletlen, hanem feladat és intés arra, hogy a leigázott kilenc egyházkerület életét kegyelmesen megtartó és, hisszük, hogy minden megpróbáltatásokon átsegítő szuverén Isten a legkisebbre bizta azt a feladatot, hogy a történelmi magyar kálvinizmus hitvallásos életét, annak minden vonatkozásában fejlessze tovább, mert hiszen erre csak nekünk adatott meg a szabadság. De ebben még semmiképpen sem merülhet ki egyházunk teológiai vagy hitvallásos szolgálata és bizonyságtétele, mert hiszen egyházunknak mindennapos találkozása van az amerikai protestántizmussal, a nemprotestáns keresztyénséggel s a világ leghatalmasabb, legsokszinübb és leggazdagabb országának társadalmával, melyeknek feltett kérdéseire nekünk is, ma és itt kell választ adnunk. Lehetünk számszerűleg kicsinyek, de önállóságunk és az egyházi szervezetekben való részvételünk örökös felelősség elé állit bennünket. Ennek következtében mind a lelkészek, mind a világiak meg kell találják a helyes utat. Vannak, akik ebből a helyzeti adottságból próbálnak egy kényelmes választ keresni: “addig lesz amerikai magyar református egyház, amig van igény magyar nyelvű szolgálatokra”. Ez éppolyan helytelen teológia, mint az a másik, amely, ugyanúgy kiindulva az adott helyzetből, olyan szolgálatot óhajt végezni, hogy mindenben átveszi a nagy felekezetek “ökumenikus teológiáját” és sajnálatosan bizonytalankodik egyházunk sajátos elhivatását illetőleg. Sem a gettóbazárkózás, sem a teljes “átlényegülés” nem volt hivatásunk és nem lehet célunk. Nincs ott igazi találkozásra lehetőség, ahol egy megmerevedett orthodoxia falaival körülbástyázott egyedül üdvözítő egyházat építenek, AZ EGYHÁZKERÜLET TISZTVISELŐI de ott sem, ahol mindenben mások példájához igazodunk és magunk számára is értelmetlenné lesz a magyar református egyház. E két kisértés között az Egyház Ura arra hivott el minket, hogy amerikai magyar református egyház legyünk. Nem vagyunk besorolhatók sem a fundamentalista, sem a liberális, sem az ökumenikus irányzatok egyikébe sem, mert mig mindezek csak fundamentális hittételek, vagy a keresztyénség gyakorlati problémáinak vagy az egyház egységének kérdései tanulmányozásában látják a ma teológiájának feladatát, mi megalakulásunk óta valljuk és most is hitet teszünk arról, hogy hitvallásos egyház vagyunk és a klasszikus kálvinizmus alapján az élet egész területére, tehát a hittani tételek mindegyikére is egyforma érvénnyel képviseljük a négyszáz éves magyar reformáció hamisítatlan álláspontját. Határozottan meg kell mondanunk, hogy az ökumenikus mozgalmakban való részvételünk nem jelenti hitvallásos álláspontunk meglazulását. Sőt ellenkezőleg. A számbelileg kicsiny egyházaknak az ökumenikus mozgalmakban éppen az ad jelentőséget, hogy szerepük korrekció s protestálás lehet, ez utóbbi szó pozitív, bizonyságtevő jelentésében. A mai korban a legnagyobb egyháztestek vonalvezetésében egyre kevesebb hangsúlyt kap a hitvallás és mi éppen most tesszünk hitet mellette. így nem feledhetjük el, hogy önállóságunknak csak az ad értelmet, mely igehirdetésünket, egyházunk kormányzatát és életét megszabja s sajátossá teszi: a hitvallásos magyar kálvinizmus. Eleveelrendelést, szűztől születést, inspirációt, test szerint való feltámadást, Krisztus Istenfiuságát lehet tagadni nehány amerikai felekezet szószékéről: az Amerikai Magyar Református Egyház szószékeiről ezeket a hittételeket tagadni nem lehet. Hajlandók vagyunk respektálni liberális teológusoknak korrekciót, kultúrára, társadalmi életre szóló állásfogalalását, kritikáját. De semmi olyan tanítást nem tűrhetünk meg amerikai magyar református egyházunkban, amely a modern ember önbálványozására alapított filozófiája alapján elveti a golgothai kereszt tanításának történeti tényét és szükségességét. Nincs a modern keresztyén egyháztörténetnek nagyobb ellensége, mint a keresztyén egyházi mezbe öltözött, de a Krisztus evangéliumát meghamisító liberálizmus, amely igent mond a megítélt világ fejedelmének azzal, hogy leszűkíti, leszállítja a kereszt tanításának jelentőségét. Egyházunk minden egyes gyülekezetében, mind a magyar, mind az angol nyelvű istentiszteleteken minden alkalommal közösen elmondjuk az Apostoli Hitvallást, minden Urvacsoraosztás alkalmával személyesen hitet teszünk arról, hogy rajtunk, bűnösökön csak a Jézus Krisztus vére és kegyelme segíthet. Itt ki kell hangsúlyoznom az Úrvacsora központi jelentőségét. Kétségtelen, hogy a mai amerikai protestántizmus főtendenciája az, hogy az úrvacsorától eltiltani senkit sem szabad. Ha van a mi egyházi életünknek egyedi sajátossága: ez kétségtelenül az Úrvacsora sákramentuma, melynek csak egy fajtája van a magyar kálvinizmusban, ez pedig a bünvallás, hitvallás és fogadalomtétel, egyházi fegyelemmel védett, tehát zárt és szigorúan előirt egységes rend. Mig mi ennek elmélyitésére törekszünk, addig az amerikai protestántizmus nagyrésze hirdeti és gyakorolja az “open communion”-t. Ez pedig
