Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-08-01 / 8-9. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ az Igehirdetés velejáró elszinteledését, az egyházfegyelem feladását és teljesen végiggondolva az egyház missziói szolgálatának a végét jelentheti. Minden egyéb gyarlóságunk, bűnünk, kicsinyhitünk megbocsájtást nyerhet s megoldható a kegyelemnek átformáló ereje által, amig az Úrvacsorát komolyan vesszük. Nem emlékezés és a közös emberi sors humanizmusának a megvallása az Úrvacsora szentsége, hanem Krisztus valóságos teste és vére. Az anyaszentegyház egysége, megújulása és jövője ennek a komolyan vételétől függ. Egyházunk megnyilatkozásai, lelkészeinek, vezetőinek állásfoglalásai bármily nagyjelentőségű kérdésben csakis ezekkel az alapelvekkel összhangban lehetségesek. Ezeknek az elveknek az alapján kell tekintenünk és munkálnunk az amerikai magyar reformátusság egységét is. Egyházunk megindulása pillanatától kezdve legszentebb törekvésének tartotta az egy lelki édesanyából ideszármazott magyar reformátusság egyesítését az önálló és hitvallásos Magyar Református Egyház elve alapján. Ezért minden áldozatra készek voltunk és ma is készek vagyunk. Ezt a reményünket ma sem adtuk fel, sőt talán soha ennek a célnak megvalósitásához nem hozott még közelebb Isten bennünket, mint éppen ma. Köztudomású, hogy az Evangéliumi és Református Egyház magyar egyházkerülete májusi gyűlésén ellene szavazott annak az uj alkotmánynak, amely ez év júliusában az E.&R. és Kongregácionálista egyesülésből megszületett United Church of Christ törvényes alkotmányává lesz. Az uj alkotmány nem ismer egyházkerületeket (sem egyházmegyéket!) és ez azt jelenti, hogy megszűnnek a synodusok, közöttük a magyar kerület is és a gyülekezeteket földrajzi helyzetüknek megfelelően konferenciákba, illetve association-ekbe osztják be. Az igy minden jogától és önállóságától megfosztott kerület rádöbbent a helyzet tragikus voltára, mi szerint vagy engedi, hogy szétszórassanak ezek a drága magyar református értékek vagy pedig az uj alkotmányban biztosított jogánál fogva megpróbálja őket egységesen kimenteni. A Kerület az utóbbit választotta. Merem állítani, hogy az 'amerikai magyar reformátusság életében ez volt a legfontosabb és legnagyobb jelentőségű történelmi döntések egyike. A mi kerületünk a legőszintébb örömmel köszönti ezt a döntést, mert úgy érezzük, hogy az Isten elhozta azt az időt, amikor az évtizedes ellentétek, áldatlan testvérharcok megszűnnek és mint egy lelki édesanyának gyermekei, ősi örökségeinket megőrizve együtt építhetjük tovább az Isten országát. Hisszük, hogy az egység megvalósitható egy önálló, hitvallásos amerikai magyar református egyház keretében. Meggyőződésünk az, hogy erre a vágyakozás és hitbeli döntésből eredő reménység az E.&R. Magyar Kerületének lelkipásztoraiban és gyülekezeteiben is megvan. Meg kell mondjuk mi is, hogy a Magyar Egyházkerület megszervezésében és annak közösségében való szolgálatukban ők is az ősi magyar kálvinizmus megőrzéséért és rendjének az uj társaóta hat változás történt. Egyházunknak Isten dalmi életformába való átmentéséért harcoltak. Kerüljük most a hivalkodó, magunk igazát előtérbe állító emberi bölcsességet és alázatosan boruljunk le a mi Mennyei Atyánk előtt, hogy adja meg az E.&R. Magyar Kerületének közösségébe tartozó atyánkfiainak és nekünk most a helyes látást, hogy ennek a remélt és vágyott egységnek útját az Ő áldásával és segedelmével járhassuk és találkozzunk, mint, az egy lelki édesanyának gyermekei, mely nemcsak szervezeti egységet, de egész amerikai magyar reformé tusságunk nagy megújhodásának kezdetét is jelentheti. Minden reménységünk megvan, hogyha a döntő alapelvekben, a kálvini hagyományokon felépült hitvallásos magyar református egyház gondolatában megegyezünk, akkor az amerikai magyar reformátusság óriási többségének félszázados vágya, az egységes és önálló Amerikai Magyar Református Egyház rövidesen testet ölt. Van programmunk is: két egyházkerület, konvent, teljes magyar református egyházi rend, lelkészképzés egységes megoldása, missziói munkánk és lapjaink egyesítése, nyugdíj intézet megteremtése, nyomda, világszervezetekben való hatékonyabb képviselet. Távol legyen tőlünk, hogy az eseményeknek elibevágjunk, de ha az idő elérkezik, megfelelő és kidolgozott tervekre lesz szükségünk. Éppen ezért kérem a kerülettől, hogy az egység ügyében bizottság küldését határozza el, illetve bízza meg azzal a püspöki tanácsot. A duquesnei legutolsó alkotmányozó gyűlés óta eltelt három és félesztendő egyházunk történetében külön korszakot jelöl majd meg. Nem volt még a mi történetünkben példa arra, hogy ilyen rövid idő, mint ez a három és fél év, leforgása alatt igy erősödött volna meg úgy lelkiekben, mint anyagiakban, lélekszámban. Harc, küzdelem, temérdek munka és áldozat jelzi ezt a korszakot. Közös, szent munka volt, mindenki kivette a részét, mindnyájunk idegeit megviselte, mennyivel inkább az enyémet és akik az élen állnak. Isten kegyelmes volt hozzánk, mélységes alázattal meg kell vallanunk, hogy érdemünkön felül áldott és segített meg minket. Megerősödésünknek és előretörésünknek főoka az, hogy öt uj, önálló és önfenntartó egyházközséggel gyarapodott közösségünk, mégpedig: Youngstown, Detroit, Los Angeles, Miami és Ontario, California. Három uj kiváló lelkipásztort nyertünk: Nt. Marton Sándor, Nt. Tóth Tibor és Nt. Trombitás Dezső személyében, akiket őszinte megbecsüléssel és szeretettel köszöntünk, mint kerületi közgyűlésünk alkotó-tagjait. A Los Angelesi egyház egy alkalmi templom és bérház vételét határozta el, amely a püspöki hivatal közbenjárására gyülekezeteink, tagjaink áldozatkészsége és a Református Egyesület kölcsönével lehetővé vált. A Leechburgi Alapból eddig 5,700 dollárt folyósítottunk Los Angelesi egyházunknak közvetlenül, illetve az egyházi s személyi kölcsönök visszafizetése révén. Missziós Alapunkból 1000 dollár kölcsönt adtunk. Hisz-
