Magyar Egyház, 1961 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1961-02-01 / 2. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Bodnár István: Néhány szó a böjtről Olvasandó, Ésaiás 58:6.7. Tudjuk, hogy a böjt még nem bevégzése az egyházi ünnepi évnek. Még csak ezután jön virágvasárnap, nagypéntek, husvét, áldozócsütörtök és pünkösd ünnepe. De mivel a böjti időszak az, amikor jobban meg kell magunkaat vizsgálni, igen alkalmas időszak ez, hogy belenézzünk egy kicsit a mi ünnepelésünkbe és lássuk meg, hogy rendben vannak-e a mi ünnepre való készülődéseink? Vájjon a mi ünneplésünk a mi üdvösségünket szolgálja-e? Elvitázhatatlan tény, hogy Istennek sok kegyes hivő gyermeke van, akik komolyan, az élet minden viszontagságai közepette gyakorolják a kegyességet. Azonban mily sokan vannak még templomban járók között is olyanok, akiket a világnak hiábavalósága és nem leikök üdvösségének megszerzése vezet. Milyen sokan vannak olyanok, akiket a külsőség, a látható hiúság kerített hatalmába. Engedetlenné lettek az ilyenek, nem Istennek adják a Dicsőséget és a Tiszteletet az ünnepek alatt sem. Tartsunk hát egy kis leltárt és nézzük meg most a böjti időszakban, hogy mi is történik a körülöttünk forgó világban az ünnepekkel. Vegyük először az Adventét. Hát valóban milyen az adventi várakozás? Az adventi napokat zajos vásárrá tette az ember. Már hetekkel a Szent Karácsony előtt lázasan számolgatja, hogy hány vásárló nap van még hátra karácsonyig. Mindent el akarnak adni! Mindent meg akarnak venni! ügy tesz az ember az adventi várakozásban, mintha nem az igazi Messiást, hanem Ő helyébe valaki mást várna. Pedig hiába vásároljuk meg az adventi időben az egész világ ajándékát, ha Istennek nagy Ajándékát nem várjuk szivünkben. Azután ilyen nagy sürgés, forgás közepette elérkezik a karácsony. Hát akkor az emberek igazán Istennek adják a Dicsőséget? Karácsonykor már nem jut idő a templomba menni, az emberek el vannak fáradva. Ki kell pihenni a sok látást, futást a karácsonyfa alatt. A karácsonyi pártik sokszor az ünnepet megszégyenítő szórakozások, lakomázások mámorában úgy elszédül a résztvevő, hogy hetekig sem tudja kiheverni. Az ünnepi dús evés és ivásnak gondolatával jobban foglalkozik és arra tööbb időt tud adni, mint Isten Szent Igéjéhez letelepedni. Nagy gondot fordítunk arra, hogy mindenkitől vissza kaptuk-é busásan az ajándékot, mit törődünk azzal, hogy Istennek nagy Ajándékát elfogadtuk-é? így aztán elmúlik az ünnep, melyet pedig vagy háromszáz karácsonyi üdvözlő kártya igen-igen boldognak és áldottnak kívánt számunkra. Lehet, hogy mi négyszáznak kívántunk hasonló jókat. Azután eljön az Uj Esztendő. Azt csak mindenki láthatja, hogy a nagy többség hogyan végzi és kezdi az esztendőt. A végzés és a kezdet nem áldott és csendes óra, a hűséggel betöltött családi kör keretein belől, hanem mennél jobban és mélyebben való belemerülés a mámoros szórakozásba. Azután eljön a Farsang. Bizony sokakra nézve ez sem az Urban való örvendezésnek az ideje. Hanem még jobban belemerülnek a mulatozásba. így aztán eljön a böjt, az az áldott időszak, melyben meg kellene vizsgálni magunkat, hogy hol is állunk. De mit tesz itt is a nagy többség? A böjtöt is külsőleg ünnepük, vagy tartják meg. Vannak olyanok, akik bizonyos ételektől vonják meg magukat. így nagyon könnyű a böjt ügyét elintézni; zsírosat nem enni, de vajasat, vagy tojásosat ehet, amennyit csak tud. De valaki azt mondhatná, hogy mi közünk nekünk a Böjthöz? Hiszen nekünk reformátusoknak nincsen ilyen értelembe vett böjtünk. Az igazság az, hogy a böjt nem felekezeti ügy. A böjt az Istenben élő léleknek az ügye. Az Úrral való összeköttetés pedig lemondást igényel. Mindenekelőtt bűneinkről, bűnös szokásainkról kell lemondanunk. És nem csupán egy bizonyos napon vagy egy bizonyos időre, hanem egész életünkre! Ilyen értelemben nekünk mindig böjtünk van. A böjt az önzésemről való lemondás. A kenyerem megszegése az éhezőknek. A hajléktalanoknak hajlékom megnyitása. Félruházni a ruhátlant, akinek nincsen. Magam elvonása a világi szórakozástól, hogy Istennek Szent Igéjében és az imádkozásban jobban elmélyedhessen a lelkem. Hogy a benső emberem épüljön. Hogy az Ő akaratának megértésére és cselekvésére alkalmasabbá váljak. Ez az igazi Református Böjt. Ilyen böjtre segítsen bennünket a jó Isten. A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG ÉSZAKAMERIKAI KONFERENCIÁJA ALELNÖKÉVÉ VÁLASZTOTTA BÉKY PÜSPÖKÖT A Református és Presbiteriánus Egyházak Világszövetségének Északamerikai Konferenciája január tilg.-én tartotta évi gyűlését Atlantic Cityben. Az északamerikai konferencia tagegyházai között van a Kanadai Egyesült és Presbiteriánus Egyház, az Egyesült Államok Egyesült Presbiteriánus Egyháza, a Déli Presbiteriánus Egyház, az Evangéliumi és Református Egyház, az Amerikai Református Egyház, a Cumberland Presbiteriánus Egyházak, a Jamaicai Presbiteriánus Egyház és az Amerikai Magyar Református Egyház. A tagegyházak egyháztagsága meghaladja a hat milliót. Az évi konferencia úgynevezett “munkás-konferencia” volt, a Református Világszövetség jövő terveinek részletes tanulmányozása és megvitatása a tagegyházak minden jelenlévő képviselőjének bevonásával. Az Afrikai kontinens és az egyházak nagy kérdését az Egyesült Presbiteriánus Egyház helyettes moderátora, Dr. Hawkins vezette be, mig a református egyház és a polgári szabadságjogok vitáját Dr. Blake, a legnagyobb tagegyház főtitkára. Dr. Blake egy másik alkalommal ismertette az amerikai protestáns egyházak egyesítésére tavaly decemberben tett javaslatát és annak részleteit. Az uj esztendőre megválaszztott tisztikar a következőképpen alakult: Elnök Dr. Scates lelkész lett, a Cumberland Presbiteriánus Egyház főtitkára. Alelnöknek megválasztották Ft. Dr. Béky Zoltánt, az Amerikai Magyar Református Egyház püspökét. Ez az első eset, hogy a Református Világszövetség Amerikai Konferenciája egyik vezetőjének magyar református egyházi életünk vezetői személyiségéi közül választottak meg valakit. Ft. Dr. Béky Zoltán egyházunkat már évek óta eredményesen képviselte az intézőbizottságban.
